Kisalföld logö

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 10°C | 18°C Még több cikk.

A rém

Az Aileen Wuornos élettörténete alapján készült dráma egy 2003-ban Floridában kivégzett prostituált igaz története. Wuornos hat gyilkosságot ismert be a bíróság előtt, többek között egy rendőr megölését is.

Bűnösségét ugyanakkor mindvégig tagadta: önvédelemre hivatkozott, tetteit kuncsaftjai erőszakosságával magyarázta.
Az öngyilkosság szélén álló Wuornos (Charlize Theron) egy floridai bárban találkozik Selby Wall-lal (Christina Ricci), leendő szerelmével. Wallt a szülők korábban nagynénikéjéhez küldték, hogy ott „gyógyuljon ki" homoszexualitásából. Wuornos és Selby között nagyon gyorsan szerelem szövődik. Wournos szinte beteges kötődéssel ragaszkodik választottjához, és bár képtelen törvényes munkát találni, mindent elkövet, hogy kapcsolatukat fenntartsa: továbbra is prostituáltként dolgozik. Amikor egyik vendégével elfajulnak a dolgok, önvédelemből lelövi a férfit, s ezzel gyilkosságok tragikus sorozata veszi kezdetét.

INFÓ

A 2002-ben kivégzett Aileen Wuornos története közismert az Egyesült Államokban, a legtöbb érintett szereplő mégis neve megváltoztatását kérte. Az alkotók is hozzányúltak itt-ott az eredeti történethez: karaktereket olvasztottak egybe vagy találtak ki a drámai hatás kedvéért. Mégis mindvégig felelőséggel és a lehetséges maximális hűséggel közelítettek az alapanyaghoz.

A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján elkövetett gyilkosságok eredeti helyszínein forgatott film plasztikusságával, sötét tónusaival és ellentmondásos antihősével kilóg napjaink tucatprodukciói közül. A hollywoodi veterán Bruce Dernt is felvonultató filmdráma egyszerre társadalomkritika, roadmovie és - talán mind közül leginkább - szerelmi történet.

Patty Jenkins elsőfilmes író-rendező a bulvársajtó által egyszerűen szörnyetegként megbélyegzett sorozatgyilkos történetét sajátos fénytörésben láttatja. Igyekszik a valósághoz hűen beszámolni az Egyesült Államok első női sorozatgyilkosának tetteiről, de a bulvársajtó felszínes megközelítésével szemben mélyre hatol: a film ilyenformán két kallódó ember szinte valószerűtlen szerelmi történetét meséli el.

Charlize Theron
ezért az alakításáért 2004-ban Golden Globe-díjat és Oscar-szobrot kapott.
A színésznő így emlékszik a filmtervvel és a szereppel való első találkozására:
„Épp Az olasz melón dolgoztam, amikor az ügynököm unszolására elolvastam a forgatókönyvet. Forgatás közben amúgy soha nem olvasok új terveket. Aztán találkoztam Pattyvel is, aki szokatlanul lelkesnek és elhivatottnak tűnt…

Először teljesen beijedtem! Nincs ennél nagyobb felelősség, mint mikor egy valódi, hús-vér embert kell életre keltenem, olyasvalakit, akivel még találkoztam is, és aki ráadásul már nincs közöttünk. Wuornos volt a legoptimistább ember, akivel valaha összehozott a sors, tele reménységgel, mindig arra várt, hogy kisüssön a felhők közül a nap, és soha nem követelt semmilyen együttérzést. Hatalmas teher volt a számomra, hogy tisztességgel, őszintén tolmácsoljam a vele kapcsolatos tapasztalataimat.

Egy héttel a forgatás előtt már kezdtem is rendesen bepánikolni. Imádkoztam, hogy sikerüljön ennek a nőnek a bőrébe bújnom, minden szándékoltság és műviség nélkül. Rendkívüli zaklatottság vett rajtam erőt, állandóan hajnali háromkor hívogattam szegény Pattyt. De aztán rájöttem, hogy kis szerencsével az általam megformált figura elkezdi a maga önálló, természetes életét élni…

„Egyszerűen, őszintén akartunk elbeszélni egy történetet, fel sem merült, hogy sajnálatot ébresszünk egy sorozatgyilkos iránt. Mindazonáltal tudtuk, hogy az igazat elmesélve, közelről szemlélve a dolgokat, mi magunk és a néző is eljut az empátiáig…

Ez a szerep volt az eddigi legnagyobb kihívás pályám során, de egyben a legnagyobb ajándék is…"

Patty Jenkins rendező:

