Kisalföld logö

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -3°C | 3°C Még több cikk.

A szegedi színházi Oscar jelöltjei

A Szegedi Nemzeti Színház közönsége már kilencedik alkalommal voksolhat a Dömötör-díjról. A szavazólapokat május 20-áig lehet leadni, és az interneten is aznap éjfélig lehet klikkelni tíz kategóriában egy-egy jelöltre.
A Szegedi Nemzeti Színház közönsége már kilencedik alkalommal voksolhat a Dömötör-díjról. A szavazólapokat május 20-áig lehet leadni, és az interneten is aznap éjfélig lehet klikkelni tíz kategóriában egy-egy jelöltre. A teátrumban folyó alkotómunka elismerésére létrehozott, és ebben az évben önkormányzati kitüntetéssé vált díjat két hét múlva, a május 26-i gálaesten adják át. A döntés megkönnyítésére emlékeztetőül a produkciókat beharangozó cikkekből és kritikákból választottunk egy-egy rövid részletet.

A Dömötör-díjat minden évad végén a publikumtól legtöbb szavazatot kapott művészeknek adják át a Szegedi Nemzeti Színházban. Botka László polgármester javaslatára a közgyűlés úgy döntött: ettől az évtől önkormányzati elismeréssé válik a Pálma Reklámstúdió civil kezdeményezéseként indult díj. Hat kategóriában – a legjobb színész/színésznő, a legjobb férfi/női mellékszereplő, valamint a legjobb operaénekes/opera-énekesnő – a színház társulatának tagjai szavazták meg azt a három-három jelöltet, akinek a neve a szavazólapra került. További négy kategória jelöltjeit a Csernay László orvosprofesszor elnökletével működő társadalmi kuratórium választotta ki.
A szavazólapon szereplő jelöltek:

Legjobb férfi színészi alakítás:
Borovics Tamás (Hamlet): „Kékre festett, majdnem kopaszra nyírt hajjal a hórihorgas Borovics Tamás nem a szokványos hős, nem a szőke királyfi – mégis érvényes Hamlet. Groteszk figura..."
Harsányi Attila (Murlin Murlo): „...a messziről jött albérlő, a szemüveges, tétova, tipikus értelmiségi Alekszej világmegváltó regényén dolgozik. – Mintha a fiamat látnám! – kommentálta egy ismeretlen hölgy az előadást. A figurát roppant plasztikusan megformáló Harsányi Attila aligha kaphat ennél nagyobb dicséretet."
Megyeri Zoltán (Tartuffe): „Megyeri Zoltán Tartuffe-je kevésbé ájtatos, mint szokás. Sötét öltönyének hajtókáján arany kereszt a megkülönböztető jel. Később hívei is ezt viselik. Frizurája körben puritánul rövidre nyírt, a fekete nyakkendőn és a fehér rózsafüzéren kívül ábrázata is ünnepélyes pózt ad a nagyra nőtt gyerek hatását keltő figurának."

Legjobb női színészi alakítás:

Márkus Judit (Tartuffe): „Márkus Judit extravagáns ruhákban, unatkozó szépasszonynak mutatja Elmirát, Orgon feltűnően fiatal feleségét."
Papp Gabriella (A kaktusz virága): „Meglepetés Antonia szerepében Papp Gabriella, akit sohasem láttam még ennyire sokszínűnek, könnyednek. Remekül táncolt és énekelt."
Szilágyi Annamária (A kaktusz virága): „Ha Szilágyi Annamária kicsit nyersebb, direktebb is, mint a titokzatosan finom, utánozhatatlan eleganciájú Ingrid Bergman a filmben, okosan és hatásosan építi fel a mogorva, katonásan fegyelmezett asszisztensnőből szerelmes asszonnyá, érzéki démonná változó Stephanie figuráját. Vérében van a dzsessz, dögösen énekli a Jamaikai trombitást."

Szavazólapok

Mindkét színházban és a Kelemen utcai jegyirodában is megtalálhatók a szavazólapok, melyeket kitöltve május 20-áig lehet bedobni az ugyanott felállított urnákba. Az interneten is lehet szavazni a www.domotordij.designer.hu címen. A legjobb háttérmunkás díját titkos voksolással a színház dolgozói ítélték oda. A Dömötör-életműdíjról a kuratórium döntött. Az elismerést május 26-án, a 18 órakor kezdődő gálaesten a polgármester adja át a nagyszínház színpadán. A Dömötör-díjátadás ceremóniája a hagyományok szerint zajlik. Az est házigazdája – A dzsungel könyve díszletében –: Vajda Júlia operaénekes és Janik László színművész. Toronykőy Attila rendezi a műsort, amelyben a színház tagjai lépnek fel.

