Kisalföld logö

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Autószerelő sikere a konyhabútorban

Ternyák László a ’70-es években ugyancsak divatos autószerelői szakmával a kezében jött a megyeszékhelyre szerencsét próbálni.

Ternyák László a ’70-es években ugyancsak divatos autószerelői szakmával a kezében jött a megyeszékhelyre szerencsét próbálni. A fertőszentmiklósi fiatalember először a GYÁÉV-nél, majd az Épfunál bizonyította szakmai ügyességét. Ám mint kiderült, mégsem a szakmájában, hanem a kereskedelemben tudott megújulni, és maradandót alkotni.

Az általa létrehozott „Ternyák-birodalom" éppen idén lesz 15 éves. Nem túl sok egy ember, talán egy vállalkozás életében sem, de azt mindenképpen látványosan bizonyítja, hogy a tulajdonos jó gazda módjára, biztos kézzel, jó érzékkel és nagy odaadással, szorgalommal vezeti cégét. Barkács- és bútorlap-szakáruháza, és a társaság által nyújtott sokrétű szolgáltatások vonzóak mind a lakosság, mind a megbízható és minőségi munkát végző, partnert kereső cégek számára. 

– Az autószerelői szakmából az út logikusan az autókereskedelembe vezet. Honnan jött az ötlet, hogy az építőanyag-kereskedelemben keresse a jövőjét? Talán az építőiparban eltöltött évek adták hozzá az ösztönző hátteret?

– Kétségtelen, hogy az építőipari szállítási vállalathoz közel áll a kereskedelem. Fel is merült a vezetők részéről, miért ne foglalkozzanak a szállítás mellett saját kereskedelemmel is? Ehhez persze ember is kellett. Rám esett a választás, és engem bíztak meg, hogy építsem ki a semmiből az Épfu kereskedelmi egységet. Kaptam egy területet, egy csarnokot meg két embert. Őszintén, akkor nem is tudtam igazán, mit vállaltam el, de bíztam magamban és a kereskedelmi vénámban. A kihívás nagy volt. Építőanyaggal kezdtünk el foglalkozni. Mindennel, ami egy építkezéshez szükséges. A munka beindult, és 1991 augusztusában nyitottunk.

– A rajt jól sikerült. Alig egy év múlva kft.-vé alakultak és ekkor már belépett a cég tulajdonosi körébe is. Sőt, ’94-től már ügyvezető.

– Az első igazán jelentős fordulat ez volt az életemben. Tettem a dolgom. A magam útját jártam. Ám ’97-ben az Épfu váratlanul felmondta a bérletet. Az év végén költözködnöm kellett. Meg kellett vennem az Épfu részét, és kezdhettem mindent elölről.

Minden rosszban van valami jó is. Rákényszerült a teljesen önálló vállalkozói létre. A nehézségek, mondják, eddzik az embert. Még inkább küzdőképessé teszik.

– Lehet. Én bíztam abban, hogy maradhatok a területen, de csalódnom kellett. Még szerencse, hogy a mellettünk lévő Géfi-terület kiadó volt.  Béreltem 600 m˛-t, és itt folytattuk. Sajnos még a cég tulajdonában lévő épületet sem hozhattuk át. Mondhatom, teljesen nulláról indultunk. Igaz, hogy az előző évben már vettem egy lapszabászgépet, és elkezdtünk kisbútorokat is gyártani. Az új telephelyen is folytattuk ezt a tevékenységet. Sőt bővítettük. Az összes meglévő kapcsolatomat felkeresve – bizalom alapján – kaptam árut hitelbe. Ismét beindultunk. Az építőanyagot fokozatosan leépítettük, és egyre inkább a bútorgyártás, a bútorlap-kereskedelem és a lapszabászat felé vettük az irányt. Vettem egy élfóliázó gépet is. Egyértelműen a lakosság igényeit igyekeztünk a legjobban és leg-sokoldalúbban kielégíteni.

– Alig néhány év alatt rengeteget fejlődött a cég. Nemcsak a szolgáltatások bővültek, de a terület is.

– Valóban. Sikerült 2000-ben megvenni a Géfi telepén több mint háromezer négyzetméteres területet, ahol felépítettük a csarnokunkat és a bemutatótermünket. Ez egy újabb nagy lépés volt a cég életében. Ettől kezdve kezdtünk el látványosan fejlődni. Évente 40–50 százalékkal nőtt a forgalmunk. Közben létszámban is fejlődtünk. 1992-ben 4 fővel kezdtünk, jelenleg 35 főt foglalkoztatunk. 2003-ban elkészült az új raktárcsarnok is, amire már nagy szükségünk volt.

– Az igazán nagy „dobás", azaz a műszaki beruházás azonban 2006-hoz fűződik. Pályázaton nyertek hozzá 19 millió forintot is, igaz, az összeg még nem érkezett meg a cég számlájára.

