Kisalföld logö

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 20°C | 33°C Még több cikk.

A varjúhájak mindent kibírnak

Ha akad évelőcsoport, amelynek levélformája, virágszíne, és termete igazán változatos, akkor az a varjúhájak családja, amelyeknek legalább 30 tagját forgalmazzák a hazai faiskola lerakatok.

Minden fajuk egyetlen növénycsaládba (Crassulaceae) és egyetlennemzetségbe (Sedum) tartozik, közös jellemzőjük a húsos, pozsgás, vízraktározásra berendezkedett levélzet. A varjúhájak tűrőképessége éppen ebből következik: elviselik tehát a több hónapos szárazságot, illetve a rendszertelen vízellátást is. A kertben persze nem a növények sanyargatása a cél, de előfordul olyan felhasználási terület, ahol a varjúhájak bizony extrém körülmények közé kerülnek (pl. öntözetlen tetőkertben vagy déli fekvésű sziklakertben.) Tény, hogy a Sedum-ok apró termetükkel, sűrű levélzetükkel és mereven felálló száraikkal a legellenállóbb évelők közé tartoznak. Hazánkban a varjúhájak legkorábban nyíló fajai is a tavaszi fő virágzási időszak után, június elejétől nyílnak, a legkésőbb virító fajokon pedig még októberben is találunk virágot.

Egyes fajok termői a nyílás során színt váltanak, másoknál hidegben, illetve tűző napon a levélzet változik pirosra, de a színeket tekintve a varjúhájak amúgy is a sokszínűség mintaképei lehetnének. Akad köztük nagytermetű, feltűnő, lila virágú, apró, szinte a talajból ki sem látszó, sárga, fehér virágú, továbbá rózsaszín, sőt pirosas árnyalatú is. A Sedum album Murale állandóan bordó-barnás lombja és halványrózsaszínű virága miatt közkedvelt. Néhány faj lombja télen is nagyrészt üde zöld marad, mint például a hibrid-varjúhájé (S.hybridum), mások kicsi, lapos levelei ősszel lehullanak (pl.Sedum populifolium), megint mások hengeres levelei összetöppednek. A varjúhájak mérhetetlen változatossága tehát a leveleken és a virágokon egyaránt megmutatkozik.

Jellemző az egyes virágok apró mérete (0,5-l cm) és az, hogy a számos virágból álló – immár igen díszes - , leggyakrabban sátorozó bogernyőben álló virágzatok gyakorlatilag beborítják a növényt (szinte minden szár virágzatban végződik). A varjúhájak számos hazai, őshonos faja közül a fehér (S.album), a hatsoros (S.sexangulare), a szürke (S.reflexum) és a borsos varjúháj (S.acre) Európában is a legszárazságtűrőbb növények közé tartozik, arasznyi száraikat júniusban a levélzet felett elborítják előbbi esetében a fehér, utóbbiaknál a sárga virágok. Ezek termetüknél fogva (virággal együtt sem nőnek 5-15 cm-nél magasabbra) inkább sziklakertbe, kőfalra, tetőkertbe vagy balkonra valók, minden esetben napos helyre. Jól mutatnak télálló kaktuszok társaságában, amelyek ugyancsak nyár elején virítanak, azzal azonban számoljunk, hogy – főként a fehér varjúháj – viszonylag agresszív növekedésével néhány év alatt sűrűn körbefonja az alacsonyabb évelőket.

A legnagyobb termetű varjúhájak magassága eléri a fél métert, sőt a Matrona fajta akár a 70-80 cm-t is. Ezekre jellemző a lapos levél (amelyet némi ügyességgel fel lehet fújni, ez az ún. “békalevél")és a rózsaszínes, lila, nyár végén és ősszel nyíló virágzat. Szárazságtűrésük nem sokban marad el a kisebb fajokétól, teljesen öntözetlenül is szépek, legfeljebb kissé alacsonyabbak maradnak. Évelőágyban őszi virágzású aszterek mellett, kőedényben (házikertben vagy temetőben) szoliterként mutatnak a legszebben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

73. A regionális politika története/4.

Tovább olvasom