Kisalföld logö

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 33°C Még több cikk.

A jogerős ítélet után is tagad

Tánczos Gábort 13 év börtönre ítélte a Legfelsőbb Bíróság egy 11 éves körmendi kislány meggyilkolásáért. Az elítélt a mai napig tagad. Munkatársunk beszélgetett a vádlottal.
Dr. Bene László dandártábornok, vasi rendőrfőkapitány szerint, aki Győrből került mostani posztjára, az ítélet megnyugtató. Tánczos büntetését eddig a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön egyik háromfős zárkájában töltötte, s tegnap szállították át más fegyintézetbe. Még Kőhidán beszélgetett vele munkatársunk.
– Rágja a körmeit ? – kérdeztem a fogvatartottat, miután a kezére néztem.
– Nem rágom, hanem tépdesem a körömágy bőrét. De ne gondolja, hogy ideges vagyok. Az ügy végkimenetelét illetően egy cseppet sem. Ez amolyan rossz szokás. S mielőtt a köhécselésemre is rákérdezne, elárulom, hogy megfáztam – kezdte Tánczos Gábor a rutinos riportalany magabiztosságával, majd folytatta. – A rabruha egyáltalán nem zavar, mint azt néhány újság megírta. Az már inkább, amiért rám adták. De az rettenetesen. Egyszerűen mert ártatlan vagyok, semmi közöm a szörnyű gyilkossághoz! Az ítélettel véget ért, de el is indult valami. Az igazi csata csak most kezdődik. Hogy nem én öltem meg a kislányt, a strasbourgi Nemzetközi Emberi Jogi Bíróságon, ahol nem érzelmek és elfogultság alapján ítélkeznek, remélem, hamarosan bizonyíthatom.
– Azt mondja, ártatlan. A kezdet kezdetén magára vállalta a gyilkosságot...
– Mert megfenyegettek. Helyesebben azt mondták a rendőrök, ha önként vállalom, segítenek. Ha nem, akkor börtönbe vagy elmegyógyintézetbe kerülök. Mindkettőtől tartottam. Bedőltem. Még bocsánatkérő levelet is írtam a gyászoló szülőknek. Erre is kényszerítettek. A rendőrök fizikailag és lelkileg egyaránt bántalmaztak.
– Azt is beszélték, hogy volt egy szőke, hosszú hajú barátnője, aki még a gyilkosság előtt szakított magával. Egyesek szerint a hasonlóság váltotta ki magából a gyilkosságot.
– Ez kitaláció! Először is az a lány barna volt és nem szőke. Másodszor pedig a rendőrök ferdítették el ezt is. Meg miért is bántottam volna a szakítás miatt Zsófikát ? Egyébként az a lány most is jó barátom, s nem is volt köztünk szerelem. Hagyjuk, ez az én magánügyem.
– A napokban azt kérte az intézet parancsnokától, többet lehessen rabtársai között. Miért ?
– A fogvatartottak is kivetik maguk közül a gyerekgyilkosokat. Szeretném sokakkal tudatni, nem vagyok gyilkos! Egyébként egyre többen lesznek, akik mellettem állnak. Sokan drukkolnak nekem.
– Tételezzük fel, hogy nem derül ki az igazság...
– Ezt ne említse, kérem! Számomra nincs más alternatíva. Meglátja, kiderül az igazság. Ártatlan vagyok!
– Ha mégis le kell ülnie a még hátralévő kilenc évet ?
– Akkor szabadulásom után magam keresem meg a gyilkost. Van tippem, hogy merre keressem. Megtalálom. Erre teszem fel az életem. És akkor azt kérem a média képviselőitől, akik annyit írtak rólam, tűzzék tolluk hegyére a bíráimat, azokat a rendőröket, akik tévútra terelték az ügyemet. Majd meglátjuk, ki nevet a végén... Vannak, akik azt számolgatják, mennyi kártérítést zsebelek majd be. Tudja mit ? Nem kell a pénz. Csak az elégtétel, hogy világgá kiálthassam: ártatlan vagyok, nem gyilkos.
– Mivel telnek a napjai a börtönben ?
– Beadványokat írok. Húsz országba juttatom el tényfeltáró leveleimet. A külföldi sajtó pártol, esetemen keresztül szándékukban áll bemutatni a magyar jogrendet. Remélem, sokan feszengenek székükben, s lesznek álmatlan éjszakáik.
– Magának nincsenek ?
– A gyilkosság miatt nincs. Nem tudnék embert ölni! Van két kutyám, azokat se bántottam soha. Nem vagyok beteges hajlamú, se agresszív. De ha már az álmokat szóba hozta, van egy visszatérő rémálmom. Gyakran kísért az a kép, hogy édesanyám, édesapám vagy barátaim – sosem látom tisztán az arcokat – betegek. Hívnak, kérlelnek, hogy menjek és segítsek, de én bénán bámulom csak az arcukat. Kővé dermedek és tehetetlen vagyok. Ilyenkor alaposan leizzadok, rossz a napom, nyugtalankodom miattuk.
– Szokott sírni ?
– Nem könnyű megríkatni. Február 8-án, a televízióban nyilatkozó egyik unokahúgomnak mégis sikerült. Rólam beszélt. Szeretettel és aggodalommal. Azt mondta, tudja, hogy ártatlan vagyok. Együttérző levelet írnak idegenek, akik a jó Istent kérik, mutassa meg az igazságot. Imádkoznak értem...
– Mi hiányzik a szabad életből ?
– Az érzelmi kötődés.
– Az utolsó szó jogán hatórás védőbeszédet mondott. Maga írta ?
– Döntően igen. Mostanra alapos rálátásom van a jogra. Sosem gondoltam, hogy részese, szenvedő alanya és nyomorult helyzetemből adódóan kicsit tudója leszek ennek a szövevényes tudománynak.
– A tárgyaláson többször is rosszul lett. Azóta előfordult ?
– Szerencsére se előtte, se utána nem jöttek rám azok a rosszullétek. Orvosaim szerint a súlyos stresszhelyzet váltotta ki az ájulásokat. Kikészültem idegileg és lelkileg. Az elmém tiszta, nem háborodtam meg. Igaz, az sem lenne csoda, ha a hamis vádak miatt a tehetetlenségtől megőrülnék. Komolyan forgatom a fejemben, mintegy tiltakozásképpen, hogy nem eszem. Az ételt és az italt elfogadom, de nem fogyasztom el. Mindeközben óriási erőt, energiát ad a tudat, hogy nem gyilkos, hanem áldozat vagyok, éppen mint a körmendi kislány.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Védőnők sztrájk után

Országosan a védőnők 60 százaléka vett részt a hétfő reggeli kétórás figyelmeztető sztrájkban.… Tovább olvasom