Legjobb operaénekes:

Cseh Antal (Hamupipőke): „A Don Magnificót játszó Cseh Antal nagy nyeresége lehet a szegedi társulatnak: a fiatal basszista máris megmutatta oroszlánkörmeit, amikor Gregor Józsefet idéző könnyed bolondozással keltette életre a számító apát."
Gábor Géza (A windsori víg nők): „Gábor Géza mutatkozott be Sir John Falstaff szerepében. Alaposan kitömve, méretes pocakkal, borvirágos orral és remek poénokkal adta a kéjsóvár hájas lovagot. Tekintélyes méreteihez képest is eltúlzott nagyságú ónkupával lépett színpadra a súgólyukból. A rendezőnek hála gegek tucatján mulathattunk: hódításra készülve száját, altestét és a virágcsokrot is illatosította, Fluthné aláírását szagról azonosította, a fogadóbeli jelenet végén bő sugárban, valószínűtlenül hosszan és hangosan csobogtatva végezte el szükségét, majd a fogadós hátán törölte meg kezét... Gábor Géza gyönyörűen, muzikálisan énekelte a bordalt a II. felvonásban, a szöveget is mintaszerűen mondta."
Kelemen Zoltán (A trubadúr): „Kelemen Zoltán talán nem a legjobb diszpozícióban kezdett, Lunája a II. felvonás áriája utáni cabalettában talált magára. Jelentős állomás (a korábban magyarul már énekelt) szólam a pályáján..."

Legjobb opera-énekesnő:

Szonda Éva (A trubadúr): „Azucenaként Szonda Éva megmutatta, milyen a modern énekes-színészi alakítás. Plasztikusan és szenvedélyesen énekelt, úgy izzott, akár a máglya. Amikor színpadon volt, csak az ő mindent pontosan kifejező, beszédes arcára és ragyogó szemeire lehetett figyelni."
Tóth Judit (A trubadúr) „Tóth Judit elsősorban gyönyörű, bársonyos hangjára épített."
Vajda Júlia (A windsori víg nők): „A Fluthnét alakító Vajda Júliának sikerült leginkább azt a groteszk, abszurdba hajló játékstílust megvalósítania, amire a Kovalik-iskolán nevelődött Toronykőy Attila az egész produkciót építette. Már akkor felkacagott a közönség, amikor malomkeréknyire tömött hátsóval feltűnt, hát még, amikor ki is használta különleges „adottságát", riszált, fészkelődött, mulatságosan a hatalmas mosókosárra pattant."

Legjobb táncos:

Fekete Mercédesz (A kaktusz virága): „A színházi tánckar tagjától, Fekete Mercédesztől finom erotikájú szólótáncot láthatott a publikum."
Finta Gábor (Carmen variációk): Már-már sokkolóan nyers és erotikus kettőst táncolt a Torreádort férfias őserővel meggyőzően alakító Finta Gáborral.
Haller János (Carmen variációk): „A fiatal Juronicsra emlékeztető alkatú Haller János energikus, mégis légiesen könnyed mozgással táncolt."

Legjobb rendező:

Bagossy László (Don Giovanni): „Olyan rokonszenves igényességgel, alapossággal értelmezte, elemezte Lorenzo da Ponte szövegkönyvét, mintha legalábbis Shakespeare-színmű lenne – ez látszik a szegedi operatagozat új Don Giovanni-produkcióján. Minden szerep tudatosan felépített karakter, a jelenetek átgondoltak, ötletesek, világosan követhetők."
Bal József (A kaktusz virága): „A Bal József rendezte szegedi előadás biztos lábakon áll. Kitűnő a szereplőgárda. A fináléra mámoros bulihangulat kerekedett, a háromórányi felhőtlen, habkönnyű szórakozásért vastapssal fizetett a hálás publikum."
Toronykőy Attila (A windsori víg nők): „Nicolai tetszetős, de enyhén jellegtelen zenéjét végső soron Toronykőy Attila rendezése teszi sziporkázó, szórakoztató színházzá. Ha nem tévedek, a világ boldogabbik szegleteiben az ilyesmit nevezik operának..."

