Kisalföld logö

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos 0°C | 9°C Még több cikk.

Ádám, hol vagy ?

Annak idején a népszerű Família Kft. vízilabdás orvostanhallgatójaként a kamaszlányok bálványa volt. A sorozattal azonban Kárász Zénó is eltűnt a képernyőről. Vajon mi lett vele?
Gimnazista korunkban, mielőtt szombat esténként bulizni indultunk volna, egyetlen alkalommal sem feledkeztünk meg a szokásos rituálénkról. Pontban hét órakor valamelyik lányszobában a tévé elé telepedtünk, hogy ha csak egyoldalúan is, de találkozhassunk rajongásunk tárgyával, az örökké zűrökbe keveredő, orvostanhallgató Szép Ádámmal. Az operettszínházi Família-előadásra már diktafonnal, fényképezőgéppel és noteszokkal felszerelkezve érkeztünk. A diáklapnak beígért interjú, a közös fotók és az autogramok azonban elmaradtak, mert bátorságunk a darab végére hangyányivá töpörödött. Miközben a színészöltöző helyett a kijárat felé vettük az irányt, azért megfogadtam: egyszer majd pótolom az elmaradt riportot.
Egy híján tíz esztendő telt el azóta, s mi tagadás, a magamnak tett ígéretről alaposan megfeledkeztem. Mígnem a közelmúltban meg nem pillantottam a kecskeméti színház Mágnás Miskájának szereposztását. Szép Ádám figurája ugyan már jó ideje a múlté, de megformálója azóta sem lett hűtlen a játékhoz, csupán a képernyőt a világot jelentő deszkákra cserélte. A hírös városban ebben az évadban Kárász Zénó kelti életre Mixi grófot, A makrancos hölgyből Petruchiót, és egy norvég szerző tragédiájában is szerepet kapott.
– Említette, hogy most is próbál. Mi lesz a negyedik bemutatója ?
– Múlt kedden volt az olvasópróbája egy tavaly íródott német színdarabnak, aminek az a címe: Push up 1 – 3 (Nyomd föl). Ez egy nagyon szép korkép az egész mai életünkről, arról, hogy nem foglalkozunk egymással, mindenki másokat lenyomva csak a saját munkájával törődik. Március 27-én lesz a bemutatója a kecskeméti nagyszínház mellett található üzemszínházban. Egyébként nem vagyok tag, de Bodolay direktor jóvoltából már két és fél éve játszom itt.
– Xantus Barbarát és Csonka Andrást leszámítva az egykori nagy család többi tagjáról ritkán hallunk az utóbbi pár évben.
– Ez egy törvényszerű dolog, bár komoly szerepeket játszottam például a Tartuffe-ben és Az ügynök halálában, s a többiek is teszik a dolgukat. Nem mindenkinek adatik meg, hogy folyton képben legyen. Jómagam nyolc és fél évig éltem reflektorfényben, de amikor véget ért a Família, azt komolyan megéreztem. Hazautaztam három hétre Szentesre, s láttam a tekintetekben a kérdést: „ Na mi van, nincs munka ? ” Az emberek gonoszak, de ezen túl kell lépni, s a legtöbb, amit tehetünk, hogy a lehető legjobban nekilátunk a feladatainknak.
– Az egykori famíliásokkal ma is összejárnak ?
– Természetesen, hiszen majd tíz évig sülve-főve együtt voltunk. Többet láttuk egymást, mint a közvetlen hozzátartozóinkat. Egykori „ édesapámmal ” , Ádám Tamással munkakapcsolatban is állok, mivel ő a kecskeméti színházban rendező.
– Annak idején valahol azt nyilatkozta, úgy tanult főzni, hogy az édesanyja telefonon adta az instrukciókat.
– Már sokkal jobban megy, nem költök annyit telefonra, mint korábban. Ha pedig valami komolyabb ételhez fogok, azért persze még felhívom a mamát.
– Címlapokon hozták az újságok a hírt, amikor eljegyezte az egyik kolléganőjét, ám mégsem lett házasság a dologból. Azóta került karikagyűrű a jobb kezére ?
– Nem. Nem vagyok házasságellenes, csak meg kell várni azt a nőt, aki alkalmas erre a feladatra. Hogy milyen az ideális jelölt számomra ? Legyen süketnéma és szeressen mosogatni. Na jó, ez csak vicc volt. Azt mindig az adott helyzet adja, hogy kiben hisz az ember. Ki kell várni a megfelelőt, én még javában a keresés közepette tartok.
– A fiú, aki nekivágott fiatalon a fővárosnak, ha most egy percre visszatérne, elégedett lenne a látottakkal ?
– Nem. Én soha semmivel nem vagyok elégedett. Mindig előre kell menni. Az emlékeken jó nosztalgiázni, fontosak is, de nem lehet megállni. A szerepeket, melyeket ráosztanak az emberre, minél kiválóbban kell megformálni. Amúgy a lottóötösre vágyom. Élném tovább ugyanúgy az életem, csak nem mondanám el senkinek, hogy nyertem. Különben meg abszolút a kemény és gyötrelmes munkában hiszek.
– A hétvégén lemegy Szentesre, hogy felköszöntse nőnapon az édesanyját ?
– Amilyen sűrűn tudok, amúgy is hazajárok. Kecskemét – Szentes úgy negyven perc autóút, Pest – Szentes másfél-két óra. Természetesen ezúttal is felkeresem az édesanyámat. Hogy milyen virágot viszek neki ? Orchideát, mert az olyan kis csinos, meg a nyugati regényekben azt lehetett olvasni, hogy az maga a csoda, és ez akkor úgy megfogott engem.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mosolyalbum: Luzsányi Andrea

Népszerű fotósorozatunkban a Mosolyalbum… Tovább olvasom