Kisalföld logö

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -7°C | 2°C Még több cikk.

Árvák sorsa

A „savanyú sorsú lelencek” után (Lelenctragédia – Kisalföld, 2007. január 17., 14. oldal) azokról is írok, akiknek megadatott a sorstól az a kegyelem, hogy a nevelőszüleik jobbnak bizonyultak, mint azok, akiknek az életüket „köszönhették”. Mert voltak olyan jólelkű nevelőszülők is – számosan –, akik a szívük minden melegével óvták, vigyázták a rájuk bízott – vagy a maguk választotta – „állami árvákat”. Mint azt a Biblia is mondá: „Krisztus Urunk egy alkalommal magához vont egy kisgyermeket és figyelmeztette a körülötte állókat, mondván: aki ezek közül akár egyet is felnevel, az számíthat arra, hogy helye lesz majdan a Mennyek országában!” Öreg barátom mesélt egy esetet. Volt az ő ismeretségi körében egy ragaszkodó, fogadott árva gyerek, aki mikor inasnak akarták szerződtetni idegen városba, sírva, könyörögve kapaszkodott a kapufélfába, hogy ő innét nem akar elmenni sehová! Talán sejtette, talán ismerte a korabeli inasok embertelen sorsát – akik ott laktak a mestereik házában – műhelyeik hideg, fűtetlen kuckójában, s velük végeztették el mindazokat a „cselédmunkákat” is, amelyek nem a mesterség megtanulását szolgálták. Szabó Magda egyik regényében olvastam egy bizonyos „trianoni árváról”, aki kicsi lányka korában került az írónő családjához, s eleinte a „gyermeki féltékenységtől” gyötörve a hasonló korú Magda miatt már-már majdnem visszakerült az árvaházba. De szerencsére jött egy pillanat, amely ledöntötte közte és a kicsi árva leányka közt a féltékenység sötét falát. Attól kezdve már igazi testvérként, féltett családtagként nevelkedett közöttük korai haláláig. Magda örökké siratta és megemlegette.

Mester Miklós nyugdíjas, Mosonmagyaróvár
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az iskolakezdés rég nem presztízskérdés

Folytatás az 1. oldalról. Tovább olvasom