Kisalföld logö

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 2°C | 7°C Még több cikk.

Agatha Christie: asszony szőtte krimik

Agatha Christie kemény dió egy életrajzíró számára. Nagyon, de nagyon kedves személy volt Agatha Christie – véli egy barátja –, miközben nagyon, de nagyon jó könyveket írt, szinte titkokban.
Kissé molett, elpuhult, kedves nő, aki meglehetősen konzervatívan viselkedik, és tántoríthatatlanul az első világháború előtti időkből való. Ilyennek látták Agatha Christie-t azok, akik akkor találkoztak vele, amikor már híres író volt. Ő soha nem játszotta meg magát, soha nem előkelősködött. Viselkedésében és szokásaiban felső középosztálybeli, s modora meghatározója: a géniusza.

Karakterek kártyalapokon

Az ötleteket a könyveihez a legegyszerűbb módon jegyezte le: listát készített a karakterekről régi kártyalapokra, vagy lánya iskolai füzetébe, esetleg a bevásárlólistára vázolva fel a jellemvonásokat. Rengeteg merénylet kellett ahhoz, hogy az adott rejtély kivizsgálható legyen – ahogyan az a szenzációs Agatha-regényből készült 1926-os filmben is látható.

Agatha Christie-ről Janet Morgan több mint 20 évvel ezelőtt írt könyvet, most pedig Laura Thompson jelentkezett egy kötettel.
Laura Thompson igazi együttérzéssel áll hozzá a témához, szereti a könyveket, azokból idéz is rendszeresen és szabadon, és saját intuitív módján próbál komplett portrét festeni Agatháról, Agatha legbelső énjéről.

A történet ismert. Agatha Miller egy gazdag amerikai úriember lánya, édesanyját Clarának hívják. Agatha felső középosztálybeli jólétben nevelkedett Torquay-ban. Édesapja fiatalon meghalt, és Clara három gyermekével egyedül maradt. Gondoskodott róluk, tisztességesen nevelte őket.

Könyvtermés

Laura Thompson emlékezteti olvasóit: Agatha Christie 55 teljes regénye közül 36 történetben a gyilkosságokat nyereségvágyból követték el. A pénz és a biztonság nagyon fontos volt az alapvetően bizonytalan Agatha számára. Ugyanakkor első regénye megjelenését követően minden esztendőben befejezett legalább egyet egyedülálló könyvei közül. Némelyik, mint például a Hétvégi gyilkosság, vagy az utolsó Miss Marple-történet, a Nemezis – bármilyen fokmérővel mérve is kiváló könyv. Összességében, Agatha könyvei nagyobb figyelmet kaptak, mint bármely más 20. századi író kötetei.

Régi-új portré


zép, fiatal nőként számtalan házassági ajánlatot kapott, ám ő a modortalan Archie Christie-t választotta: egy tüzérségi tisztet, aki az első világháború után unalmas állást kapott – és házasságtörést követett el.
Agathának, aki egy leánygyermeknek, Rosalindnek adott életet, szinte semmi ideje nem maradt gondolkodni. A háború alatt írt egy saját tapasztalatain alapuló könyvet, amelynek szereplője egy toruay-i gyógyszerész. A könyv A titokzatos stylesi eset címet viselte, s ebben szerepelt egy kis belga detektív, akit Hercule Poirot-nak hívtak.
Amikorra Agatha Christie már elfogadott író lett (a könyvet számtalan kiadó elutasította), a férjével tisztázták a házasságukat. Archie azt mondta: szeretne elválni, mert szerelmes egy Nancy
Neele nevű lányba.

Szex és barátság

A lealacsonyító válás után, amikor Agatha 36 éves volt, jött az utazás, a találkozás Katherine Wooley-val (Katherine Leonard Wooley, a nagyszerű Ur városát kutató archeológus felesége volt) az Orient expresszen, és ekkor mutatták be második férjének, a szintén archeológus Max Mallowannak, aki 14 évvel volt nála fiatalabb.
Szerelmesek voltak, és életre szóló barátok.

Thompson úgy spekulál: talán volt néhány afférja a fiatal férjnek, de Agatha biztonságban érezte magát vele, és osztoztak az archeológia és a vallás iránti szenvedélyükben is. Kéjesen szerették a jó ételeket – ahogyan Thompson meggyőz bennünket –, a szexet és a nagy baráti kört.

– Micsoda szeretnivaló idő lesz, amikor mi újra együtt leszünk, és mennyit fogunk enni! És beszélgetünk, beszélgetünk, beszélgetünk. És te felhúzod az orrod, és én sikítani fogok. Gondolj rám, bármerre is vagy a tengeren – írta Agatha Maxnak, amikor a régész egy ásatáson volt.
Rengeteg energiát fektettek abba, hogy két házat tartsanak fenn – egy nagyobbat

Greenwayben, Devonban, és Max kisebb házát Wallingford mellett, ahol végül Agatha 1976 januárjában meghalt.

Daily Mail, írta: A. N. Wilson, fordította: Nyemcsok Éva

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem hátrány a balkezesség, sőt!

Száz év alatt megháromszorozódott a balkezesek száma – erre a következtetésre jutott egy… Tovább olvasom