Kisalföld logö

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 14°C Még több cikk.

Álmodik a Föld

Álmodott a Föld. Rólunk álmodott minden születéskor. Azóta ezer meg egyszer eljátszom a gondolattal, mekkora nagy kincseim vannak. Egy fiú meg egy kislány személyében.

Ha nagyon elkeseredett vagyok, körülöttük keresek vigaszt, ha öröm ér, az elsők között osztom meg velük. Emellett pedig mindannyiszor felteszem magamnak a marcangoló kérdést: vajon jó anya vagyok, elég vagyok-e nekik? Tudják-e, mennyire hiányoznak, ha nincsenek körülöttem és hányszor, de mennyire kihúzzák azt a bizonyos gyufát? Sejtik, hogy kiabálni, sőt, nagyon haragudni is tudok, ugyanakkor minden mérgem egy perc alatt elszáll, ha könnyet látok a szemükben, vagy csak halkan odasúgják: „szeretlek, anyu”.
Keresem a szavakat, ha olyan történet részesévé válok, ahol gyerek sérül, aprót bántanak, netán tragédia történik. A hírek mindannyiszor figyelmeztetnek, a gyerekekkel kapcsolatban megbocsáthatatlan bűnöket követnek el a felnőttek: elmenekülnek otthonról a gyerekek, verik, de legalábbis lelkileg megalázzák őket. És nem csak otthon. Az iskolákban ritkán fedezik fel a tanárok a saját tárgyukon kívüli jó képességüket, netán a humánumot az embergyerekben. Pedig ez utóbbi észrevétlenül is szárnyakat adhat a boldogsághoz. A mai csemeték éppúgy a biztonságot, a nyugalmat keresik otthon és azon kívül, mint az ötven vagy száz évvel ezelőtt élt gyerekek. Régen talán nem volt ennyi válás, ez a fajta „gyökéreresztés” és a család iránti tisztelet is előtérbe került. A mai apák, anyák a szülőtárssá válást boldogan, míg az elválást – tisztelet a kivételnek – háborúval élik meg. Nehéz, iszonyú nehéz bármiféle önvizsgálatot tartani, pedig sokszor jaj, de ránk férne.
Versenyt futunk az idővel, meg akarjuk valósítani önmagunkat, karriert építünk, közben pedig...? Pk, a kincseink megnőnek, combosodnak, agyasodnak. Stop! Mert bármit csináljon az ember, egyet, az anyai simogatást, az apai féltést és gyengédséget, olykor tekintélyérzést csak mi, szülők adhatjuk meg nekik. A tiszteletet is, amellyel megérezhetik: csodálatos erő birtokában vannak, ahol még bástyaként féltjük-óvjuk, imádjuk őket. Ha ezt tudják, akkor valóban úgy érezhetik: álmodik a Föld. Újra, velünk és együtt, mert – valljuk be – a mosolyuk, a kacagásuk, az ölelésük és a rosszaságuk nélkül mit sem érne ez a világ.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SMS 05.26.

Tovább olvasom