Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

Ahol álmodni felesleges

Hosszú, kacskaringós az út Mosonszolnok után. Az irénmajori leágazást követően az autó folyton a kavicsba süpped: vezet-e egyáltalán valahová az egymást követő megszámlálhatatlan göröngy? Aztán mégis elérünk Csemeztanyára, ahol bárki megtapasztalhatja, mit takar az isten háta mögötti jelző.
A települések többsége díszes táblával üdvözli a látogatókat. Mosonszolnok és Hegyeshalom között még az útbaigazító feliratok is hiányoznak, de van valami, ami „felejthetetlen” látványban részesíti az arra tévedteket. Csemeztanya előtt egy nagy szemétdomb éktelenkedik, ahol van minden: ezeréves ruháktól a jobb sorsot látott játékokon át a rozsdaette háztartási berendezésekig. Az illegális lerakó meg egyre csak terebélyesedik.
Amint beérünk a Hegyeshalomhoz tartozó, vagy 130 ember lakta volt uradalmi pusztára, tekintetünk a buszmegállóra téved. Azon kezdünk el mélázni, hogy a ’70-es évekből itt maradhatott kis bódéba vajon hogyan bújnak be az emberek az eső elől, hiszen méteres gaz keríti körbe. Mint ahogy a mögötte lévő hatalmas üres területet is, ahol egy „kifáradt” markológép pihen.
Csemez mindössze két utcából áll, ahová Hegyeshalomból kismotorral érkezik naponta a postás. Télen meg gyalog. A helyiek nagy bánatára napjában csak kétszer van busz Mosonmagyaróvárra és Hegyeshalomba is: reggel hétkor és délután háromkor. Persze mindez csak a tanév ideje alatt, a szünetekben egyáltalán nincs tömegközlekedés, az itt élőknek maguknak kell megoldaniuk a hazajárást a munkából. Már akinek van hol dolgoznia, a környező falvakban, vagy a városban. Autóval csak néhány „tehetősebb” ember rendelkezik, s miközben ez elhangzik: egy öreg Trabant pöfékel ki a tanyáról. A 10 óvodás és iskolás naponta ingázik Hegyeshalomba. Közelmúltban épült ház mindössze kettő van a településen: osztrák nyaralók. Új lakók nem jönnek, pedig igazán olcsón lehet itt otthonhoz jutni: a kihalt idősek másfél szobás lakásai a helyiek szerint úgy másfél millió forintot érnek. A legtöbb ház ekkora csak, a Lajta–Hanságtól vásárolták meg valaha ezeket az emberek.
Bíró Károly 1982-ben, válása után költözött Bábolnáról Csemeztanyára. Itt új családot alapított, 20 éves fia Sopronban parkgondozónak tanul, hatesztendős Erzsike lánya szeptemberben kezdi az iskolát. A kerekes székes úr és hallássérült felesége nem dolgoznak, s bizony nagyon be kell osztaniuk a rokkantnyugdíjat és a családi pótlékot, hogy hónapról hónapra megéljenek. Hogy telik itt egy nap? – kérdeznek vissza. Jórészt beszélgetéssel a szomszédokkal, aztán délután irány ki a buszhoz a kislányért. Az öreg, pici házban a mai napig lavórban mosdanak, s ezzel nem egyedül vannak így a pici településen. A kislánynak azonban jó dolga van, vetik közbe a szülei, hiszen ő műanyag kádban fürödhet. WC-re azonban Erzsike is az udvarra jár ki. Bíróék bíznak benne, hogy a 150 ezer forintos, mozgáskorlátozottaknak adható lakásátalakítási támogatással nyár végére a másfél szobás lakásban végre nekik is lesz egy csöpp fürdőszobájuk.
Ha egy kis pénzük lenne, elköltöznének innen, de álmodni felesleges, szögezi le keserűen Károly, miközben a cigarettafüsttel együtt elszálló vágyai után a messzeségbe réved a tekintete. Mondja mindezt úgy, hogy az időközben a buszmegállónál összegyűlt néhány anyuka heves bólogatásba kezd. Aztán megérkezik a délutáni járat az ovisokkal és az iskolásokkal, s „a mi jót ebédeltél?” kérdésre a választ hallgatva titkon talán arra gondolnak a szülők, hogy a gyerekeknek majd könnyebb sors adatik. Kádas fürdőszobával, biztos megélhetéssel, megvalósult álmokkal...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húsz szanyi gól

Tovább olvasom