Kisalföld logö

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 21°C Még több cikk.

Alkalom a szellemi-lelki megújulásra

Országos figyelem kísérte Puskás Ferenc búcsúztató szertartását a Szent István-bazilikában, aminek vezetésére Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspököt kérték fel. A futball-legendáról, a sport szeretetéről és fontosságáról és Jézus születésének megemlékezéséről beszélgettünk a főpásztorral.
Kiss-Rigó László gyermekkorában találkozott Teréz anyával Kalkuttában – nemrégiben viszont püspöki ornátusban állhatott a boldoggá avatott nővér oltárképe előtt az újszegedi templom felszentelésén
– A Puskás-megemlékezésen a gyászszertartást ön vezette. Közismert a foci iránti rajongása, sportszeretete. Miért éppen önt kérték fel a búcsúztatásra? Ismerte személyesen is a futball-legendát?

– Nyilván azért kértek fel a szervezők, mert magam is igazolt játékos voltam és mindmáig kapcsolatban vagyok nagyon sok futballistával és edzővel. Puskás Ferenccel ugyan találkoztam egyszer-kétszer, de közelebbi ismeretségről nem beszélhetnék. Gyerekfejjel, a szüleimtől, leginkább édesapámtól már többet tudtam meg, mint az egyik legnagyobb futballistáról. Az Aranycsapat tagjai közül viszont Grosics Gyulával és Buzánszky Jenővel nagyon jó a személyes kapcsolatom, évek óta jó barátok vagyunk.

Búcsú a legendától


– Hogyan élte át személyesen a rendkívüli megemlékezéssorozatot?

– A megemlékezések rendjéről már korábban, a szervezőbizottságtól értesültem, sajnos én csak az utolsó állomásnál tudtam bekapcsolódni, a Puskás Ferenc-stadionban. Két nappal korábban a ravatalozáson és a Hősök terén szervezett eseményen sem tudtam részt venni. A bazilikában kapcsolódtam a gyászszertartásba, hiszen nem sokkal korábban érkeztem haza Washingtonból. Úgy vélem, az emlékezés légköre nagyon bensőséges, felemelő volt.

– A szertartáson való közreműködésével egyben demonstrálta, hogy a sport, az egészséges élet nem áll távol a keresztény emberektől, az egyház üzenetétől sem. Ön a mindennapjaiban is fontosnak tartja ezt a szemléletet?

– Gyermekkorom óta futballoztam, futballozok, egészen a honvédségig egyesületben is játszottam. Persze azóta is folyamatosan, rendszeresen sportolok – nyilván ma már az öregfiúk csapataiban. Egyébként meggyőződésem, hogy a sport segítség ahhoz – függetlenül attól, hogy valaki keresztény-e vagy sem –, hogy alapvető hivatását, munkáját jobban el tudja végezni. Ez a szemlélet és gyakorlat a teljes egészséghez, annak megóvásához nélkülözhetetlen. Éppen ezért biztatok mindenkit, hogy világnézettől függetlenül valamilyen sportot rendszeresen végezzen, sőt azt mondom: lelkiismereti kötelessége minden embernek, hogy ily módon is törődjön az egészségével.

– Nem kelt esetleg megütközést híveiben, hogy püspökként focimezbe bújik?

– Remélem, mindenki példaként tekint rá, hogy futballozok. Szerintem attól, hogy valaki püspök, még labdába rúghat.

Indiai életszemlélet

– Úgy tudom, gyermekévei közül jó néhányat Indiában töltött. Milyen módon utazhatott ki családja az ázsiai országba?
– Ma már talán nem olyan érdekes, ha valaki külföldi kiküldetést kap, akkor azonban rendkívülinek számított, édesapám kohómérnökként dolgozott, és a munkahelyén, a Ganz-Mávagban egyedül ő beszélt angolul. Ajánlottak neki egy szerződést Indiába, így az egész család öt évig ott élhetett, 10-től 15 éves koromig Kalkuttában laktunk. Angol nyelvű missziós iskolába jártam, a nyelvismeret elsajátítása mellett ez is segített a hitre vezető úton.

– A kontinensnyi ország vallási sokszínűsége hatott-e világlátásának fejlődésére?

– Nagy élmény volt, hogy jó néhány vallással közeli kapcsolatba kerültem. Nyilván azt másként éltem meg akkor, mintha most, teológiai ismeretekkel a fejemben csöppennék egy ugyanilyen közegbe. A missziós iskolában volt mohamedán, szikh, katolikus, hindu és buddhista gyerek egyaránt, ez maradandó élményt jelentett nekem is. Az embernek a világlátását, még ha gyerek is, befolyásolja egy ilyen ötéves tartózkodás. De ugyanilyen meghatározó élményt jelentett a hazaút is, hiszen a '60-as években le volt zárva a Szuezi-csatorna, így egész Afrikát megkerülve, csaknem egy hónapos hajóút eredményeképp juthattunk haza. Megálltunk jó néhány kikötőben, Kenyában, Dél-Afrikában, Szenegálban, a Kanári-szigeteken, Barcelonában, végül Olaszországban kötöttünk ki.

Kiss-Rigó László papi civillben
– Hogyan tapasztalta, mi a különbség a keleti és a nyugati emberek gondolkodásmódja között?

