Kisalföld logö

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Az akkori nagy víz

A magam szemével láttam akkor is a vízi világot, elnézést kell kérnem mindenkitől, hogy mostani soraim is egyoldalúak lesznek.
Magyar és szovjet katonák segítették a védekezést Szegednél Fotó: Somogyi Károlyné
Már itt dörömbölt a veszedelem Szeged fölött 1970-ben, én pedig mint friss újságíró, csak néztem, miért ír a mi lapunk csak néhány soros összefoglalókat a vízügyi igazgatóság tájékoztatója szerint? Miért nem megyünk ki oda, ahol a veszedelem jár? Meg is kérdeztem az akkori főszerkesztőt, F. Nagy Pistát, és nyomatékul fölajánlottam, mindennap hoznék egy egészen friss riportot a partokról. Ilyen ember kell nekünk! – kiáltott föl Pista. Gumicsizmám volt már, az emlékezetes olajkitörésről készült tévéfölvételeim honoráriumából vettem. Beleugrottam, és mentem.

Óriási erők vonultak föl akkor már a partokon, de mindenütt csak bizakodással találkoztam. Idebent pedig? A városban? Rémület hátán rémület. Most itt szakadt át a gát, most meg ott. Mit mondhattam volna, írásaimban is? Ha a rengeteg ember csak a csizmáját rakja egymás mellé, akkor se tud bejönni a veszedelem.

Ott voltam Makón, miután kiürítették. Annál fájdalmasabb látványban még nem volt részem. Kongtak az utcák a teljes ürességtől. A gáton pedig? Ezernyi homokzsákokból rakott girbe-gurbaságokkal „fogták el" a buzgárt.

Öreg este volt már, amikor egyszer, hazatérvén, azt hallom, Ferencszállásnál szakadt át a Maros gátja. Olvasószerkesztőnk a kapuban rémüldözött. Mi lesz itt? Megkértem, hagyjon helyet, kimegyek a helyszínre, és megnézem. Láthattam tulajdon szemeimmel, meglehetősen ragya a helyzet, sima járásunk alatt is rengett a töltés, de a pécsi vízügyi igazgató rendíthetetlen buzgalommal vezényelte a nehezéknek szánt kövekkel megrakott uszályokat. Jöttem haza, megnyugtató szavakat mormolva, hogy nyugi, nyugi, a gát áll, de mire hazaértem, a harctéri idegességnek is köszönhetően már megtörtént a lapzárta. Vigasztaló szavam nem juthatott el sehová se. De a gát állt.

Minden napra egy riport. Azokról, azoknak, akik ott voltak. Láttam a kinti pánikot is, mert ilyen is volt, tudtam arról a védelemvezetőről is, aki idegileg omlott össze, de teljes meggyőződéssel elhallgattam ezeket. Nekem nyugtatnom kell az embereket, mert magam is megnyugodtam, amikor kinn voltam. Velem volt a fényképezőgép, sok pótolhatatlan képet is készítettem, kiállítások falára is fölkerült némelyik.

Fönn voltam azon a vonaton is, amelyik a befogadó városból, Vásárhelyről vitte vissza a kitelepített makói lakosságot. Nem győztek hálálkodni a makaiak az önzetlen segítségért. Családok nyakára mentek pedig, és sehol nem érezték, hogy láb alatt lennének. Két város borult egymásra akkor. Sajnos, bennem ott is erősödött az a föltevés, hogy elhamarkodott volt a kitelepítő parancs. Mert ha valóban kijött volna a Maros, ki mentette volna meg a házbéli ezt-azt-amazt?

Még egy gondolat csupán, hogy szépen kerekedjen ki a vége is. Akkor hallottam először a Mundiál-ciklonról. Vágás Pista szájából jött elő, de állítja, ő is csak átvette valakitől. A lényege: amikor világbajnokság van a fociban, árvíz is van akkor a Tiszán. Csak úgy múljon el a mostani is, ahogy az akkori nagy víz mégiscsak elmúlt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Derült égből villámcsapás

Főrendező, alrendező, kisegítő, berendező, látványtervező, kirakatrendező, operatőrök, segéd- és… Tovább olvasom