Kisalföld logö

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -8°C | -1°C

Apósok akcióban

Steve Tobias  és Jerry Peyser  leendő apósok, de életükben először akkor találkoznak, amikor gyerekeik már kitűzték esküvőjük időpontját. Dr. Jerome Peyser finom modorú orvos, akinek napirendje gondosan meg van tervezve annak érdekében, hogy az életéből kirekesszen minden lehetséges stressz-forrást.
 Ezzel szemben a másik jövendőbeli após, Steve Tobias a CIA-ügynökök között is fenegyereknek számít, folyton zűrös ügyei vannak, úgy zúg át az életen, mint egy hőkövető rakéta. Steve életstílusának köszönhetően ex-neje, Judy (Candice Bergen) egy buddhista közösség tagja lett, annyira vágyott a lelki békére és Steve-nek fiával (Ryan Reynolds) sem problémátlan a kapcsolata. A vagány ügynök most leendő apósát is kétségbeejti, számtalan okot adva rá, hogy Jerry kételkedjen benne, biztosan jól döntött a lánya (Lindsay Sloane), amikor elhatározta, hogy beházasodik ebbe a flúgos famíliába.

Steve megdöbbentő feltűnései és eltűnései, rejtélyes kapcsolata egy Olga nevű, szökésben lévő orosz nővel, összetűzése egy fegyveres férfival az étterem mosdójában arra indítják Jerryt, hogy kételkedjen a lánya (és önmaga) nyugodt jövőjében, de mire észbe kapna, apósjelöltje leendő családtagjait is belekeveri homályos ügyeibe. Mire Jerry odáig jutna, hogy esetleg megakadályozza az esküvőt, Steve már veszélyes kalandokba is sodorta, amelynek során a két össze nem illő apósjelölt megkerüli a fél világot. Ráadásul Steve munkatársa, a mindenre elszánt ügynök, Angela (Robin Tunney) nem is titkolja, hogy milyen rossz véleménnyel van a kétbalkezes orvosról, aki kényszerű útitársuk lett. De amikor a gyerekeik veszélyben vannak, akkor kiderül, hogy Jerry és Steve ütőképes csapatot is tudnak alkotni.

Bill Todman producer:

„1979-ben ezzel a címmel már készült egy nagyszerű film a két ellentétes életstílusú apósjelöltről, ez inspirálta a mostani produkció létrejöttét. Ebben is különleges ügynök volt az egyik örömapa, aki éppen egy nagy horderejű ügyön dolgozott, és ez feje tetejére állította mindkét család életét. Egyébként csak ennyi a hasonlóság a két film között, munka közben eléggé eltávolodtunk a régi forgatókönyvtől."


Bill Gerber producer:

„Nat Mauldin forgatókönyvíró Andrew Bergman eredetije nyomán megalkotta a saját verzióját, majd a munka egy későbbi szakaszában Ed Solomon is bekapcsolódott. Ezután került be a képbe Andrew Fleming, aki dinamikus és egyedi hangulatot tudott adni a filmnek: az ő munkáiban mindig van valami váratlan és meglepő. Olyan embert kerestünk, aki valami mást is ki tud hozni ebből az anyagból, mint egy szimplán jópofa filmet, számítottunk Andy sajátos látásmódjára, amelynek köszönhetően a vizualitás és a verbális humor mindig szorosan kapcsolódik egymáshoz, és egyik sem a másik rovására érvényesül."

Andrew Fleming rendező:

„Elkezdtem esküvőkre járni, s ezek valóságos aranybányának bizonyultak a komikus helyzeteket illetően. Minden esküvő olyan, mint egy hatalmas, ormótlan gépezet, amelyik döcögve araszol előre. Ha a technikai lebonyolítás nagyjából zökkenőmentes is, te mint kívülálló akkor is nagyszerűen elszórakozol azon, ahogy a két család hozzátartozói méregetik egymást, gyanakodva vagy jóindulattal (ez az utóbbi a ritkább). Az esküvő olyan drámai helyzet, ahol minden pozitív vagy negatív érzelem tízszeresen felerősítve jelenik meg. Valahogy megbolondítják az embereket az esküvők, mániákusan kezdenek viselkedni, ráadásul nekünk sikerült egy olyan párost találnunk, akik amúgy is képesek a másikat kiborítani. Nagyon csábító volt számomra a felkérésben, hogy Michael Douglas és Albert Brooks lettek a film főszereplői.

A film a páros közös játékára épül. Michael és Albert tökéletes kontrasztot alkotnak, felerősítik egymás energiáit. Mindenben ellentétei egymásnak, ugyanakkor kiegészítik egymást, olyanok, mint a jin és a jang. Bevallom, féltem tőle, hogy két ekkora sztárt kell majd irányítanom, ráadásul mindketten nemcsak színészek, hanem önálló filmes alkotók is, de hamar kiderült, hogy ők is emberből vannak. A legnehezebb feladat végül is az volt számomra, hogy ne röhögjek túl hangosan a forgatás alatt: ez nem valami profi magatartás, okozott is nekünk egy kis plusz munkát vágás közben, ha nem voltam elég fegyelmezett a jelenet felvétele közben."