Legjobb díszlettervező:

Bagossy Levente (Don Giovanni): „Remek ötlet a díszlet: a színpadon körbe ér a nézőtér páholysora. A Szegedi Szimfonikus Zenekar a földszinti színpadi páholyokból szól, a szereplők pedig időnként az emeletről énekelnek. A zenekari árok lefedésével előre hozott játéktér középpontja egy körülbelül öt méter átmérőjű porond, amelynek a katedrálisok rózsaablakait idéző, márványos fényű mintázata szakrálissá avatja, kiemeli a teret, ahol a jelenetek többsége játszódik. Az örök körforgást is szimbolizálja a rózsaablak-alaplap, amelyen – mint egy kaleidoszkópban – gyorsan peregnek előttünk az egymást követő képek."
Juhász Katalin (A windsori víg nők): „...a produkció nagy értéke a forgók segítségével jól variálható, ötletes, látványos, egyszerre korhű és absztrakt díszlet. A tervező, Juhász Katalin kisebb építőelemekre és nagy falfelületekre printelt hatalmas képekkel idézte meg az Erzsébet-kori Windsor hangulatát."
Molnár Zsuzsa (Murlin Murlo): „Molnár Zsuzsa a két oldalpáholyt egy-egy panellakás balkonjává alakítva tágította ki a kisszínházi játékteret. A nézőtér lépcsőin is a nyolcvanas évek szocialista valóságát felidéző használati tárgyakba botlanak a nézők. A díszletelemeket – a falakat, az ágyat, asztalt, székeket, hűtőt, de még a sarokban álló hatalmas filodendront is – fekete-fehér újságpapírba csomagolták. A lakótelep kilátástalan szürkesége így a szoba-konyhás lakásban is visszaköszön."

Legjobb jelmeztervező:

Csík György (Csaó bambínó): „Jakab Tamás különös figurájának a darab jelmeztervezője, Csík György félig férfi, félig nő maszkot és ruhát álmodott."
Földi Andrea (Don Giovanni): „Masettót Földi Andrea kertészgatyában küldi az esküvőjére."
Papp Janó (A trubadúr): „Papp Janó míves, korhű, szemet gyönyörködtető jelmezei is hozzájárultak a sikerhez."

Legjobb férfi mellékszereplő:
Janik László (A kaktusz virága): „A szegedi színészek nagyon érzik a könnyed bulvárstílust, roppant mulatságos és karakteres Janik László a léhűtő Norbert szerepében."
Járai Máté (A dzsungel könyve): „Járai Máté sziszegve kígyózó nagyszerű Ká, a keleties dallamot hatásosan énekli."
Tóth Péter (A windsori víg nők): „Meggyőző és mulatságos dr. Cajus Tóth Péter az énekkarból."

Legjobb női mellékszereplő:

Kónya Krisztina (Hamupipőke): „Tisbét sok ízzel, színnel, dölyfösen pöffeszkedve, duzzogva, gonoszkodva Kónya Krisztina adta. Remekelt, többször is megnevettette a nézőket."
Márkus Judit (Hamlet): „Furcsa szerepértelmezésekben bővelkedik az előadás. Ophelia (Márkus Judit) húszas éveiben járó, öntudatos, kéjre éhes ribanckezdemény, akinek őrülése kevésbé feltűnő, csupán össze-vissza szavaiból derül ki, hogy nincs teljesen magánál. Öngyilkossági jelenete sem játszódik le. Egyszerűen saját lábvízébe fojtja Claudius egy bérence."
Melkvi Bea (Murlin Murlo): „Az alkoholista Inna szerepe veszélyes csapda. Részeg-közhelyeket felvillantva könnyű elúszni vele. Melkvi Beának azonban sikerült letennie a névjegyét Szegeden: pazar mozgáskultúrával, artisztikus eleganciával hozta a nyakigláb, lecsúszott özvegyet, aki mint utolsó fűszálba kapaszkodna Alekszejbe, és menekülne a kilátástalanság jelképeként is értelmezhető világvégi Sipilovszkból." 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közlekedünk Párkapcsolat Vélemények erről-arról

• Feltqnt még valakinek rajtam kívül, milyen rossz az Árkádtól balra kikanyarodni a körforgalom… Tovább olvasom