Kisalföld logö

2017. 11. 21. kedd - Olivér 3°C | 9°C Még több cikk.

Anyák napi köszöntők II.

Édesanyámnak

Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném,
ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna, megtanulnék a hangján.
Ami csak szép s jó volna édesanyámnak adnám.

Anyu

Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű, ha mártás savanyú,
Csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba,
csak egy szóba került, csak egy kiáltásba.
Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez.
"Anyu, anyu! Anyu!" hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel.
"Anyu! Anyu! Anyu!" most is kiabálom.
Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag;
látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged, angyal szelídséged,
odabújni hozzád, megölelni téged.

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral az ölében, ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam, orditottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra.
Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám,
s a ruhák fényesen, suhovam, keringtek, szálltak a magosba.
Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő, -
szürke haja lebben az égen, kékitőt old az ég vizében.

Nem tud úgy szeretni

Nem tud úgy szeretni a világon senki
Mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
Még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
Magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Anyák napjára

Sebesen suhanó sólyom, szárnya alatt a széllel
suhan úgy tova a tájon, mint ahogy múlnak az évek.
Emlékek, tétova percek, tűnnek el nyomtalanul,
vissza idézni a szépet, próbálom hasztalanul.

Egyetlen kép ami tiszta, mióta emlékezem,
anyu, hogy fölém hajolva megfogja a két kezem.
Szemében szeretet csillog, az arcán büszke öröm,
hogy ő lett az anyám - a sorsnak - ezerszer megköszönöm! 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Erdő háza a táborban

Erdő háza néven kiállítótermet adtak át a brennbergi völgyben lévő Soproni Gyermek- és Ifjúsági… Tovább olvasom