Kisalföld logö

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda 0°C | 7°C Még több cikk.

A csatlakozás után majdnem mindenki jobban jár

Kisalföld-kerekasztalt hívtunk össze a magyar mezőgazdaság, de leginkább a gazdák helyzetével kapcsolatban. Aszálykárok, kiszámíthatatlan és sokszor egymásnak ellentmondó támogatási célok nehezítik (nehezítették) a földből élők sorsát.
 Kisalföld- kerekasztal
A meghívott szakértők:
Fenyőházi Tibor, a Győr-Moson-Sopron Megyei Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke, Roszik Péter, a megyei agrárkamara elnöke és Raskó György agrárközgazdász.
Szakértőink szerint ez a helyzet jelenleg nehéz, de korántsem reménytelen. Akik kitartanak, az uniós csatlakozással jól járnak. Van oka a panaszra a gazdáknak: az aszálykárok elérhetik a 100 mil liárd forintot is. Sokan közülük most érkeztek el tűrőképességük határához. Az időjárás, a kiszámít hatatlan támogatási politika, a sok szor nem megfelelő szakértelem, a külföldi áruk dömpingje több gazdát sodort nehéz helyzetbe.

A belföldi fogyasztás megerősíti a termelőket

 „A leszorított inflációt a mezőgazdasággal próbálják meg lenyeletni." Fenyőházi Tibor
A Kisalföld által meghívott szakértők, Fenyőházi Tibor, a Győr-Moson-Sopron Megyei Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke, Roszik Péter, a megyei agrárkamara elnöke és Raskó György agrárközgazdász szerint azonban éppen most nem szabad feladni. Az uniós csatlakozás nem lesz ugyan sétagalopp, de a mezőgazdaságból élők többsége jobban fog járni.

Kiszámíthatóbbak lesznek a támogatások, át láthatóbb pénzügyi kihívásoknak kell megfelelni. Tervezhető lesz a jövő. Azok, akik eddig is kitartot tak a sertésmizéria, a tejfelvásárlási, tehéntartási nehézségek, az ismét lődő aszályok ellenére, most már ne adják fel!

A magyar mezőgazdaságnak mint hazánk kiviteli többletet termelő gazdasági ágazatának nem csupán helye, de kiemelt helye kell hogy legyen az uniós piacokon. Mert a magyar földön termelt paprika zamatosabb, mert a makói hagymának nem csupán a híre, de íze is erősebb lehet, mint mondjuk holland társáé. És az sem mellékes, hogy a hazai fogyasztók kal is meg kell kedveltetni a néha drágább, de minőségét tekintve jobb hazait, hogy a belső fogyasztás is erősítse a gazdák helyzetét.
 „Magyarországon a felvásárlási árak nem világszínvo nalon vannak, hanem afölött." Raskó György „Uniós agrártámogatásunk csak 55 százaléka lesz a régi uniós tagországok agrártámogatásának." Roszik Péter „Egy tanulmányban cinikusan leírták, hogy erre azért van szükség, mert 5 millió felesleges paraszt van a csatlakozó országokban."

Raskó György

Hosszabb távon százmilliárdokat kell a mező gazdaságból élők megsegítésére fordítani. A föld művelési tárca vezetője szerint ezt a társadalom többsége megérti. De nagy kérdés, hogy ponto san érti-e, miért. Talán ezért, és a mezőgazdaság ból élőket sújtó súlyos időjárási gondok miatt is – csak az utóbbi hetek aszálykárai elérhetik a száz millió forintot – időszerű volt összehívni egy Kisalföld-kerekasztalt az agráriumról.

„A társadalmi szolidaritásnak erre forrást kell teremtenie"

– Kezdjük az alapkérdéssel: miért kell támogatni a magyar mezőgazdaságot?

Raskó György: – Először is, mert nincs egyenlő verseny a világpiacon. Másodszor, mert a mezőgazdaság Magyarországon jelentős átalakuláson ment keresztül. S ahhoz, hogy az új struktúrák megerősödjenek az uniós csatlakozásig, szintén támogatás kell. Az egy más kérdés, hogy az eddig adott támogatások nagy része elszállt a levegőbe anélkül, hogy bármi érdemi hatása lett volna.

Roszik Péter: – A vállalkozó gazda hiába végzi jól a munkáját, ha aszály-, árvíz-, belvízkárok sújtják. Ilyen esetekben feltétlenül szükség van a támogatásra. A társadalmi szolidaritásnak erre forrást kell teremtenie! A mostani aszálykárról beszélve pedig feltétlenül el kell mondani, hogy a globális felmelegedés nagy szerepet játszott ben ne. Ehhez viszont a mezőgazdaságnak vajmi ke vés köze van. Nagymértékben az ipar és a lakos ság felelős érte. Ugyanakkor a károk a mezőgaz daságban jelentkeznek. Nem lehet tehát magára hagyni az ágazatot.

