Kisalföld logö

2018. 07. 20. péntek - Illés 17°C | 28°C Még több cikk.

A modern Szeged a boldog békeidőknek köszönheti létét

Közvetlen köze nincs Szegednek, vagy itteni politikusnak a kiegyezéshez, de a város képviselői Deák mellett foglaltak állást, támogatták a kompromisszum gondolatát. A mai Szeged is szinte mindent a 140 évvel ezelőtt született Osztrák–Magyar Monarchia idején tapasztalható „boldog békeidőknek" köszönhet.
– A kiegyezés: alku, illetve reális kompromisszum a Habsburg- dinasztia és Magyarország között. A fejedelem tudomásul vette Magyarország önálló államiságát azzal, hogy a kiegyezésben elismert közös ügyek fölött nem gyakorolhatja a teljes nemzeti szuverenitást – összegzi a 140 évvel ezelőtt, 1867. május 29-én az országgyűlés által elfogadott kiegyezési törvény lényegét Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékét vezető egyetemi docens. Másképpen fogalmazva: Ferenc József lemondott Magyarország beolvasztásának tervéről, Deák Ferenc pedig az 1848-as alkotmányosság változatlan fönntartásáról.

Egymásra utalva

„Magyarország súlyos harcokat vívott az elmúlt századokban, amelyeknek az 1867-es kiegyezés vetett véget. Ebben teljesedett a nemzet minden vágya, és csak egyetlen árt kellett érte fizetni: bele kellett nyugodni, hogy a hadsereg egységes vezetése az alkotmányos fejedelmi jogok közé tartozik" – idézi Tisza István 1903-ból való gondolatait a történész. Tisza jól tudta, hogy a térségben a magyarság még kisebbségben volt, s csak a századforduló után mutatott csekély többséget. Számolt a szomszédos államok nemzeti aspirációival, ezért tartotta a kiegyezést a sikeres magyar nemzeti politika alapjának: a királyra támaszkodva, Ausztriával együttműködve megóvható minden jogos érdek, és a monarchia jól felhasználható erőink gyarapítására.

De Ausztria sem tudta Európában játszott nagyhatalmi szerepét Magyarország nyugalma és támogatása nélkül nem tudta betölteni. E kölcsönös egymásra utaltság vezetett a kiegyezéshez. A tárgyalásokon visszamentek a történelemben addig a pontig, ahol megtalálták a mindkét fél számára elfogadható alkotmányos alapot. Vagyis a 1723-as Pragmatica Sanctióig, mely a kiegyezés alapja.

140 éve

Az Osztrák–Magyar Monarchia 140 éve jött létre – azt követően, hogy 1867. május 29-én megszavazta a magyar Országgyűlés a kiegyezési törvényt, majd június 8-án megkoronázták utolsó előtti királyunkat, Habsburg Ferenc Józsefet. A „boldog békeidőknek" nevezett korszakban folyamatos fejlődés, átlagban évi 3 százalékos gazdasági növekedés jellemezte a térséget. Magyarországon ekkor zajlott le az ipari forradalom, kiépültek az állam és társadalom modern európai intézményei. Marjanucz László szerint a törvény uralkodott, jogbiztonság volt, ha ez nem is párosult mindig a politikai és szociális békével.

Ez három törvényt tartalmaz, melyek közül csak az elsőt, a Habsburgok nőági örökösödéséről szólót szokták hangsúlyozni. Pedig ugyanilyen fontos a második is, amely kimondta, hogy Magyarország feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul a Habsburg Birodalom része. A két törvényből azonban még nem reál unió, csak personalis unió következett.
Deák ezt úgy fejezte ki, hogy a két ország uralkodója nem közös, csak azonos. Vagyis a Habsburg birodalom már akkor is két, ellentétes berendezkedésű államból állt: az örökös tartományok néven ismert Ausztriából, ahol az uralkodó egészen más jogokkal bírt, mint az alkotmányos berendezkedésű Magyarországon királyként. Perdöntő a harmadik törvénycikk,a mely kimondta, hogy Ausztria és Magyarország véd és dacszövetséget köt egymással, s ezzel a két ország kapcsolatát szerződéses alapra fektette. A baj az volt, hogy soha nem határozták meg a törvényben előírt kötelezettség teljesítésének módját. Erre csak 1867-ben került sor.

