Kisalföld logö

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 19°C Még több cikk.

A sütik körül forog a világ

Szerencsés ember Végh György, hogy felesége ennyire szeret a konyhában tevékenykedni.

Igazán szerencsés ember a Pázmándfalun élő Végh György, hogy a felesége, Marika szeret a konyhában tevékenykedni, hiszen a házigazda imádja a sütiket, nincs az a mennyiség, ami rövid időn belül el ne fogyna. Az már csak hab a tortán a vízvezeték-szerelő számára, hogy lánya még pályaválasztás előtt áll, és nagy valószínűség szerint a cukrászmesterséget szeretné kitanulni... Vagyis a sütiutánpótlás hosszú távon is biztosítottnak tűnik...

Végh Györgyné Marika már tízéves fejjel hordta nyáron az ételt édesapjának a tsz-be. Egyszer hazafelé menve, a határban szedett néhány marék takarmányborsót, amiből otthon azonnal levest főzött. Minden kezdet nehéz, s bizony a kislány igencsak leégette a próbalevest. Az edény maradandó károsodásokat is szenvedett, de édesanyja jó pszichológusnak bizonyult: nem szidta le a lányát a kislábas tönkretétele miatt, így a jövőre nézve Marikának nem is ment el a kedve a főzőcskétől. A kislábos a mai napig megvan, s ha Marika kezébe kerül, azonnal bevillannak a régi emlékek.

Fiatalasszonyként még bizonytalan volt a réteskészítés során, de szeretett volna a férjének örömet okozni: volt, hogy a siker érdekében magára zárta kulccsal a konyhaajtót, hogy senki se zavarhassa meg a koncentrálásban. Gyuri rendkívül hálás „közönség", nincs az a sütimennyiség, amit ne tudna eltüntetni. Ráadásul a barátai is tudják, hogy Marikának köszönhetően Véghéknél finom sütiket lehet enni, ezért viccesen mondják is, csak akkor jönnek el hozzájuk, ha lesz süti.
Véghék még a régi helyükön laktak, de már építették a mostani családi fészküket. Délelőtt Marika főzött, majd a munkásoknak vitte az ételt.

Előfordult, hogy amikor az utcán vitte a reggelihez a szendvicseket, egy ismerőse megkérte, hadd szabadjon megnéznie, mi van a konyharuhával letakart tálcán. Olyan gusztusosak voltak a szendvicsek, hogy amíg a hölgy dicsérte a szeleteket, közben néhányat gyorsan el is fogyasztott.
Szüretkor a barátok nem engedik Marikát szőlőt szedni, ne pazarolja feleslegesen az energiáját, főzzön inkább a társaság számára finom falatokat. Marika kedveli ezt a tevékenységet, ezért nem is tekinti munkának. Közös étkezések során, amikor ő a szakácsnő, hiába van előtte ott a tányér, nem is tud enni, hanem azt fürkészi kíváncsian, a társaság tagjainak mennyire ízlenek az ételei.

Bárhova kiránduljanak is az országban, a cukrászda legyen bárhol is „elbújva", minden esetben megtalálják. Tíz év különbséggel jutottak el ismételten ugyanarra a helyre, egy Miskolc közelében fekvő cukrászdába, ahol életük talán legfinomabb somlói galuskájukat ették. Örömmel tapasztalták, hogy ugyanaz volt a cukrász, s ezáltal a minőség semmit sem változott.

A házigazda vízvezeték-szerelőként dolgozik, s egy nyúli családnál nagyon ízlett neki az „Öcsi kedvence" névre keresztelt sütemény, amivel a munka végeztével kínálták meg. Természetesen a receptet is elkérte. Évekkel később egy nagyáruházban Gyuri meghallotta, hogy a közelében lelkesen sugdolóznak: „Nézd! Itt az „Öcsi kedvence"! Ha megy haza a munkából, társai ugratják is: „Mire hazaérsz, addigra lesz sütemény?" A házigazda huncut mosollyal megjegyzi, egy délután folyamán 32 darab fánk tulajdonképpen nem is sok...

A főzés szeretetét Marikának sikerült lányukba átplántálni, sőt, nem elképzelhetetlen, hogy kitanulja a cukrászmesterséget. Közös sütés-főzés során (lánynév)... kapta azt a nemes feladatot, hogy verje fel nyolc tojásfehérjéből a habot. Szülei kiokították, hogyan kell ellenőrizni, elég kemény-e már a hab: köztudott, akkor a habbal teli edényt felfordítva nyugodtan a fejünk fölé emelhetjük. Viszont a habnak még nem volt tökéletes az állaga, így szülők derültségére a nagy mennyiségű tojásfehérje (lánynév) fején landolt.

Marika örül, hogy a férje szereti a hasát, mert így áldoz is konyhára, felszereltsége jóval nagyobb egy átlagos konyháénál. És az is biztos, hogy mivel a háziasszony szívesen forog a konyhában, ajándékot is könnyű neki választani.

Marika a munkahelyén operátorként dolgozik, ahol sok szlovák vendégmunkással találkozik. Velük állandóan megy a receptcserebere, a szlovák és magyar háziasszonyok viszik egymásnak a kóstolót is. Egy a zserbóhoz hasonló diós süteménye annyira népszerű volt, hogy a szlovákok részére 16 példányban kellett a receptet fénymásolnia.

Végh Györgyné Marika végezetül elmondta, hogy folyamatosan tanulmányozza a verseny során közölt recepteket, s a kajárpéci ostoros süti rendkívül ízlett nekik, s azóta hetente biztosan felkerül a konyhaasztalra.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hamarosan aszfaltoznak

– Ha az időjárás engedi, hamarosan megtörténik az aszfaltozás a Dunakapu tér és a Teleki… Tovább olvasom