Kisalföld logö

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 0°C | 13°C Még több cikk.

A maga teljességében kell

az életet szeretni

Húsz éve, 1986. február 23-án hunyt el Budapesten Mérei Ferenc Kossuth-díjas pszichológus, a múlt századi magyar lélektan egyik legnagyobb hatású alakja. A legabszurdabb léthelyzeteket is derűvel és kíváncsisággal fogadta. „Az életet a maga teljességében kell szeretni” – hirdette, s e szeretetnek egyik alapja a megértés, amelyre egész életében törekedett.
Budapest VII. kerületében született 1909. november 24-én. Szüleinek a Garay bazárban volt kis fényképészműhelye, apja igen korán bekövetkezett halála után a mesterséget a családfenntartóvá vált anya folytatta.

Tanulni nem szeretett

Mérei az elemi iskolát is ebben a kerületben végezte, de tanulni nem, csak olvasni szeretett. Az irodalom, a kultúra világát a házi könyvtárukban meglévő Arany Összes és a Magyar Remekírók sorozatának kötetei ismertették meg vele. Nyugtalan, örökösen kíváncsi természete miatt a nyolc gimnáziumi évet öt különböző középiskolában töltötte. 1927-től előbb a Szociáldemokrata, majd a Kommunista Párt tagja lett, s élete végéig baloldali gondolkozásúnak tartotta magát.

Párizst választotta

Anyja Berlinbe küldte volna tovább tanulni, ám Mérei Párizst választotta, ahol előbb statisztikai gazdaságtant, majd egy év múlva nyelvészetet hallgatott, s a francia mellett elsajátította az olaszt, a németet, a latint és a görögöt is. Ez a gazdag nyelvtudás később gyakran volt életmentő számára. A nyelvészeti stúdiumok után jutott el a pszichológiához, a Sorbonne-on a nagy hírű gyermekpszichológus, Henri Wallon fogadta tanítványává. Wallon nyomán alakította ki saját kulcseszméjét, amelynek lényege az ember társas meghatározottsága, s a későbbiekben is ennek kutatására fektetett nagy hangsúlyt.

Fizetés nélkül

1934-ben két diplomát is kapott, egyet a pályaválasztási tanácsadó főiskolán, a másikat pedig a Sorbonne bölcsészkarán filozófiából, szociológiából, pszichológiából és pedagógiából. Ebben az évben hazatért, s négy évig a Állami Gyermeklélektani Intézetben fizetés nélküli pszichológus, majd 1938-tól 1940-ig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán a Szondi Lipót vezette kórtani és gyógytani laboratórium szintén fizetés nélküli munkatársa volt. A megélhetést a nyelvtanítás biztosította számára.

Munkaszolgálat és szökés

A zsidótörvények miatt a laboratóriumból eltanácsolták, ekkor a Patronázs Egyesület György Júlia vezette ambulanciáján dolgozott 1942-ig, itt írta első könyvét is A pályaválasztás lélektana címmel. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan többszöri próbálkozás után 1944-ben átszökött a szovjet hadsereghez.
Századosi rangban, s az Új Szó című lap munkatársaként tért vissza Budapestre. Az 1945 és 1950 közötti időszakban munkássága kiteljesedett: 1948-ig a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője, a Pedagógiai Főiskola, az Eötvös Kollégium és a NÉKOSZ tanára, majd 1950-ig az Országos Neveléslélektani Intézet vezetője volt.

Reformpedagógiai elképzelések

Közben folytatta kutatásait, megjelentette Az együttes élmény című könyvét, amellyel külföldön is nevet szerzett, tanulmányokban ismertette reformpedagógiai elképzeléseit. 1949-ben Kossuth-díjat kapott, majd egy évvel később a pedológiát, „a polgári-individua-

lista gyermektanulmányozást” elítélő párthatározat nyomán mindenhonnan kirúgták. 1956-ig fordításokból tartotta el háromgyermekes családját és idős édesanyját.

Tíz év börtön

1956-ban rehabilitálták, s kiemelt tudósként az MTA Lélektani Intézetébe került. A forradalom idején a pesti bölcsészkaron alakult Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egyik vezetője volt. A bukás után még egy ideig szabadon dolgozhatott, ám 1958 októberében államellenes szervezkedés vádjával letartóztatták, s 10 év börtönre ítélték.

Lélektani Napló

A legabszurdabb léthelyzeteket is gyermeki derűvel és tudós kíváncsisággal fogadó Mérei számára a börtön is újabb ismeret- és élményanyagot jelentett. Rabtársaival szemináriumokat tartott, nyelveket tanított, zárkatársaival, Litván Györggyel és Széll Jenővel megindították a hedonista alapokon álló „Élvezd a börtönt!” mozgalmat. 1960-ban agyérgörcsöt kapott, lábadozása idején született meg a négykötetes pszichológiai mű, a Lélektani napló, amelyet – jobb híján – WC-papírra írt.
1963-ban amnesztiával szabadult, 1964-től 1976-os nyugdíjazásáig az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet vezető pszichológusa, a pszichodiagnosztikai, majd a klinikai pszichológiai labor vezetője lett. Ebben az időszakban születtek jelentős munkái: a Gyermeklélektan és az Ablak-Zsiráf (V. Binét Ágnessel), a szociometriai kutatásait feldolgozó A közösségek rejtett hálózata, A klinikai pszichológia gyakorlata (Szakács Ferenccel), a Szociálpszichológiai vizsgálatok az iskolában.

Ismét agyérgörcsöt kapott

1976-tól a Magyar Pszichológia Társaság és a pszichodramatikus képzés vezetője volt, s folytatta művészet- és irodalompszichológiai vizsgálatait is, amelyekről a „...vett a füvektől édes illatot...” című kötetében számolt be. 1982-ben életművét az MTA „a pszichológiai tudományok doktora” fokozattal ismerte el, 1984-ben pedig Ranschburg Pál-emlékéremmel tüntették ki.
1982-ben ismét agyérgörcsöt kapott, s bár felépült, meggyógyulni már nem tudott teljesen. 1986. február 23-án halt meg Budapesten.

Ízig-vérig pedagógus

Halála előtt nem sokkal a Balázs Béla Stúdió produkciójában Forgách Péter készített vele interjút, amelyben Mérei életéről, élményeiről, tapasztalatairól vallott. „Az életet a maga teljességében kell szeretni” – hirdette, s e szeretetnek egyik alapja a megértés, amelyre egész életében törekedett. Ugyanakkor ízig-vérig pedagógus is volt, nemcsak érteni akarta a világot, hanem – a nevelés révén – megváltoztatni is. Halálának évfordulójára idén januárban megjelent a Mérei Élet-Mű című kötet, amelyben több, eddig kiadatlan írása és levele is szerepel. (MTI-Panoráma – Sarudi Ágnes)

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mozihalál még nem fenyeget

Évek óta egyre kevesebben járnak moziba hazánkban – akárcsak a világon mindenhol. A… Tovább olvasom