Ellenzők és pártolók

A kiegyezés birodalmi ellenzői közül a cseh és szláv arisztokráciá, az örökös tartományok feudális eredetű rétegei Ausztria tartományi fölépítésének elvesztésében történelmi önállóságuk végét látták. Ausztrián belül a katonák ellenezték még a kiegyezést, mert a Magyarországnak juttatott szabadság mértékét inkább veszélynek, mint a közös építkezés lehetőségének látta. Magyarországon pedig a 48-as függetlenségben hívők csak a perszonáluniót fogadták volna el, vagyis az uralkodó közös személyét, közös ügyek nélkül.

Közös ügyek

A közös ügyek abból következtek, hogy Ferenc József és Deák Ferenc egyformán értelmezte a Pragmatica Sanctiót: az kölcsönös védelmi kötelezettséget állapított meg a két ország között. Ennek két módon lehet eleget tenni: békés, diplomáciai úton, s annak sikertelensége esetén hadi eszközökkel. Íme a kiegyezési törvény két közös ügye: a hadügy és a védelemmel összefüggő külügy. A pénzügy nem közös, de a közös védelem költségeit mégis külön tételben kellett biztosítani, így az is bekerült az 1867. XII. törvénycikkbe – magyarázza Marjanucz László.

– A kiegyezésnek köszönhetjük, hogy Magyarország nem rekedt meg a balkáni államok színvonalán, vagyis modern európai ország lett – véli Marjanucz László. Az alku lendített a polgárosodás folyamatán, megváltoztatta az ország egyoldalú agrár jellegét és elindította a tőkés iparfejlődés útján, valamint intenzív fejlődést biztosított a kultúrának. A kiegyezés révén Magyarország a nagyhatalmi politizálás részese lett Európában, s ebben saját célja a Kárpát-medencei állam magyar jellegének fönntartása volt.

Szegedi mérföldkövek

Szeged gazdasági fejlődésének kereteit még a kiegyezés előtt meghatározta, hogy 1854-ben bekapcsolódott a vasúti hálózatba. 1852-ben pedig a tanács a szegedi közlegelő haszonbérbe adásáról döntött. A városi tulajdonban lévő földbirtok 10 évre szóló bérbeadását a szűkös anyagi helyzet kényszerítette ki, de ezzel Szeged akkori, jelentős agrárnépességének földéhségét is sikerült csillapítani. Az 1867-es kiegyezésnek örültek a szegediek is, mert hazájuk alkotmányos szabadságát visszanyerte, bár voltak 48-as meggyőződésű polgárok, akiket ez nem elégített ki.

A politikai alkunak direkt hatása a város életére nem volt. Szeged közvetlen akkor észlelte a változásokat, mikor a törvényhatóságokról szóló törvénycikket 1870-ben elfogadták, és ennek szellemében megalkotta polgári önkormányzatát. Ekkor a régi privilegizált testület helyébe a választójog alapján született az új szervezetek léptek, melyben végrehajtó közegként megmaradt a tanács, de fölötte a törvényhatósági közgyűlés helyezkedett el. Döntő fordulatot a város életében az árvíz jelentett. Marjanucz László szerint indokolt, hogy Móra Ferenc visszapillantva „pusztulást és áldást" egyszerre hozó árvízről beszél, mert „a Víz" eltüntette a rusztikus Szegedet, és létrehozta az európai várost. Ami ma Szegeden városi és európai – kivéve például a klinikasort és az egyetemet –, azt a monarchiabeli fejlődésnek köszönheti.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nincs megegyezés a halálra ítélt bolgár ápolónők ügyében

Nem sikerült megegyezni a Líbiában halálra ítélt bolgár ápolónők ügyében a kártérítés kérdése miatt… Tovább olvasom