„Olyan filmek által inspiráltak, mint a Hidegvérrel, A hóhér dala, vagy a Sivár vidék. Bizonyos mértékig szenvtelenül próbáltam szemlélni egy gyilkos zavarbaejtő és ellentmondásos karakterét. Ezzel a szenvtelenséggel igyekeztem eljutni egyfajta empátiáig. Nem akartam kisebbíteni a jelentőségét annak, hogy Wuornos igenis szörnyű dolgokat tett és tudatában is volt tette következményeinek. Eszem ágában sem volt egy sorozatgyilkost dicsőítő filmet készíteni. Amennyire lehet, próbáltam megközelíteni a sokrétű igazságot és egy olyan ember történetét elmesélni, aki bár maga is áldozat, ártatlan embereket foszt meg az életüktől, illetve tesz tönkre. Ezt az ambivalenciát igyekeztem felelősen megragadni."

A főszerep elfogadása után Theron úgy döntött, egy másik, nem kevésbé fontos poszton is igyekszik helytállni és a filmmel kapcsolatos produceri teendők intézéséből is kiveszi a részét: „Már négy év eltelt, mióta megalakítottam saját produkciós cégemet, mely ezidáig elsősorban tervek kidolgozásával foglalkozott. Elérkezettnek tűnt az idő, hogy belefogjunk magába a gyártásba is, és úgy döntöttem, A rém lesz az első film, amihez a nevünket adjuk. Reméltem, hogy lehetőségem lesz végre a producerkedés terén is sokat tanulni."

Theron a film készítésének minden fázisában komoly szerepet vállalt, az előkészítéstől az utómunkálatokig.

A korábban szülőhazájában, Dél-Afrikában modellként feltűnt, majd az Egyesült Államokban balerinaként dolgozó sztárnak újdonsült szerepéhez nagyjából tizenöt kilónyi túlsúlyt kellett felszednie. Fizikai átalakulásában aztán a kivételes tehetségű Toni G. sminkmester volt még a segítségére. A sminkest rögtön megragadta a főszereplő és a rendezőnő közti összhang:

„Úgy tűnt, mindkettejüknek szívügye ez a film, ami nem feltétlenül elterjedt felállás a filmiparban." Munkáját a megszemélyesítendő valós karakterről és a Theronról készített felvételek összehasonlításával kezdte, és hamar eldöntötte, hogy a legfontosabb a megfelelő protézisek kialakítása.

Art Sakamotót kérte fel közreműködőnek Theron fogazatának átalakításához, akivel két szettet készítettek: egyet a közeli, egyet a távoli felvételekhez.

Új fogsorával Theronnak szinte újra kellett tanulnia beszélni, artikulációja ugyanúgy megváltozott, mintha műfogsort vagy fogszabályzót kapott volna. De ez egyáltalán nem zavarta a színésznőt, a próbákon is protézisekkel és sminkkel vett részt, s akár tizenhat órát is szemrebbenés nélkül végigcsinált ezekkel a kiegészítőkkel.

A sminkmester munkáját és tehetségét dicséri, hogy a fogpótlásokon kívül semmilyen más arcprotézist nem használtak, kizárólag gondosan felvitt festékrétegekkel érték el a kívánt hatást. Leginkább a szemek környékére koncentráltak, a szereplő fáradtságát hangsúlyozva. Theron selymes bőrére vastag alapozót vittek fel, aztán további leheletnyi rétegeket rögzítettek festékszóró segítségével. Másfél-kétórányi munkával rajzolták meg a szeplőket, a bőr hibáit, a napsugarak okozta károsodás nyomait, míg Theron kezét, arcát, nyakát mindenhol festék nem borította. A teljes smink kitalálásához, kialakításához végül mindössze pár hétre volt szükség: ennyi telt el az első tesztek és a forgatás megkezdése között.

Toni G. sminkmester a jó smink elkészítését csapatmunkának tartja:
„Steve Bernstein operatőr világítási konstrukciói nélkül soha nem kelt volna életre az általunk megálmodott maszk. Steve tényleg szinte újraalkotja az emberi arcot, annak minden vonását a világítás segítségével. Az ő közreműködése, a rendező határozott koncepciója és Charlize bámulatos, teljesen egyedi és kiszámíthatatlan alakítása nélkül a smink, amit megalkottunk pusztán élettelen műalkotásként, dekorációként funkcionálna. Ők mindnyájan újabb és újabb részletekkel, rétegekkel gazdagították a munkámat. Különösen Charlize. Még soha nem láttam színészt így egybeolvadni a szerepével, a hátamon is felállt a szőr."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Regionális jövedéki központ létesült

A hónap elejétől az adóvizsgálatokat és az engedélyezési feladatokat új vámszervek, a regionális… Tovább olvasom