Kisalföld logö

2016. 12. 06. kedd - Miklós -6°C | 3°C

A fegyveres ellenállást szervezte

Vizy Béla, az októberi forradalom vásárhelyi eseményeinek egyik mozgatórugója szervezte a nemzetőrséget október végén a városban.
Fotó: Bíró Gergely
November 7-én a fővárosba indult Király Bélához, a Nemzetőrség parancsnokához, de a szovjet katonák elfogták, s Ungvárra hurcolták. Végül idehaza ítélte el a bíróság. Szabadulását követően három évig segédmunkás volt, majd 1963-ban tehette le hátralévő szigorlatait.

Vizy Bélát 1956. október 6-án Rajk László és társai újratemetésén érintette meg a politika szele.
– Hatodéves szigorló orvostanhallgató voltam ekkoriban. Már beszélgettem földjüktől-birtokuktól megfosztott öngyilkosok hozzátartozóival, s nemcsak meghatott a történetük, de egyre nőtt a diktatórikus rendszer iránti ellenszenvem is – idézte fel emlékeit Vizy Béla.

Október 16-án a szegedi egyetem auditórium maximumában mondták ki a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szövetsége megalakulását, s a kommunista ifjúsági szervezet megszűnését. Vizy Béla MEFESZ-tagként került utolsó évében a vásárhelyi kórház belgyógyászati osztályára, melyet Deutsch Béla vezetett. A kórház egyik részlegében laktak négyen egy szobában.

Teherautóval Szegedre

– Én voltam közülünk az a meggondolatlan, lelkesedő, politizáló alkat, aki a Kossuth rádió október 23-i esti és éjszakai adására tapadva azt jósolgattam, hogy lesz elegendő programunk a következő napokban. Pesten élő bátyám óránként telefonált, tájékoztatva arról, mi történik a fővárosban. Hajnalban felkéredzkedtem egy teherautóra, s Szegedre utaztam. Részt vettem a városháza előtti tüntetésen, ahol két orvostan- hallgató és egy joghallgató társammal együtt polgári ruhás rendőrök kiemeltek a tömegből, bevittek az ÁVH-ra. Itt kihallgattak majd néhány pofon után elengedtek bennünket.

Vizy Béla október 25-én tért vissza Vásárhelyre, s itt értesült a parlament előtti vérengzésről, a zöld-ávó szegedi sortüzéről. Egy telefonból értesült, hogy a vásárhelyi Hal téren tüntetők gyülekeznek. Odasietett társaival.

– Amikor megérkeztünk, valaki felkiáltott: itt vannak a szegedi egyetemisták! A kezünket szorongatták, s máris tenyérnyi kokárdával a mellünkön az emelvény közepén találtuk magunkat, s bejelentették Vizy Béla mond beszédet. Amit mondtam, azt a napi események tudatában mondtam, s nem hagytam ki belőle az indulataimat. Csak másnap tudtam meg, hogy a téren lévő szovjet emlékművet délután ledöntötték a helyéről.

Megállítani az anarchiát

Vizy Béla naponta konzultált a köztiszteletben álló Galyasi Miklóssal, aki ismerte az akkori közszereplőket, a szerveződő forradalmi bizottságok tagjait.

– Támogattam a számomra nagyon szimpatikus, akkor tanácselnökké kinevezett Török Istvánt és csapatát, ám a személyi vitákban nem tudtam érdemben részt venni. Elvállaltam a Nemzetőrség szervezését, mely feladata orvosi mivoltomhoz és képességeimhez képest végül túl nagy falatnak bizonyult. Október 27-én ugyanis idegenek jelentek meg a városban, s kínálgatták a fegyvereket. Végül, hogy megállítsuk az anarchiát Gyáni Imre gimnáziumi igazgató, a forradalmi bizottság elnöke tudtával bementem a laktanyába fegyverekért. Ott előbb letartóztatták, majd egy-két óra múlva szabadon engedtek.
Vizy Béla október 28–29-én Erdei István, a Szociáldemokrata párt helyi vezetője kíséretében utazott Budapestre, ahol a Corvin közben találkozott, tárgyalt Pongrácz Gergellyel.

Vásárhelyre visszatérve civil tagja lett, a Kertész Dezső által október 31-ére megszervezett Katonai Forradalmi Bizottságnak. A bizottság, amikor megtudták Vizy Béla aggályait az időközben a honvédségtől kiosztott százötven puska és géppisztoly szétosztásával kapcsolatban, úgy döntött, átveszi a város irányítását. A vásárhelyiek – Vizy Béla emlékei szerint – szelíden viselkedtek, nem követeltek fejeket.

Deportáltból fogoly

November 7-én a Románia felől érkező szovjet tankhadosztály a békéscsabai honvéd laktanyába berendelte tárgyalásra a potenciális ellenállási pontok parancsnokait. Vizy Béla is tagja volt a vásárhelyi katonai küldöttségnek, ám őt be sem hívták a tárgyalásra. Visszatérve Vásárhelyre ismertették a szovjet ultimátumot a laktanyában, majd a katonák sírva letették a fegyvert.

– Még aznap este Budapestre indultam a hadműveleti tiszt nyílt parancsával Király Bélához, a Nemzetőrség parancsnokához, hogy tájékoztassam a helyzetről. A Kerepesi úton autónkat szovjet katonák állították meg, s engem, hadifogolyként másnap Ungvárra deportáltak, ahonnét decemberben vittek vissza a Fő utcai börtönbe, Budapestre.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hétvégi műsor

SZOMBAT Tovább olvasom