– Az indiai emberek életszemléletéből nagyon sokat tanulhatna a mai, úgynevezett nyugati társadalom minden tagja. Mások abban, hogy életfelfogásuk nem ismeri annyira a stressz állapotát, immunisabbak ezzel szemben. Nem pesszimisták, pedig a legtöbben akkor is sokkal rosszabb körülmények között éltek, mint bárhol a nyugati világban. Sokkal egészségesebb életkedvet sugároz ez a szemlélet, mint ma a nyugati fogyasztói társadalom.

– Találkozott-e Kalkuttában az akkor már hosszú évek óta ott dolgozó Teréz anyával?

– Először '67-ben találkoztam Kalkuttai Teréz anyával, akkor mutattak be neki, gondolván, hogy számára is érdekes lehet egy „közeli" magyarral találkozni, hiszen India távolságából Albánia és Magyarország között nem sok különbség van. Azután az iskolánk egy önkéntes csoportjával rendszeresen jártunk segíteni a közösségét, fizikai munkát vállaltunk, pakoltunk, ha kellett. Gyerekfejjel más élményeim voltak, akkor még ő nem volt ennyire híres személyiség, de szerénysége és rendkívüli energiája számomra is megragadó volt, megdöbbentő élmény volt bárkinek, aki találkozott vele. Éppen ezért is örültem annak, hogy Szegeden az egyik első feladatom volt, hogy az ő nevének ajánlott templomot áldhattam meg Újszegeden.

Trópusi karácsony


– Gyermekként nyilván nem múlt el nyom nélkül az Indiában töltött öt karácsony. Mennyiben volt más az ünnep ott, mint idehaza?

– Indiában a karácsony külsőségei teljesen mások voltak, mint amit korábban Magyarországon átélhettem, nyilván a trópuson hihetetlen hőség és pára volt december végén. Fenyőfa és a megszokott karácsonyi dallamok nélkül ünnepeltünk, ám nyilván volt éjféli mise, persze az is más külsőségekkel. Nagyon emlékezetesek maradtak számomra az ott töltött karácsonyok is.

A szeretet üzenete

– Hogyan látja, mit jelent az embereknek ma a karácsonyi ünnepkör?
– Valamilyen módon Európa és a nyugati világ minden lakója érintett a karácsony szellemiségétől, tekintet nélkül kultúrára, világnézetre, vallásra. Ám az ünnep közeledtével jó tudatosítani, hogy eredendően keresztény jelenségről van szó, Jézus születésére emlékezik az egyház ezen a napon. Ebben emelhető ki karácsony központi üzenete, a szeretet, ami az egyik legkönnyebben magyarázható keresztény érték. Éppen ennek kapcsán lehet új tartalmat adni mindenki karácsonyának, a szeretet hirdetésével, megélésével mutathat példát a hívő a környezetének különösképpen a készülődés, az advent időszakában.

– A karácsonyt a legtöbben a szeretet mellett a család ünnepének is tartják. Mennyire tartja fontosnak az ünnepkörnek ezt a szimbólumát?

– A karácsonyi ünnepkör szimbolikájának középpontjában valóban a család áll, ami a katolikus egyház által is kiemelten fontos érték. Ezért helyez rendkívüli hangsúlyt a család közösségének fontosságára az adventi liturgia is.

– Önnek személyesen mit jelent a karácsony? Milyen emlékeket emelne ki az ünneppel kapcsolatban?

– Karácsony sajátos hangulata számomra is nagyon fontos, mint a legtöbb embernek. Ezekben a napokban gyakran jutnak eszembe gyermekkorom szentestéi, ünnepei, mindaz a melegség és öröm, ami a családi ünnepekhez köthető, különösképp az éjféli misék sajátos hangulata, ami meghatározó karácsonyi élményeim közé sorolható. Persze rendkívüli karácsonyokról is vannak emlékeim, ezek közül kiemelném a '80-as évek végének egyik szentestéjét, amikor az esztergomi bazilikában megtartott ünnepi mise közben tisztán hallható volt az akkor még hazánk területén állomásozó szovjet csapatok lőgyakorlatának zaja – ők így demonstrálták világnézeti hovatartozásukat…

– Hogyan telik az idei szentestéje?

– Egy katolikus pap számára a szentestét és az ünnep első napját meghatározza a szolgálat, bár megyés püspökként ez lesz az első karácsonyom. Ami biztos: a hagyomány úgy tartja, hogy az egyházmegye vezetője szentmisét mondjon a székesegyházban, Szegeden sem lesz ez másképp.

– Mit üzenne olvasóinknak az idei karácsonyra?
– Szeretném, ha a karácsony nem a fogyasztás ünnepe, hanem világnézettől függetlenül mindenki számára alkalom legyen a szellemi-lelki megújulásra. Talán ennek lehet gyümölcse az is, ha jut az ünnepi hangulatból a hétköznapokra is. A készülődés azonban ennek a szellemiségnek az átérzéséhez elengedhetetlen.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Fidesz a rendőrségi eszközbeszerzésről

A Fidesz számára elfogadhatatlan, hogy a kormány 3 milliárd forintért a rendőrség számára… Tovább olvasom