Kisalföld logö

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | -1°C

Az anyaápoló gyermek

Piroska Imre eredeti mestersége vas- és fémszerkezeti lakatos, most magatehetetlen édesanyját ápolja.

Piroska Imre (50) eredeti, tanult mestersége vas- és fémszerkezeti lakatos, és egy arasznyi ideig dolgozott csak ebben, ellenben másfél évtizedig egy jó nevű, ismert szűcs alkalmazta, aztán sofőrködött is, majd műanyagüzemben gépbeállító lett. Ma bejelentett munkája nincs, azazhogy mégiscsak van munkája, havonta 30.600 forint illetményt kap az államtól ápolási díj címén. A férfi 76 éves édesanyját ápolja. Noha megélhetési gondjai vannak, egyre jobban szorítják tartozásai miatt. Még a békeidőből, amikor dolgozott, és nem is keresett rosszul, van egy Nissan kocsija, ám annak minden papírja lejárt már, forgalomképtelen a jármű. Ennek ellenére azt mondja Piroska Imre, akkor menne dolgozni, ha találna valamilyen négyórás elfoglaltságot. Édesanyját ugyanis hosszabb időre nem hagyhatja magára. Nem képes önmagát ellátni.
– Négy agyvérzés után édesanyám tolókocsiba kényszerült, láthatja, a kezét se igen tudja használni. Tízéves koromtól, hogy apám meghalt, egyedül nevelt fel. Most ő szorul az én gyámolításomra, s tudom, mivel tartozom neki a sok szeretetért.

Sorsok, emberek... Piroska Imre azonos nevű apja szobafestő és mázoló volt. Tizenkilenc évesen egy üzemben dolgozott éppen, egy magas létráról a mennyezetet festette, amikor a helyiségben működő gépen egy alkatrész „szétrobbant"... Igazán nem szokványos baleset, a festő fiatalember egyik kezét elveszítette. Természetes, hogy szakmájában már nem dolgozhatott, üzemi rendész lett, negyvenhat éves volt, amikor elhunyt.

– Anyám majdnem három és fél évtizedig dolgozott a vagongyárban, fénymásoló rajztáros volt, gázolajos kútkezelő. Mit mondjak, megvoltunk kettesben, szép csendben. A betegségéig. Agyvérzései után vált nehézzé az életünk. A lakásunkban csigalépcsőn kellett közlekednem egy magatehetetlen emberrel... Ekkortájt találkoztam a mozgássérültek megyei elnökével, Szabó Jánossal, aki anyám felől érdeklődött. A sors kegyes, mondhatnám. Az elnök közbenjárt, s a Kálvária utcában épülő, mozgáskorlátozottaknak szánt hat lakás egyikét, egy földszinti otthont nekünk juttattak. Ennek lassan egy éve. A fekhelyeket és a legszükségesebbeket akkor áthoztuk ide, de nem szégyellem, a költözködésre mostanáig sem volt pénzem. Most se lett volna, ám a polgármester segített, hogy idehurcolkodjunk. Egy szoba, előszoba, és van egy kis fürdőnk, ahol tudom fürdetni anyámat. Nagyon örülünk, csak ez a pénztelenség... A rokonság meg se érezné, ha támogatna bennünket, de hát nem létezünk számukra. Ha valakire, akkor csak „idegenekre" számíthatunk, és nekik tényleg csak hálával tartozom. Most például a költözés alatt egy ismeretlen asszony vigyázott anyámra. A Vöröskeresztben és a máltaisoknál pedig számomra oly drága emberek figyelik az internetet, hátha akadna egy négyórás munka. Gondolkodhatnánk persze azon, hogy idősotthonba kerüljön édesanyám, de úgy érzem, adósa vagyok a sok szeretetért, amit tőle kaptam, és úgy vélem, amíg lehetőségem van rá, addig nekem kell gondját viselnem.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Fidesz vasárnap mutatja be programját

A Cselekvő Nemzet Programja - ez az alcíme a Fidesz választási programjának, amelyet vasárnap az… Tovább olvasom