Kisalföld logö

2017. 04. 26. szerda - Ervin 12°C | 21°C Még több cikk.

Az „öreg betyár” dalolva jár

Földsziget, az egykori Esterházy-

uradalom majorsága mára csendes településsé alakult. A zömében idősek lakta falu Csornához tartozik közigazgatásilag. Kocsmája már nincs, nemrégiben a bolt működése is veszélybe került. Az ott élők azonban állítják: mindent megkap-

nak, amire szükségük van, helyben.
Földszigetre érve először Varga Pállal találkozunk, aki a határból igyekszik hazafelé, a nyulaknak viszi a zöldet. Mint mondja, már nem sokáig kell etetni őket.
– „Elirtom” az összeset, nincs értelme foglalkozni velük, annyira lent van a felvásárlási ár – indokolja döntését a 74 esztendős Pali bácsi. Aztán rögtön a helyi közéletre terelődik a beszélgetés. Arra, hogy nemrégiben megszűnt a kocsma, a helyi férfiak egyik legfontosabb találkozási helye.
– Most csak dülleszkedünk a fal mellett, mint valamikor a cigányok – mondja. – A bolt még működik, éppen most van kint a hirdetés, hogy augusztus elsejére az új helyiséget ki kell alakítani. Szükségünk is van rá, legalább az maradjon meg. Amúgy megvagyunk itt Földszigeten, bár a nagy bizonytalanság hozzánk is elér. Nem irigylem a fiatalokat, nem tudnak építkezni, nincs munkahely. Hogy a mi falunkkal is mi lesz, ki tudja. Fiatal jószerivel nincs is nálunk, de a nyugdíjasokkal is mi lesz? Ha most mindennek az ára felemelkedik, a nyugdíj meg nem, nehéz helyzetbe kerülünk. Igaza lesz Göncz Árpádnak. P azt mondta, kétfelé szakad az ország, lesznek nagyon gazdagok és nagyon szegények. Már így is van – teszi hozzá Pali bácsi.
Arra, hogy azért fiatalok is élnek Földszigeten, bizonyíték a Gaál család. A fiatalok néhány éve házasodtak össze, a fiatalasszony helybeli, férje Fehértóról került ide. Gyermekük négyéves. Gaálné Hajner Tímea körül fián kívül még három apróság sürgölődik, szomszéd gyerekek.
– Ez a nyugalom megfizethetetlen, autó nélkül meg már úgysem lehet sehol sem élni. Az alapvető szükségleteket Földszigeten is megtaláljuk, a nagyobb bevásárlásokat a városban intézzük – sorolja az előnyöket Gaálné Hajner Tímea. – Jár hozzánk a mobilposta és a többi zenélő autó is betér a faluba. Mi, fiatalok egyre kevesebben leszünk, zömében nyugdíjasok élnek Földszigeten. Az acsalagi óvodába tőlünk talán hét kisgyerek jár, az iskoláskorúak száma sem éri el a tízet.
Tímeának megemlítjük: a helybeli utak állapota hagy némi kívánnivalót maga után. A megállapítással ő is egyetért.
– Psszel javították a burkolatot, de sokra nem mentünk vele, mert a télen ugyanúgy tönkrementek az utak. Közigazgatásilag Csornához tartozunk, de egyébként ezt nem nagyon vesszük észre. A város vezetőit az elmúlt négy évben nemigen láttuk, gondolom, majd most ősszel nagyobb lesz a „forgalom”. Hiányzik a környéken a munkahely is, a férjem is Győrbe jár, hajnalban, negyed ötkor indul, este fél nyolckor ér haza. Sokat van távol, de más lehetőség nincs. A buszjárat szerencsére megfelelő. A gondok és a hátrányok ellenére mi már megszoktunk itt, Földszigeten, nem költözünk sem Bősárkányba, sem Csornára.
Az egykori földszigeti kastély közelében régi ismerőssel találkozunk. A nyolcvanhárom esztendős Laskó Laci bácsival. Az „öreg betyár” semmit nem változott, éppen csak a fokost hagyta el.
– Muszáj otthon hagynom, mert hamar lenézik az embert, hogy az öreg már bot nélkül menni sem tud – mondja a megszokott víg kedélyével Laci bácsi és nem telik el, csak néhány perc, amikor újabb, eddig nem hallott betyárnótára zendít: „Zavaros a Tisza, nem akar apadni, / Ez a híres Bogár Imre által akar menni. / Által akar menni, lovat akar lopni, / A szögedi nagyvásárban el akarja adni. / El akarja adni, ennek a szép barna menyecskének, / Kendőt akar venni.”
– Az egészségem szerencsére jó, éppen most írattam gyógyszert. A doktor úr is megjegyezte, hogy sokan örülnének, ha így bírnák magukat. Persze, a holnapot nem ismerjük, amit a sors ad, azt kell elfogadni.
Hogy az italbolt bezárt, Laci bácsi is fájlalja, mert így ritkábban találkozik a régi „haverokkal”.
– Az ital vagy a mulatság már nem hiányzik annyira, mint valamikor, de a társaságról nehéz volt lemondani. Összejöttünk öregek, elbeszélgettünk a múltról, de arra vigyáztunk, hogy nagyokat ne lódítsunk, mert esetleg nem hitték el. Augusztusban egyébként lakodalom lesz a családban, az unokám nősül. Hívnak engem is, menjek, de azt még meg is kell érni. Meg valamikor hej, de oda tudtam állni a cigány elé és húzattam a nótát, de most már nagy kedvem nincs hozzá. Nem mondom, „dusozni” még tudnék és a hosszú szárú fekete csizmám is megvan.
Búcsúzóul Laskó Laci bácsi még néhány tánclépéssel bizonyítja, hogy nyolcvanhárom éve ellenére tényleg menne a „dus” és azt mondja: „Alighanem mégis elmegyek abba a lakodalomba. Megmutatom a fiataloknak, hogyan is kell mulatni.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Napi 3 millió eurót fizethet visszamenőleg a Miocrosoft

Az Európai Bizottság emelheti a Microsoftra kiszabandó bírság mértékét és 2005. december 15-ig… Tovább olvasom