– Új, korszerű gépeket vásároltunk. Egy élzáró gépet, egy táblafelosztó gépet és egy CNC-megmunkálógépet, amelyek révén mind pontosságban, mind gyorsaságban és persze minőségben is sokat fejlődtünk. Mindezek természetesen meghatározók a munkánkban.

– Az állhatatos és kitartó munka, úgy tűnik, meghozta gyümölcsét. A földműves szülők szívóssága, akaratereje, makacssága jól kamatozódik. A szülők fáradhatatlansága jó kereskedői vénával párosult. Ez lenne a siker titka?

– Idős szülők késői gyermeke vagyok. Örömmel tölt el, sőt, büszke is vagyok, hogy amit a sors a szüleimtől elvett, azt rajtam keresztül adta vissza. Egy olyan kis birodalmat építettem fel a semmiből, amire a szüleim is büszkék lehetnének. Persze nincs megállás. Mindig előre kell menni. Keresni az újabb lehetőségeket.

– Ezek szerint már megvannak a tervek a jövőre is?

– A jövő a jelenben épül. Több elnyert projekt birtokában vagyunk, amely biztosítja a folyamatos munkát.  Ez persze további fejlesztéseket jelent. A fő profil azonban továbbra is a lakosság minél kulturáltabb és igényesebb kiszolgálása marad, ami nem mond ellent a folyamatos fejlődésnek, bővülésnek.

– A sikeres vállalkozást gyakran a család sínyli meg.

– Ne folytassa! 33 éve vagyunk házasok. A feleségem mindig is támogatott. Három gyermekem közül a nagyobbik fiam dolgozik velem, aki decemberben két fiúunokával örvendeztetett meg bennünket. Ő kezdte el a kisbútorok tervezését, gyártását. Valójában ő alakította ki az „asztalosrészleget". A lányom a győri egyetemen tanít. A kisebbik fiam tízéves. Látja, egyedül nála látom, hogy nincs rá elég időm és türelmem. Pedig kell hogy legyen!

Heller László

VILLÁMKÉRDÉSEK-VILLÁMVÁLASZOK

1. Emlékszik, milyen érzés volt az első millióját megszerezni?
– Nem emlékszem rá, de bizonyára jó érzés lehetett.

2. Elég akarni a sikert?
– Nem elég. Sokat kell tenni érte. Sok áldozat kell, sok mindenről le kell mondani. Nincs munkaidő. Sok éjszakám is ráment, de szeretem csinálni. Örömmel tölt el. A siker pedig a legjobb ösztönző.

3. Mit tart a legjobb befektetésnek?
– A legjobb befektetésnek most már azt tartom, amit a fiam már régen mond, hogy területeket kellene venni. Az gyorsan megtérül.  Erről lecsúsztunk. A cégnél a fejlesztés a legjobb befektetés, és természetesen a kollégák. Kiváló és becsületes munkatársak nélkül nehéz folyamatosan jó eredményeket elérni. Én nem panaszkodhatom.

4. Mennyit áldoz jótékonysági célokra?
– Áldozok, de tudom, sajnos nem lehet eleget. Nagyon sok a megkeresés. Határt szabnak a lehetőségek. Manapság olyan megszorító intézkedések vannak, amelyek ugyancsak megnehezítik a vállalkozók dolgát. Rengeteg a pluszkifizetés. Így kevesebb is jut jótékonysági célokra.

5. Gazdag embernek tartja magát?
– Nem. Nem is úgy élek, ahogy lehetne. Nagyon visszafogottan élünk. Tavaly még nyaralni sem voltunk. Van egy tervem ugyan a fiammal, de majd kiderül, sikerül-e. De hogy ne legyek nagyon talányos: Kubába szeretnénk elmenni családostul. 

6. Mi a sikeres vállalkozás titka?
– Naprakésznek kell mindig lenni. A piacot ismerni kell. Mi elsősorban a szolgáltatásainkkal a lakosságot céloztuk meg. Követni kell tehát az igényeket, ismerni a legújabb trendeket is, miközben tekintetbe kell venni a multikat is, akik sok tekintetben meghatározók.

7. Lesz a vállalkozásának újabb dobása?
– A tavalyi év nagyon erős és meghatározó volt a cég életében. Mind a beruházásokat, mind a fejlesztéseket illetően. Mondhatni, mérföldkő a vállalkozásunk történetében. Persze mindig előre gondolkodunk. Nem tudom, hogyan állunk majd anyagilag, de 2010-ben szeretnék egy 500–600 nm-es áruházat nyitni itt mellettünk, ahol rajtunk kívül más cégek is szóba jöhetnek, a bútorral, faiparral kapcsolatos szolgáltatásaikkal.

8. Támogat-e fiatal, pályakezdő vállalkozókat, vállalkozásokat?
– Ha megkeresnek, igen. A lehetőségeimen belül támogatom őket. Már eddig is többen megkerestek, és számomra természetes, hogy ha tudok, segítek.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Laurencz László:

– Becsülettel helytálltunk, minden dicséretet megérdemel a csapat. Tovább olvasom