Kisalföld logö

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -4°C | 2°C

A drezdai emlékek

Az egyetemi nyári gyakorlatunk 1961-ben a tervezettnél mozgalmasabbra sikerült. Az évfolyam legjobb vizsgaeredményt elért hallgatói Keszthelyről az NDK-ba mehettek.

Utolsó szálláshelyünk Drezda volt, ahová meglehetősen fáradtan érkeztünk. A „Kék csoda” nevű híd közelében volt a szállásunk, így éjszaka is hazataláltunk vagy hazafuvaroztak az EMW márkájú (keleti BMW) taxik. Már azon se lepődtünk meg, amikor a felerészt német és felerészt szovjet tisztekből álló Kolibri bár közönsége előtt éjfél körül „Heil!” köszöntéssel búcsúztak egymástól a helyiek.
Akkor a nagy háborús károk ellenére minden csodálatosnak tűnt és „Nyugaton éreztük magunkat”. A vonatra szállva kényelmesen helyezkedtünk el a lefoglalt fülkékben, míg az utasok szinte lógtak a zsúfolt szerelvényen. Így került közénk egy magyar idősebb útitárs, aki még állóhelyet se kapott volna.
P 1945 után most került ki újra hivatalos kiküldetéssel. Műegyetemistaként a légvédelmi tüzéreknél szolgált és ütegüket elvezényelték Drezda védelméhez... Mesélte az emlékeket, majd utána odaadta az útlevelét, hogy a határokon kezeltessük, kérte, hogy Pesten térítsük magához vagy segítsük le, és egy cumit húzva a megbontott konyakosüvegre, kiitta azt.
Még az Elba mellett „kómába” esett és valamivel a Duna elérése előtt tért magához. Álmában akkor is látta az aszfaltba beragadt és szénné égett embereket, mint 1945 februárjában. A két addig gitározó évfolyamtársunk is elhallgatott. Pestre érve a pályaudvaron a „mérnök úr” mindent megköszönve gyorsan búcsúzott.
Később családommal Drezdában nyaralva előjöttek az emlékek. A magyar tüzérek történetét nem tudom, leírták-e 1990 után. Drezdát már szépen rendbe hozták és most az angolszászok is kirándulni járnak oda.
A mostani turisták könnyebben is étkezhettek. A nyolcvanas években mindennap megnéztük a Zwingert, mert az éttermében lehetett sorbaállás nélkül ebédelni.
Kedves és játékos évfolyamtársam halálhírére láttam lelki szemeim előtt, ahogy 1961 augusztusának egy meleg napján ült a traktor defektes kerekén a Zwinger és az operaház között, és megvitatta a fogyatékosnak tartott traktorossal a javítás menetét. Mi egy másik gazdaság háborút átvészelt teherautóján voltunk rakodók. Fiaméknak mesélve úgy néztek rám, ahogy mi a doberdói történeteket szoktuk hallgatni. Pk a fal utolsó napjaiban voltak Berlinben és látták a bontás kezdetét.
Szeretném, ha unokáinknak a Zwinger képei és Pillnitz kastélyának szépsége lenne a drezdai emlék, nem a háború, nem a hatvanas évek!
Szilágyi Ákos, Győr
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hamarosan aszfaltoznak

– Ha az időjárás engedi, hamarosan megtörténik az aszfaltozás a Dunakapu tér és a Teleki… Tovább olvasom