Kisalföld logö

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 13°C | 22°C Még több cikk.

A dohányzás drága

Aki közelebbről ismer, tudja, hogy dohánymentesen élek, még csak egyszerű kocadohányosnak sem mondhatom magam, sőt...

Aki közelebbről ismer, tudja, hogy dohánymentesen élek, még csak egyszerű kocadohányosnak sem mondhatom magam, sőt, mások füstjére sem vagyok vevő, kerülöm a cigarettafüstöt, mint ördög a tömjénét. Anno, ifjoncként magam is kipróbáltam, be-bejártam az osztálytársaimmal az iskola vécéjébe, de valahogy ez is elmaradt. Birkóztam éppen, a kettő nem tűrte meg egymást, egyébként sem jelentett különösebb élvezetet, meg aztán hittem is az intő szónak: ártalmas az egészségre. Én meg egészségesen akartam élni, eleddig bejött a projekt. Nem vetem meg a cigiseket, megértő és toleráns vagyok, és néha jobban idegesít a hol itt, hol ott eldobott csikk, mint maga a dohányzás. Volt, hogy egyszerre álltam meg egy másik autóval a piros lámpa parancsára, és láttam, amint rágyújt a balról mellettem fékező kocsi anyósülésben terpeszkedő utasa, és hanyag mozdulattal kidobja az összegyűrt dobozt. Kiszálltam, fölvettem, és a kezébe adtam: „Bocs, ezt kiejtetted…" Bevette. Azt persze sosem tudhatom meg, egy sarokkal odébb kidobta-e, talán nem. Mivel adtam már ajándékműsort néhány alkalommal Budapesten a gégerákkal műtötteknek, és hallottam sirámaikat, továbbíthatom minden lelkes füstölgőnek: egy ilyen műtét után okosabb lesz mindenki, és legszívesebben visszamenőleg is törölné életéből a bagózást.

Akár a meggymagot rendőrnek eladó kisfiú, aki azt mondta, száz forint tíz almamag, de megéri, mert okosabb lesz tőle. Másnap fülön csípte a kis kereskedőt, mondván: ennyiért akár egy kiló almát is vehetett volna. „Ugye, mondtam, hogy okosabb lesz!" Most, hogy egy idő óta minden egyes dobozon ott a hatalmas „lábjegyzet", tudatva a dohányossal, hogy amit megvesz, majd füstté alakít, akár meg is ölheti, én is nyugodtabb vagyok, a dohányosok pláne: tudhatják, nem akármit tesznek, amikor rágyújtanak. Mindezt csupán előszóként írtam le, a történet most következik. Partnerkapcsolatait illetően szabadúszó barátom mesélte, hogy összejött egy kedves, mellesleg szőke (hajú) lánnyal, túl sok időt sem kellett vesztegetnie, hamar, mondhatni, idejekorán jutottak el a szerelem oltáráig, adott volt egy legénylakásnak látszó leánylakás, adott volt a vágy, az akarat, szóval minden, ami egy kellemes őszi együttléthez kell. Ifjú barátom soha semmit nem bíz a véletlenre (tőle való az az emlékezetes mondatom is, hogy „pénzért nővel soha, de ajándékot elfogadok…"), ez esetben is elővigyázatosan kérdezett rá a „lényegre":

„Fogamzásgátló? Rendben?..." Az erre a napra ölébe hullott partnere mosolyogva bólintott: „Ó, persze, természetesen, meg van oldva…" Két óra múlva viseltesen keltek föl a ráncosra gyűrt lepedőről, és pihegve gyújtottak rá egy-egy cigire. A második slukk után keresztkérdéssel állt elő a szeretett nőszemély: „Hihetek én ezeknek?" Ifjú barátom ránézett: „Milyen ezeknek?" A leány felé fordult: „Hát, akik ezt a dobozt kiadják…" Barátom még mindig nem értette a dolgot: „Miért kellene hinni azoknak, akik a cigarettát dobozolják?" „Hát, mert ha valótlant állítanak, akár teherbe is eshettem…" Fiatal barátomban megállt az ütő, megszédült, és ijedten kapta ki a dobozt a nő kezéből. Amikor elolvasta, már tudta, hogy elveszett. A dobozra ezt írták nagy betűkkel: „A

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rózsává vált kötényében a kenyér

Hétszázhetvenöt éve, 1231. november 17-én halt meg Árpád-házi Szent Erzsébet (Türingiai Szent… Tovább olvasom