Kisalföld logö

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 10°C | 18°C Még több cikk.

A magyar cégek hatoda adócsaló

A rendőrség adatai szerint tavaly mintegy negyvenmilliárd forint bizonyított kárt okozott a gazdasági bűnözés Magyarországon, ám ez a szám felderítetlen esetekkel együtt akár az ötszörösére is rúghat. Arra azonban becslések sincsenek, hogy ebből mekkora értéket képviselnek a mérleghamisítások.

Azt lehet sejteni, hogy ezek száma nagy, ám összegük viszonylag kicsi. Magyarországon ugyanis az igazgatók prémiumuk érdekében előszeretettel "kerekítik fel" az eredményeket. 
 
Amikor sorra derültek ki a Parmalathoz hasonló nagyvállalatokról (is), hogy vezetőik milliárdos károkat okozva éveken át hamisították a mérleget saját jövedelmük gyarapítása érdekében, akkor sok magyar polgár arra gondolt: hála az égnek, nálunk nem lehet ennyit ellopni, most hogy már lényegében vége a privatizációnak. A vállalati mérleghamisítások értékét tekintve, alighanem igazuk is volt. A kísérletező kedvet viszont alighanem alulbecsülték. A bűnügyi statisztikák a mérleghamisítást a csalások közé sorolják (A KSH szerint 2002-ben csalásért 4760 felnőttet ítéltek el jogerősen, miközben 25281 ilyen bűncselekmény vált ismertté.)

Fekete Miklós, a PricewaterhouseCoopers vezető menedzsere elmondta: gyakorlatában néhány havi rendszerességgel találkozik olyan esettel, hogy valamely ügyfelénél meghamisítja a mérleget az egyik felsővezető. "Minél nagyobb a cég, annál nagyobbat lehet csalni" – jegyzi meg. A módszerek egy privatizációs viszonyok között edződött cégvezetőnek nem okozhatnak nehézséget: fiktív árbevételre úgy lehet például könnyen szert tenni, hogy az igazgató – egy másik céggel összejátszva – annak számlát ad értékesítésről, majd "visszavásárolja" a termékeket. A termék természetesen el sem hagyja a gyárat.

Kis kockázat, kis haszon

Fekete szerint a lebukás gyakori. Sokszor az alkalmazottak jelzik a tulajdonosnak a főnök gyanús viselkedését, vagy az auditorok szúrják ki a hamis tételeket, néha pedig a tulajdonosnak tűnik fel az ügyeskedés. Bárhogy is fedezik fel a bűntényt, a felelősségre vonás a tanácsadó szerint meglehetősen ritka. Hosszú praxisában még nem volt olyan eset, hogy az igazgatót feljelentették volna mérleghamisításért. "Azonnal eltávolítják, és igyekeznek némi pénzt visszaszerezni tőle, de feljelentést nem tesznek. Az negatív színben tüntetné fel a vállalatot, ezért inkább eltussolják az ügyet" – mondta. A lebukott vezetők pedig így büntetlenül könnyen találnak új állást. Ahol akár újra kezdhetik a stikliket. "Naivitás lenne azt gondolni, hogy a mérleghamisítás nem elterjedt. A legnagyobb visszatartó erő éppen a komoly szankció lehetne" – összegez Fekete Miklós.

A magyar cégvezetők egyébként általában nem olyan összegekhez jutnak mérleghamisítással, amelyek elegendők lennének a korai nyugdíjba vonuláshoz: a prémiumukért vagy egyszerűen a fizetésük mozgó részéért kockáztatják a börtönt.

A nagyvállalati mérleghamisítás tömegessé válásához a legfontosabb feltétel adott – állítja Deák Andrea, a Neumann International magyarországi ügyvezető igazgatója. Ismeretei szerint ugyanis ma már szinte valamennyi általuk kiközvetített felsővezető bérének 25–50 százaléka teljesítményfüggő. A leggyakrabban a profit, az árbevétel vagy a piaci rész növekedéséhez kötődik az igazgatók jövedelmének mozgó része. Deák szerint ma már az a szokatlan, ha a vezető munkaszerződése nem tartalmaz ilyen kikötéseket. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden vezető csaló. És ha az alkalom szüli a tolvajt, akkor a mérleghamisítóknak nincsen könnyű dolguk, hisz a vállalati mérlegeket auditálják, s a nagyobb cégeknél külön belső ellenőrzés is van. "De minden szakmában van olyan, aki megfizethető" – mondja a fejvadászcég vezetője.

