Kisalföld logö

2017. 04. 28. péntek - Valéria 6°C | 10°C Még több cikk.

A felszínesség csapdája

„ Evezz a mélyre... " (Lk. 5/4b.)

Amikor látta Jézus, hogy a Genezáreti-tó partján két bárka vesztegel és a halászok a sikertelen halfogási kísérlet után egykedvűen hálóikat mosogatták, az egyik halászcsónakba szállva beszélni kezdett az odasereglő sokasághoz. Tanítása befejeztével így szólt az egyik halászhoz, Simonhoz: „Evezz a mélyre és vessétek ki fogásra a hálót.” Simon így válaszolt: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, de semmit sem fogtunk, a te szavadra azonban kivetem a hálót.” Meg is tették és annyi halat fogtak, hogy a hálók szakadozni kezdtek. A csoda arra indította Simont és társait, hogy mindenüket hátrahagyva Jézus nyomába szegődjenek. (Vö. Lk. 5/1–11.)
Egyre feszítettebb tempót diktál, erőltet ránk a kizárólag gazdasági érdekekre épülő világ. Dacol vele az ember, míg maga is el nem hiszi, hogy nincs más út, mint amit a politikával szisztematikusan átitatott média sugall, s végül keserűen hagyja, hogy magával sodorja az ár. Nincs értelme nagyon elmélyedni a dolgok igazi értelmében – vonhatja le a következtetést, aki „megadta” magát. Csak a külső számít, hiszen a mélyen szántó gondolatokra nem kíváncsi a nagyközönség, tökéletesen megelégszik a felszínnel csupán. Aki viszont csak a felszínt látja, nem értheti meg a dolgok lényegét: a felszínesség ugyanis egyet jelent a felületességgel.
„ Evezz a mélyre” – szólít fel Jézus bennünket is. Az ember azonban hezitál, ezernyi kifogást keres, nehogy cselekednie kelljen, és esetleg megváltoztatnia az életét. Az evangéliumi ember viszont egy átküzdött éjszaka után is kész a mélyre evezni, hogy Jézus szavára újra vízbe merítse hálóját. Az eredmény mindent elsöprő elhatározásra készteti: a Mester nyomába szegődik. Ma – hasonló szituációban – korunk felszínes világlátásához igazodva, a legjobb esetben is mérlegelésbe kezdenénk, melyik a „kifizetődőbb” megoldás: vele tartani vagy maradni?
Gyakran földhözragadt e világi érdekek szövevénye akadályozza, köti gúzsba bensőnk jobbító szándékát. Annyi tönkrezúzott szép remény, be nem teljesedett ígéret után már lassan a magunk igazát sem merjük vállalni. S ha mégis lépésre szánjuk el magunkat, akkor általában éppen az ellenkező irányba indulunk, mint amire vágyunk, vagy sok esetben, amit hangoztatunk. Pedig muszáj fogunkat összeszorítva, gyöngeségünket leküzdve újra és újra vízre szállni és a mélyre evezni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Várja az M85-ös út elkészültét?

Tovább olvasom