Michael Douglas:

„Komor filmjeimen kívül játszottam már vígjátékokban is, mint A smaragd románca vagy A Rózsák háborúja, de nagyon ki voltam már éhezve egy újabb ilyen szerepre. Steve Tobias figuráját nagyon megszerettem és nemcsak szórakozást jelentett eljátszani, hanem igen komoly koncentrációt igénylő feladatot is. Nem dolgoztam még ilyen filmben, mely ennyire tele lett volna humorral, ennyire pontosnak kellett lenni benne minden pillanatnak.

Ha színpadon játszom vígjátékban, akkor ott minden poénra megérkezik a nevetés, így a közönség reakciója szabja meg a ritmust. A forgatáson mondom a magamét, jön a poén, és süket csönd a válasz. Ezt mindig jó ideig tart megszokni és felvenni a tempót. Az tud segíteni csak, ha néha elkapom a rendező pillantását, az jó visszajelzés, ha a szája előtt van a keze, mert akkor nevet. Ha az egész stáb fuldoklik a visszafojtott nevetéstől, akkor nem maradnak kétségeim.

Albert sokat segített nekem, hiszen szinte átadja a saját energiáit azzal, hogy nagyon pontosan időzít mindent. Sokszor kellett erőt vennem magamon forgatás közben, hogy ne nevessem el magam. Különösen Albert és David Suchet jelenetei voltak frenetikusak. Steve Tobias beépített ügynök, az élete részévé vált, hogy leplezze, amit gondol és érez. Folyamatosan kockáztatja az életét, és annyira beszippantja ez a veszélyes játék, hogy elfeledkezik a családjával szembeni kötelességeiről.

Nagyon jó megérzései vannak, de valóságos adrenalinfüggő, nem tudja magát kiszakítani a pörgésből, nem a valóságos életben él, hanem egy akciófilmben. Ezért eltávolodik érzelmileg a feleségétől, még a fia esküvőjét is majdnem elfelejti. Andy arra biztatott, hogy engedjem közel magamhoz Steve figuráját. Egy szerepet eljátszani mindig azt is jelenti, hogy megpróbál az ember olyan tulajdonságokat is felfedezni magában, amiket eddig nem ismert. Egy vígjátéknál meg kell vizsgálnod magad, hogy mi lehet benned vicces."

Albert Brooks:

„Kiváló lehetőséget jelentett Jerry Peyser szerepe: ez egy boldog ember, tiszta jellem. Régóta házas, komolyan veszi a munkáját, még nyaralni is csak néha megy el. Évek óta nem történt semmi izgalmas az életében, most pedig férjhez megy a lánya. Jerry eddig úgy élte az életét, ahogy akarta, és most betört ebbe ez az ügynök, és mindent tönkretesz. Tetszik neki vagy sem, Steve bedarálja a saját világába, ahol Jerry egyáltalán nem érzi otthon magát. Lehet, hogy utólag majd úgy tűnik, hogy mégiscsak jól jött neki, hogy kizökkentették az addigi kerékvágásból, de menet közben végig tiltakozik.

Elég szélsőséges humora van a filmnek, meg kellett találnom a módját, hogy ne fajuljon ökörködéssé. A közönségnek el kell hinnie, hogy egy balfék orvost arra kényszerítenek, hogy ejtőernyővel ugorjon le egy chicagói felhőkarcoló tetejéről, és ne azt lássák a dologban, hogy egy színész vicceskedik. Meglehetős szabadságot kaptam Andytől az ötletek terén, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a lovak közé dobta a gyeplőt. Akkor tudok csak megfelelően dolgozni, ha bízom a rendezőben."

David Suchet: „Londonban élek, de éppen Amerikában forgattam, és az ügynököm megkérdezte, hogy nem érdekelne-e egy film. Michael Douglas a főszereplő, akivel már dolgoztunk együtt a Tökéletes gyilkosságban, és francia akcentussal kéne játszani. Thibodoux nem mindennapi figura, féken tudja tartani a gyűlöletét, első látásra nem is tűnik fel, hogy egy betegesen gondolkodó ember. Nem sok vígjátékban játszottam életem során, általában én alakítom a gonoszt, ezt már megszoktam, de igazi felüdülést jelentett, hogy ezt most egy komédiában tehettem."
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ne fűtsük az utcát!

A rohamosan növekvő energiaárak miatt mindinkább előtérbe kerül az épületek hőszigetelő… Tovább olvasom