Kisalföld logö

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 2°C Még több cikk.

A belföldi vendégekre alapoz Sopron

A helyzetértékeléstől néhány konkrét feladat meghatározásáig terjedt a témaköre annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelynek témája Sopron turizmusa volt. Almássy László idegenforgalmi igazgató, Horváth Vilmos, az Országos Idegenforgalmi Bizottság tagja, a Nyugat-dunántúli Regionális Idegenforgalmi Bizottság alelnöke, Tama István, a Magyar Turizmus Rt. marketingigazgatója és Taschner Tamás, a Fertő-táj Világörökség Egyesület titkára számos kérdésben egyetértett, ugyanakkor a nézetkülönbségek is felszínre kerültek.
Kisalföld: – Kiindulásként tekintsük át a város turizmusának helyzetét. Önök miképp látják, történt-e elmozdulás az előző évekhez képest?
Almássy László: – Sopron turizmusa a rendszerváltás időszakában gyökeresen átalakult, de a folyamat még nem zárult le. Az átalakulás elsősorban a kül- és belföldi látogatók arányát érintette, napjainkban a hazai turisták mintegy 80 százalékát jelentik az összes látogatónak. A belföldi turizmus tehát növekszik, 2005-ben nyolc százalék volt a „többlet”. Ez azt jelenti, hogy a mérleg pozitív, mert összességében 103 százalékra emelkedett a városlátogatók száma. Az elmúlt évek tendenciája, ha lassan is, de folytatódik.

Kiemelkedő imázs

Tama István: – Nyugat-dunántúli szempontból vizsgálva a várost azt tudom mondani, Sopron fogadja a legtöbb vendéget, tehát az első a hasonló adottságú városok között. Sopron imázsa magyar viszonylatban kiemelkedő. Abban az esetben, ha vonzerejét is olyan ütemben sikerül fejleszteni, hogy imázs-

értékű legyen, megközelítve a jelenlegit, akkor lehet majd fejlettebb turizmusról beszélni. Alapvetően nem rossz a helyzet, azzal együtt, hogy az elmúlt másfél évtizedben vetélytársaink jelentősen megerősödtek, például a keleti országrész városai.
Horváth Vilmos: – Széchenyi bölcsességét hívom segítségül, mely szerint az összehasonlítás világítja meg helyzetünket, és egyúttal a követendő példát is elénk állítja. Összehasonlítás a város 20 évvel ezelőtti pozíciójával és a hasonló adottságokkal bíró magyar városokkal. Én ezt a mércét állítom fel. Ez alapján nem úgy látom a helyzetet, ahogy Almássy László vázolta. Valóban komoly váltás volt 16–17 évvel ezelőtt, amikor véget ért az a varázs, ami a Sopron névvel volt egyenlő. A város neve ma is jól cseng, de döntően a közép- és az idősebb generáció fülében. Nekünk elsősorban gyermekeiket és unokáikat kell idecsábítanunk. Ebben az összefüggésben – véleményem szerint – nem lehetünk elégedettek. A kérdés – azonkívül, hogy Sopron szép –, milyen termékcsokrot tudunk összerakni, hiszen a hagyományos értékek kevesek ahhoz, hogy abban a kínálatban, ami megjelenik a hazai és az

európai piacon, versenyben tudjunk maradni. Nem koncepciókat kell gyártani négyévente, hanem következetesen végig kell járni a kijelölt vonalat.
Taschner Tamás: – Elhoztam magammal 1988-tól 2005-ig a vendégek és vendégéjszakák számának változását. Ebből az látszik, hogy jelentős átalakulás nem történt. Úgy érzem, sodródunk, és egy olyan pályán vagyunk, amit nem tudunk vagy nem akarunk befolyásolni. Elkészült a 2005-ben legnépszerűbb magyar városok rangsora, amelyből kiderült, Sopron visszacsúszott a többi városhoz képest. Én a lehetőségeinkhez mérem Sopron turizmusát, ami szerintem egy közepes szintet jelent. Hiszen ha a szálláshelyek fele üres napról napra, akkor messze nem használjuk ki a lehetőségeinket. És ugyanez a helyzet a vonzerőkkel kapcsolatban is, például a Soproni-hegységgel, amely klimatikus gyógyhely. A város turizmusa stagnál, ebből nem sikerült kitörni az elmúlt években sem.
Almássy László: – Szeretnék reagálni Taschner Tamás egyik mondatára. Fogalmazzunk óvatosan azzal, hogy Sopron visszaesett a városok rangsorában – valóban a másodikról a harmadikra –, de még így is a harmadik leglátogatottabb vidéki város Hajdúszoboszló és Siófok után. Mindkettő „vizes” város. Siófok egy jó nyári hétvégén leelőz bennünket, de ha esik az eső, ismét másodikak leszünk. Abban az esetben, ha a külföldi látogatókat is mérjük, akkor a hatodik leglátogatottabb vidéki város Sopron. Balatonfüred van előttünk, vélhetően nem tudjuk megelőzni. Csak fürdőhelyek előznek meg bennünket: Hajdúszoboszló, Hévíz, Bükfürdő, Balatonfüred és Siófok.
Kisalföld: – Már utaltak rá, de végül is mihez mérjük Sopront?
Taschner Tamás: – Mivel a belföldi turizmusban erős városunk, a látogatók kétharmada magyarországi vendég, ezért azt gondolom, ez az a piac, ahol elsősorban meg kell méretni magunkat. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy európai viszonylatban ne pozicionáljuk magunkat. Azoknak a vendégeknek is kell nyújtanunk valamit, akik ma már útlevél nélkül és közös valutával érkeznek hozzánk.