Megkapják az értékét vagy sem?

Fenyőházi Tibor: – A támogatás fontos dolog, de tegyük hozzá, hogy a termelők már sok szor elmondták: ők bizony nem kérnének egy fillér támogatást sem, ha megkapnák azt az értéket, amit az árujuk ér. Ha nem 700–800 forintért le hetne kapni a sertéshúst, akkor biztos nem 220–230 forint lenne a felvásárlási ára, hanem magasabb. A hosszú évek óta leszorított inflációt a mezőgazdasággal próbálják meg lenyeletni.

A kereksztal résztvevői
Raskó György:
– Amit Fenyőházi Tibor mond, azzal vitatkoznom kell, mert Magyarországon a fel vásárlási árak nem világszínvonalon vannak, hanem afölött. A szomszédos országokkal összehasonlítva a magyar felvásárlási árak messze magasabbak. A sertésár az elmúlt három évben Magyarországon Euró pában volt a legmagasabb. Vagy mondhatnék egy másik példát.

2003-ban, májusban a tejfelvásárlási ár is Magyarországon volt a legnagyobb. Több, mint Dániában, mint Hollandiában. De menjünk csak át a Csallóközbe: 56 forint 60 fillér volt az általános fel vásárlási ár, míg nálunk 72 forint 75 fillért fizettek egy liter tejért.

Jövő év május elsejétől a csallóközi tejtermelők és a szigetközi tejtermelők minden korlátozástól mentesen adják el a tejüket oda, ahova akarják. És valószínű, hogy a megyei tejfeldolgozó majd a Csallóközből fogja beszerezni a tejet! Itt jön elő az a teljesen téves gondolkodás, hogy nem fizetik meg a költségeiket a termelőknek. Egy globalizált világpiacon (az unión belül) ezzel nem törődik senki. Az intervenciós ár Angliában ugyanannyi lesz, mint Magyarországon. A sertés és a baromfi pedig teljesen szabadpiaci termékké válik. Nagyon kemény ver senyhelyzet alakul majd ki. A megoldás csak az le het, ha a magyar állam a támogatási pénzeket oda teszi, ahol ezzel a hatékonyságot segíti majd. Csak ezzel segíthető elő, hogy a termelés olyan hatékonnyá váljon, mint a nyugat-európai országokban.

Megengedheti, hogy olcsóbban adja

Roszik Péter: – Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy az uniós gazda a támogatást a földhöz kapcsolódóan megkapja. Ha tehenet tart, akkor a takarmánytermő területére kap mondjuk százezer forint körüli támogatást. Ez az egész gazdaságának a bevételében pozitívumként jelentkezik. Vagyis megengedheti magának, hogy a tejet adott eset ben olcsóbban adja. Nálunk a tej ára úgy maga sabb, hogy a termőföldre járó támogatás mértéke 7000 forint. Mindezek mellett úgy gondolom, hogy az uniós tagságunktól, bár a mi agrártámogatásunk csak 55 százaléka lesz a régi uniós tagországok agrártámogatásának, mégis javuló helyzet be kerül a gazdaság.

Fenyőházi Tibor: – Visszatérve a sertéshúsra. A sertésmizéria idején 160 forintra levitték a fel vásárlási árakat. Ez a piac meghatározó országai- ban ötven forinttal több volt. Tehát azért nem minden termékre igaz, hogy magasabb a magyar országi felvásárlási ára.

Kistermelők már nincsenek

– Van egy sertéstenyésztő ismerősöm, aki öt éve panaszkodik, hogy nem tud megélni a malacokból. Mégis öt éve ugyanúgy tartja őket. Vagyis talpon ma rad. Ma Magyarországon a mezőgazdaságban 6,2 százaléka dolgozik az aktív foglalkoztatottaknak. Ez például Franciaországban 3,7, Németországban 2,6 százalék (forrás: KSH – a szerk.). De a csatlakozás után is ennyien lesznek? Vajon hányad részüknek kell vagy hányad részük fog talpon maradni?

