Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 4°C

Akinek valóra vált az álma

A Szegedi Kortárs Balett legfiatalabb táncosnője, Szarvas Krisztina nem tudja elképzelni, hogy valaha is tüllszoknyában Csipkerózsikát táncoljon. A modern táncban rejlő szabadság és egyediség az ő világa, mindennapjait pedig komoly sportmúltja, ereje és önmagában való hite segíti.
Ülünk egy cukrászdában Szarvas Krisztinával, és azon gondolkodom, hogy honnan ez a mérhetetlen energia, határozottság és erő, ami ebből a 21 éves lányból árad. A törékeny, alig ötvenkilós alkata mellett elszántsága és keménysége izgalmas ellentmondást sejtet a Szegedi Kortárs Balett legifjabb táncosnőjében. Másfél évvel ezelőtt Juronics Tamás és Pataki András, a balett vezetői próbatáncot hirdettek a Nemzeti Színházba, ahol ötven jelentkező közül Krisztina tehetségében látták a legnagyobb fantáziát.

– Barta Dóra két és fél órás, igen megerőltető tréninget tartott nekünk: sorban álltunk a balettrúdnál, és Tamás időnként kettesével küldte ki az embereket. A végére csak páran maradtunk, néhány nap után pedig jött a mindent eldöntő telefon – elevenítette fel a válogatás izgalmait beszélgetőtársam, aki a pécsi művészeti szakközépiskola elvégzése után, az akkori osztályból elsőként talált magának munkát és szerződött a Tisza-parti városba. A kezdeti feszültséget, az újtól való félelmet feloldotta a szakmai kíváncsiság, s a társulatra jellemző barátságos légkör. Azt mondja, igazi meglepetést csak a tánc jelentett és jelent még ma is mindennap számára, hogy meg tudja oldani a feladatokat. – De azt kell mondanom, hogy látom magamban az erőt, és így próbálok magamnak megfelelni – néz határozottan a szemembe Krisztina. Én meg már pincér után pislogok, mindhiába. Egyre szomjasabbak vagyunk.

Egy klasszikus alapokról induló táncoslányt mi vonz a kortárs táncban? – pördítem tovább a beszélgetést. – A mozdulatot, egy tandüt vagy egy forgást egyedivé és személyessé tehetek. Mindegy, hogy mezítláb vagy tornacipőben vagyok. Nem tudom magam elképzelni tüllszoknyában és spicc-cipőben, ahogy a Csipkerózsikát táncolom, amit szinte minden országban mindig ugyanúgy adnak elő – folyik belőle a szó, majd az elhivatottságról beszél. Arról, hogy saját magában hisz, annyira tud reménykedni dolgokban, hogy bevonzza azokat az életébe. Minden álma és vágya az volt, hogy a szegedi társulatot erősíthesse, és íme megtörtént. Persze nincsenek véletlenek, a mozgás és a sport határozta meg a gyermekkorát: nyolc évig atletizált, háromszor lett országos bajnok százméteres síkfutásban, s kétszer távolugrásban. Mellette kézilabdázott és évekig ritmikus sportgimnasztikázott.

Megunjuk a várakozást, és a fagylaltospulthoz állunk. Fagyiból szigorúan csak egy gombócot kér, magyarázatképpen súgja: pár óra múlva kezdődik az előadás: a XX. században ő játssza a Szabadság hírnöke szerepét. – Az előadásban Barta Dóra szerepe szerint egy pillanatig az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, és egyszer csak jövök én, aki a szabadságért táncolok. Visszaveszem a lila ruhámat, majd a srácok letépik rólam, és ott állok pucéran – vázolja a jelenetet. Arra a kérdésre, hogy hogyan dolgozta fel magában meztelenségét a színpadon, jókedvűen mondja: nem ez az első! A Szentivánéji álomban Markovics Ági rántotta le róla a ruhát. Itt pedig nem fél tőle, nem gondol rá, csak hagyja, hogy egyszerűen megtörténjen a dolog. A hétköznapi élethez képest a színpadi lét egy teljesen más állapot. A látvány is mást jelent. A táncos teste is. Érzékeny ez a világ.

– Egy táncos teste rendkívül formálható és alakítható alapanyag. A legnagyobb fáradság dacára is elképesztő dolgokra képes: átesik a holtponton, és egyszer csak sikerül mindaz, amitől félt vagy nagyon tartott – hangzik a tapasztalat. A kortárs magyar tánc egyik különleges óriása, Ladányi Andrea jut eszembe: az ő szinte már irreálisan karcsú alakja és mozgásstílusa vonzza a tekintetet. És a látvány mindenkinek mást és mást jelent. Vajon Krisztinának van példaképe? Ingatja a fejét: nincs. – A szakmában sok művészt elismerek és tisztelek, de tudom: az én utam máshová vezet, én másmilyen vagyok.

És mi fér még Krisztina életébe a táncon kívül? A szülőváros Marcali, az erdő közepén épült birtok. A hegyek. A természet szeretete. A vadászó és horgászó édesapa. Az irodalomszerető édesanya. A saját versek. A naplószerű napi jegyzetei, amik a terveiről és önmagáról szólnak. Barátságok és épülő kötődések. A hite magában és saját erejében, mely minden kérdésemre megadta a választ.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A raktár megy, a könyvtár marad A város nem mondott le arról, hogy legyen egy új tékája, 8 milliárd az ára

Sopron Horváth Ferenc Új könyvtár építése csak a hosszú távú tervekben szerepel, ezért még évekig a… Tovább olvasom