Korrupció a közbeszerzéseken

A mérleghamisítás – bármely formájáról legyen szó – egyértelműen a jéghegy csúcsa. Az előre lezsírozott közbeszerzések is sokmilliárdos kárt okoznak. Egy kamarai konferencián is úgy beszéltek az előadók a korrupcióról, mintha az egyszerűen az üzletkötés itteni jellegzetességeinek egyike lenne. "De vigyázni kell, mert öt évre is eltilthatják a közbeszerzésektől azt, akit rajtakapnak" – intett óva az egyik megszólaló. A közbeszerzések terén információink szerint egyébként nem az a gyakori, hogy a döntnököket lefizetnék a megbízás reményében. Inkább a kölcsönös szívességek nyújtása és a "valakinek a valakije" jellemzi a tipikus közbeszerzési korrupciót egyes cégvezetők szerint.

Hogy is néz ez ki? Egy magyar nagyvállalati vezető lapunknak a következőképpen mesélte el egyik ilyen tapasztalatát: Volt egy tender, amelynek már a kiírása is okot adott a gyanúra, mert olyan részletekre is kiterjedt, amelyek nem befolyásolják a működést. "Azért megér egy próbát" – sóhajtott a vállalatvezető, osztottak-szoroztak, és kihoztak egy saját megítélésük szerint reális árat. Hamarosan kaptak egy levelet, amelyben felszólították őket, hogy indokolják, miért olyan olcsó az ajánlatuk. Indokolták. Ám amikor egy újabb ürüggyel jelentkezett a kiíró, akkor feladták a harcot. "Hát fogok én valakinek az üzletébe belegyalogolni?" – ironizált a vállalatvezető.

Adókikerülési technikák fénykora

A fenti esetekből is kiderül, az üzleti élet és az informális gazdaság lényegében nyugatiasodik. Ne gondolja ugyanis senki, hogy minden vidéki francia város önkormányzatának olyan tiszta a keze, mint a patyolat. Ám az adócsalás ott nem tömegeket érint, hanem sokkal inkább a gazdagok luxusa.

Ezzel együtt több kutatás és az adóhatóság adatai is arra utalnak, hogy a kilencvenes évek közepéhez képest jelentősen javult a szerződési és az adózási fegyelem. Két akadémiai kutató, Semjén András és Tóth István János legutóbbi tanulmánya szerint a megkérdezett közép- és nagyvállalatok 31 százaléka vallotta be 2001-ben, hogy adót csalt, és 69 százaléka állította azt, hogy cége tiszta. A kutatók számításai szerint így 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy 2001 végén az adócsaló cégek aránya legfeljebb 16,6 százalék lehetett. Három évvel korábban még 22,8 százalékosra becsülték a kutatók az adócsalók arányát e szektorban.

A vállalatok úgy észlelték, hogy a számla nélküli értékesítés is visszaszorult ismeretségi körükben és a gazdaság egészében is. Míg 1996-ban még a megkérdezettek 89 százaléka vélte gyakorinak a számlaadási "figyelmetlenséget", addig 2001-ben már csak 65 százalék. Érdekes módon a nemzeti bruttó össztermék jelentős részét előállító exportvállalatoknál gyakoribb volt a kutatók tapasztalata szerint a szerződésszegés, ám esetükben jobb a fizetési fegyelem, és ritkább az adócsalás, mint a csak belföldre termelő cégeknél.

Persze a viszonylag biztató nagyvállalati képet árnyalja, hogy a mikro- és kisvállalatok körében "talán nincs is olyan, amely ne alkalmazna valamilyen adóelkerülési technikát" – jegyzi meg Fekete.
A feketegazdaság további visszaszorulását a két kutató a cégek jövedelmi helyzetének javulásától és a "tisztább" európai gazdasági életbe való integrálódástól reméli. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Online fogadóirodákat zsaroltak meg hackerek

Már egy, a virtuális térben elkövetett bűncselekmény is beárnyékolja az idei… Tovább olvasom