Fenyőházi Tibor: – Klasszikus kistermelők, akikre hivatkozunk, már nincsenek. Koncentrá lódott a termelés a mezőgazdaságban is. Az egy-két tehenes gazda biztos abbahagyja, mert nem bírja a minőséget és a mennyiséget az uniós elvárásoknak megfelelően szállítani. Egyébiránt én azon szoktam felháborodni, amikor megkér dezik, mennyi tehén kell ahhoz, hogy valaki megéljen. Ezt nem tudja megmondani senki. Mert vannak száz hektáron éppen csak tengődők, s vannak száz hektárból jól megélők is. – Ez nem a szabad piacgazdasághoz közelítő üd vözítő helyzet? Ha éppen csak megél a gazda belőle, akkor lehet, hogy mást kellene csinálnia...

Raskó György: – Az unió egy háttértanulmányában azt vizsgálta meg, hogy a mezőgazdaság hogyan alakul át majd a csatlakozás után. Egy francia dolgozat szerint minél kevesebb direkt támogatást kell adni a keleti gazdáknak. Cinikusan leírták, hogy erre azért van szükség, mert 5 millió felesleges paraszt van a csatlakozó országokban. Leginkább persze Lengyelországot érinti ez, de mégis ezt a koncepciót elfogadták Brüsszelben. Lehet, hogy a tanulmány túloz, de a falun élő fiataloknak a me zőgazdaságban való elhelyezkedésen kívül más al ternatívákat is fel kell mutatnia a magyar társada lomnak. Mert valószínű, hogy egyre kevesebben fognak ebből jól megélni.

Roszik Péter: – Nyilván csökkenni fog a létszám, de az fontos lenne, hogy a családi gazdaságok továbbra is meghatározóak maradjanak a magyar mezőgazdaságban. Általában elmondható, hogy a lét számcsökkenés nem egy drasztikus folyamat. Sokkal inkább a kiöregedés révén valósul meg, vagyis azok helyére, akik abbahagyják, nem állnak újak.

Sok esetben szociális kérdés

– Sokan fogalmaznak meg olyan véleményt, hogy a mezőgazdaságot túlságosan pátyolgatják. Mintha nem is a gazdaság része lenne ez az ágazat. Önök szerint miért van ez így?

Roszik Péter: – A földdel való foglalkozás sok esetben szociális kérdés is, nem csupán gazdasági. Sokan azt mondják, a mezőgazdaság csak egy kü lönleges közgazdasági kategória, s ugyanúgy kell kezelni, mint bármely mást. De látni kell, hogy nagyon sok érzelmi eleme is van az agráriumnak. Nem véletlen, hogy az uniós országokban a tá mogatások több mint ötven százaléka a mezőgaz daságnak megy...

„Hülyeséget ne támogassunk"

Raskó György: – ...noha az agrártermelésnek a GDP-hez való hozzájárulása 1,8 százalék. Ez nem magyar jelenség tehát, hanem egy csomó országban így van. Valószínű, az lenne az okos felhasználása ezeknek a támogatási pénzeknek, ha nem kontra- produktívak lennének. Nekem nem tetszik, ami kor a támogatásokat olyanoknak adjuk, akik a saját hülyeségük miatt kerültek hátrányos helyzetbe. Most például az ország 70 milliárd forintot költött adóskonszolidációra. De ez csak az utolsó volt a sorban.

És már halljuk, hogy az aszálykár címén megint adóskonszolidációt kellene csinálni. Non szensz! Nagyon sok esetben bizony nem a megfe lelő gazdálkodás eredménye az, hogy valaki nehéz helyzetbe jutott. Nagy baja a mai magyar mezőgaz daságnak, hogy vannak nagyon hatékonyan műkö dő gazdák, akik érzik nemcsak a termelést, de az üzletet is, és mellettük egy teljesen rosszul működő mezőgazdaság is létezhet. Megkockáztatom: egy si keres gazda teljesítménye majdhogynem egy No bel-díjas tudóséval felér. Időjárás, biológia, piac. Nagyon észnél kell lennie!

Fenyőházi Tibor: – Ezzel teljesen egyetértek. Elejétől fogva arra törekszik a szövetségünk, hogy akik tudják, mit csinálnak, és értik a szakmájukat, azok kapják meg, ami megilleti őket. A probléma az, hogy hiába pályázik a gazda valamire, ha jön egy koncepcióváltás és attól kezdve már nem az lesz a kiemelt terület, amelyre befektetni kívánt. A hitelkonszolidációra visszatérve pedig az volt a helyzet, hogy azzal semmi pénz nem került vissza a mezőgazdaságba. Hiszen a bankok helyzetét konszolidálták, nem a gazdákét.

– Mivel az adósok nem tudtak fizetni. De váltsunk ismét a segélyezés témájára. A jelenlegi segélyrendszer egyformán dotál mindenkit. Nincs szelekció.