Belföldhöz kell mérni magunkat

Horváth Vilmos: – Tény, döntően a belföldi turizmusra építünk, de azért azt is nézni kell, hogy európai léptékben – összehasonlítva az uniós városok adottságaival – milyen a helyzetünk. Elsősorban a belföldhöz kell mérni magunkat, a hasonló adottságú településekhez, tehát nem Bükfürdőhöz például. Ha nálunk is lenne gyógyfürdő, egy sor gondunk automatikusan megoldódna. Ugyanakkor nagyon szeretném, ha a város nevéhez egy-két olyan speciális rendezvény is kapcsolódna, amelyek miatt érdemes lenne lekanyarodni a majdan megépülő autópályáról, kihasználva a környezet adottságait. A turizmusszakma szervezőinek közös felelősségük, hogy a turista ne álljon meg Budapesten, hanem eljusson Sopronba is, mert abban ne reménykedjünk, hogy a bécsiek fogják a hozzájuk látogatókat városunkba küldeni. Nem véletlen, hogy a fertőmeggyesi (Mörbisch) határátkelőt nem lehet valódi átkelővé tenni, mert sértené a Fertő osztrák oldalán élők üzleti érdekeit.

Rossz megközelíthetőség

Tama István: – Abban az esetben, ha csak a szürke számokat nézzük, akkor érdemes a soproni statisztikát összevetni Eger és Pécs hasonló adataival. Ebben az összehasonlításban – de idevehetjük még Veszprémet is – mögöttünk maradnak. Természetesen más összehasonlítási lehetőség is adódik. Ilyen például a közlekedés, a megközelíthetőség kérdése. Ilyen szempontokat vizsgálva Sopron rossz helyzetben van, akár a közutakra gondolunk, akár a légi közlekedésre, mert a külföldi turizmus a megközelíthetőséget ma már repülőterekben „méri”. Ez egy olyan versenyhátrány, amit a soproni turizmusban dolgozóknak le kell küzdeni. Amit még mérési alapnak tekintek, a magántőkének a jelenléte, ugyanis nem csak önkormányzati feladatok vannak az ágazatban, mert a turizmus a magántőke pénzkereseti forrása is. Sopron ebben a megmérettetésben jó helyen áll, mert magántőkével fejlődtek a szálláshelyek, több beruházás valósult meg. Ez nagyon biztató jel a jövőre nézve.
Almássy László: – Mint elhangzott, többféle módon lehet megközelíteni a „mihez mérjük önmagunkat” kérdéskört. Nem esett szó azonban a régióban betöltött szerepünkről. Tessék megnézni, hogy a hozzánk közeli Kőszeg vagy Győr hol áll. Komoly visszaesést regisztráltak. Miközben tehát a régió nagy turisztikai vonzerővel rendelkező városai visszaesnek, addig Sopron néhány százalékos növekedését én pozitívnak értékelem, főleg azért, mert ez a folyamat 2002 óta tart. Mihez mérjük magunkat? Azt gondolom, hogy Európában olyan belváros, mint a miénk, százszámra található, ráadásul 1975 óta, a műemlékvédelmi Európa-díj óta vár rekonstrukcióra. Arról sem esett szó, hogy miből mérjük magunkat mihez. Városmarketingre évi 20–25 millió forint áll rendelkezésünkre. Ez több, mint korábban, de Szombathelyen például egy háromnapos Savaria fesztiválra 120 milliót fordítanak, mi az ünnepi hetekre ennek csupán az ötödét.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A test harmonikus fejlesztése

Kerékpárral érkezik találkozónkra Gazdagh Magdolna. A szegedi gyógytestnevelő állandóan mozgásban… Tovább olvasom