Kisalföld logö

2017. 02. 21. kedd - Eleonóra 2°C | 8°C Még több cikk.

A versek írta költő

Horváth Elemér hetvenéves. A Csornán született költő ötvenhatban hagyta el Magyarországot. A közelmúltban szülőföldjéről örömteli hír érkezett: hűségét a város díszpolgári címmel ismerte el.
A számos magyar irodalmi díjjal kitüntetett Horváth Elemér negyven éve az Egyesült Államokban él. A költő szülőföldjétől lélekben sohasem szakadt el, verseiben még ma is gyakran felbukkannak a rábaközi motívumok.

– Miként fogadta a kitüntetésről szóló hírt?

– Évekkel ezelőtt, amikor Csornán jártam, néhány csornai fiatal meghívott vacsorára. A beszélgetés folyamán egyebek közt szóba került, hogy szorgalmazták díszpolgárságomat a város önkormányzatánál. Jól emlékszem, próbáltam lebeszélni őket erről. Ellenvetésem magva az volt, hogy „gyerekek, várjunk ezzel vagy száz évet. Az összes hivatalos elismerés ellenére, egyáltalán nem biztos, hogy verseim maradandóak." Udvariasan meghallgattak, de arcukra volt írva: „Te csak dumálj, öreg, mi teszünk." Most, hetvenévesen, amikor Csorna városa díszpolgárságot adományozott nekem, örömmel és szorongással fogadtam a hírt. Örömmel, mert azt jelzi, hogy a csornaiaknak csornai vagyok ma is; szorongással, mert ma sem tudom, hogy verseimmel tettem-e akkora szolgálatot a csornaiaknak, ami ilyen megtiszteltetést érdemelt.

– Több évtizedes távollét után mi maradt meg lelkében Csornából, a Rábaközből?

– A valóság az, hogy tartozom Csornának és a csornaiaknak, mégpedig egy, a történelmi viszontagságok ellenére is feledhetetlen gyermekkorért. Persze kissé az emlékezet álomvilágában élek, hiszen az idő folyik, mint a hérakleitoszi patak, a történelem szünet nélkül változik. Az a Csorna nincs többé, de mégis van: az emlékezetemben. S ha a versek maradandónak bizonyulnak, ezt az emlékezetet másokkal is meg tudom osztani. Az évek múltával, amíg a nagyvilág, Párizs, London, Firenze, New York a mindennapi életemet jelentette, egyre növekvő élességgel erősödött bennem gyerekkorom Csornán, a Rábaközben, Magyarországon. Talán ez életem legnagyobb öröme.

– Az elmúlt években kötetek és díjak gazdagították életét.

– Összehasonlíthatatlanul több, mint a nyolcvankilenc előtti években. Az igazit mégis volt osztálytársaimtól kaptam, amikor megpillantottak a hatvanadik érettségi találkozónkon, és azonnal ott folytatták, ahol fiatalon abbahagytuk: „Elemér, kisegér, minden lukba belefér!" Magyarországon talán ma is kissé szokatlan, ettől a jeges szabadság atmoszférája helyett akkora melegség csapott meg, amilyenben távozásom óta nem volt részem. Szép, szép az elismerés, de ez a majdnem magától értetődő közvetlenség elszorította a torkomat. Bizonyság volt arra, hogy nemcsak én érzem magam csornainak, rábaközinek, magyarnak, hanem a csornaiak is így érzik. A történelmi törések ellenére teljesen helyén van egy folytonosság.

– Egyik legutóbb megjelent kötetének címe: Talajvíz. Mit rejtenek a „hajszálgyökerek"?

– A Talajvíz jelzi azt a növekvő erőfeszítést, amellyel igyekeztem megőrizni a gyökereimet. Ilyesmi persze nemcsak szándék következménye, hanem talán biológiai adottság vagy isteni kegyelem.
– József Attila írta le ezt a keserű sort: „...holott a sírt, hol nyugszik atyja, / kellene megbotoznia." Nem botozás történik, valami sokkal biztatóbb. „Minden rendben, tata, ülj a karosszékbe, hozok egy pohár bort, eleget nyüzsögtél, most rajtunk a sor." Kívánok a mai fiataloknak az enyémhez hasonló tisztes öregséget, s az ő fiaiktól ugyanilyen megbecsülést.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Háborús film lesz a Gyűrűk ura befejező része

Elijah Wood, a filmtrilógia egyik főszereplője beharangozóként nyilatkozott a sorozat utolsó… Tovább olvasom