Kisalföld logö

2017. 08. 20. vasárnap - István 17°C | 23°C Még több cikk.

A névtelen kisemberek előtt hajtsunk fejet

A hetvennégy esztendős csornai Márkus István szerint a „kisemberek” miatt kell méltó módon megemlékezni 1956-ról. Azok miatt, akiknek sorsát meghatározták az események. Ezért kell emlékművet is állítani a városban.
A Kisalföld szeptember 12-i számában olvasói levél jelent meg a városban építendő 1956-os emlékművel kapcsolatban. A levél írója nem ért egyet a monumentális méretű alkotás felállításával, mint írja, tudomása szerint „...a városban 1956 őszén még csak lövés sem dördült, az emberek semmilyen barikádokat nem emeltek, nem bántották egymást. (...) Én a magam részéről azt javaslom, hogy egy egyszerű, szerény emléktáblával adózzunk ötvenhat emlékének. (...) A monumentális emlékműre szánt pénznek ezer fontosabb helye lenne. Például aszfaltozzuk le belőle a Rét utcát!” Vannak azonban, akik máshogy emlékeznek az eseményekre, például Márkus István csornai nyugdíjas is. Gondolatait, emlékeit a Kisalfölddel is megosztotta.
– Valóban nem történtek Csornán olyan események, mint például Budapesten vagy Mosonmagyaróváron, de bizony itt nagyon sok ember életének alakulását meghatározta 1956 ősze. Ezek előtt a névtelen „kisemberek” előtt is fejet kell hajtanunk, emléküket méltó módon kell megőriznünk – fogalmazott a 74 esztendős Márkus István.

– Akkoriban a csornai laktanyában dolgoztam polgári alkalmazottként. Karbantartásra kaptam utasítást, amivel egy városbeli villanyszerelőt kellett a laktanyába szállítanom. A központban rettenetes volt a hangulat, nagyon sokan voltak az utcán. A laktanya előtt egy motorkerékpáros, géppisztolyos civillel találkoztunk, aki Mosonmagyar-

óvárról jött. A hírt hozta az ottani történésekről és óva intett bennünket attól, hogy nálunk is hasonlóra kerülhessen sor. Időközben a laktanya épületeinek ablakaiban megjelentek a géppuskások. Azaz a helyzet igencsak feszült volt.
Pista bácsi arról is beszélt, hogy délután három óra után óriási dübörgésre lettek figyelmesek, mint kiderült, négy orosz páncélkocsi érkezett a laktanyába.
– Minden épületre ráfordult egy-egy, szemmel tartva a mozgásokat. A kocsik előtt piros zászlóval álltak a szovjet katonák, várták a tűzparancsot. Megmondom őszintén, megijedtünk. Villanyszerelő kollégánk hátrahagyva szerszámait elszaladt, mondván, ő már megjárta a szovjet fogságot, harmincöt kilósan tért haza, még egyszer nem akar visszakerülni. Később tudtuk meg, hogy külföldre menekült és ott is halt meg idegen földön, úgy, hogy nem jöhetett haza. A harckocsik parancsnoka az összes magyar tisztet lerendelte az udvarra, lefegyverezte őket. Szomorú volt látni, hogy magyar katonatisztek, akik a haza védelmére esküdtek, eldobálták fegyvereiket. Úgy érzem, 1956 októberének emlékét ezek miatt az emberek miatt, a sok ezer vagy tízezer „villanyszerelő” miatt kell megőriznünk, és ők megérdemlik, hogy emlékművet állítsunk nekik. Ezt pedig nem támadni, hanem támogatni kell Csornán is.
1956 hősei nem útépítést tűztek ki célul, hanem a magyar szabadság kivívását, a magyar nemzet hősiesen állt helyt azokban a napokban.
Márkus István felidézte még, hogy október 23-án az egykori kultúrház, a mai ruhagyár előtt tartottak nagygyűlést.
– A szónok ott nyugalomra intette a hallgatóságot. A tömeget végül szintén a szovjet harckocsik kergették szét, ha akár csak három embert is megláttak együtt, üldözték őket. Az sem igaz, hogy nem dördült puskalövés. Igenis a rendőrségnél, ami a gimnázium mellett volt, dördült. Ott fogva tartottak néhány embert, őket akarták kiszabadítani. Ledöntötték aztán a szovjet emlékművet a város közepén, ami mind-mind bátor, az emlékezetünkre méltó cselekedet volt. Miattuk nem szabad felejteni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kábítószert találtak

Sopronban, a Faraktár utcában félreállítottak a rendőrök egy gépkocsit. Az intézkedés során az Tovább olvasom