Raskó György: – A jelenlegi magyar agrárgaz dálkodás nem engedi meg a szelekciót. Ennek 2004-ben azonban vége lesz. Ez kell ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság az uniós gazdákkal ver senyképes legyen. Bár hozzá kell tennem, az uni ós farmerek már itt vannak. S egyre inkább jön nek. Nyilvánvaló, hogy a tönkremenés szélén álló cégeket majd könnyebben szerzik meg a csatla kozás után. Belpolitikailag ez lehet, hogy nem kí vánt helyzeteket teremt, abban azonban biztos vagyok, hogy ezekben a gazdaságokban a terme lékenység növekedni fog.

Vérlázító költségvetési helyzet

Roszik Péter: – A támogatások odaítélésében azért van különbség! Az igénylő gazdáknak ki kell mutatniuk, mennyit termeltek az elmúlt öt év ben, és ahhoz képest kapják meg a segítséget.

– Magyarországon a 10 százaléknál nagyobb külföldi tőkével megerősített mezőgazdasági terme lők összlétszáma 26.645. Ezekből csak a mi régi ónkban 2800 található (KSH – a szerk.). Őket tá mogatjuk, akiket az unió is támogat hátulról?

Roszik Péter: – Önmagában vérlázító ebben a helyzetben, hogy a szegény magyar költségvetés ből tőkeerős külföldieket támogatunk, csak azért, mert itt van érdekeltségük. De ez a kérdés mes szire vezet. Ide hozhatnám például azt, hogy kint jártam Dániában, ahol az üzletekben a termékek zöme dán termék volt. A lakosságnak volt olyan hite, amivel a sajáttermék-fogyasztást erősítette. És itt a hazai példa: hiába a magyar élelmiszer nagyon jó minősége. Hiába, hogy nálunk nem volt sem BSE, sem dioxin, sem száj- és körömfájás. Nincs hormonnal kezelt sertéshús vagy glikollal kezelt bor, a hazai vásárló nem preferálja az itt honi termékeket.

Saját terméküket harcosabban védik, ügyesebben propagálják

– A fogyasztó a boltban nem azt nézi, hol ké szült, hanem azt, mennyibe kerül. Ez tény.

Fenyőházi Tibor: – Minden ország megpró bálja előtérbe helyezni a saját termékeit. Francia országban mindenütt a saját borjúhúsokat reklá mozzák. A mai társadalom, amely a televízión nő fel, el is hiszi, amit lát. Miért ne lehetne a magyar termék irányába terelni a fogyasztókat?

Raskó György: – Az biztos, hogy a nyugati gaz dák sokkal harcosabban védik a saját belföldi ter mékeik értékesítését. Ebben a franciák járnak élen, akik magyar libamájjal megrakott teherautókat gyújtottak fel. Francia csak francia élelmiszertermé ket hajlandó megenni, sőt, a világnak is eladják, hogy ami francia, az szuper. Ők felépítették a saját imázsukat. Ezt meg kell tenni Magyarországnak is! Ezt kell egy tudatos állami propagandával segíteni. Mert sokkal jobb, ha egy termelő a termelésből él meg, és nem eltartottja a társadalomnak.

Ne engedjék a termőföldet!

– Sok mindent kell tehát tenni a mezőgazdaságban, a politikában, hogy a magyar mezőgazdaság az oly sokat emlegetett múlt század eleji fénykorát ismét megélje.

Roszik Péter: – A kulcskérdés most az, hogy a gazdák ezt az évet valahogyan túléljék. Mert az unióban jövőre a mai helyzetéhez képest min denki jobban fog járni. Legalább egy kicsivel. Nehogy arra a döntésre jussanak éppen most a gazdák, hogy a termőföldet kiengedik maguk alól! Ne adják fel, mert ésszerű döntésekkel az egységes Európában jól fognak járni.

Kapcsolódó anyagok >>

Aszály negyedeli a termést (2003-07-06) >>
Aszály után, aratás előtt (2003-06-17) >>
Aszálysújtotta területté nyilváníthatják az országot (2003-05-30) >>
Az aszály miatt drágul a kenyér (2003-07-03) >>
Drága marad a locsolás (2002-07-21) >>
Katasztrófa fenyeget az aszály miatt (2003-05-09) >>
Kritikus az aszály-helyzet a jászságban (2003-06-17) >>
A gazdáknak drága a tejút (2003-02-17) >>

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Meghalt Serge Silberman

A nyolcvanhat éves korában kedd este párizsi otthonában meghalt Serge Silberman a mozi olyan… Tovább olvasom