Kisalföld logö

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta -2°C | 6°C Még több cikk.

A Balaton regénye

Több mint hatszáz oldalas az a képekkel, rajzokkal, térképvázlatokkal gazdagon illusztrált kötet, amely A Balaton regénye címet viseli. Szerzője, Bodrossy Leó tízévi munkát áldozott arra, hogy „régi szerelméről” könyve jelenhessen meg.
A nyolcvankilenc éves szerző szavai szerint a tizenkét fejezetből összerakott mű nem csupán történelem, hanem emberekkel népesített „regény" olyan személyekről, akik a Balatont éltették, a Balaton éltette őket. Sorsukat persze meghatározta a történelmi idő. Bodrossy Leóét is.

– Nem sokkal az I. világháború után gyerekként balatoni nyaraltatáson vettem részt. Amikor az aligai alagútból kiért a vonat, elém tárult a Balaton végtelennek tetsző panorámája. Ez a látvány örökre elkötelezett a tó iránt – említette a könyv szerzője, amikor munkája hátteréről érdeklődtünk tőle.

– Akkor még nem sejthettem, hogy az élet egyszer visszavisz Balatonalmádiba, nem gondolhattam, hogy ott lesz tanyaházam az Öreghegy oldalában. Pedig úgy történt. Ötven évig figyelhettem ott a
szerelmemet. Történt ugyanis, hogy Félix öcsémmel (aki később filmes szakemberként vált ismertté) egyetemista korunkban kerékpárral körbejártuk a Balatont. Amikor Budapestről Győrbe kerültem, felügyelő főállatorvosként ugyancsak jártam a vidéket. 1950-ben jutottam
hozzá az almádi ingatlanhoz, hogy onnan indulva barangolhassak a tájékon, kutassam a történelem nyomait, adatokat szerezzek róla.
– A Balatont sokan imádták és szeretik ma is, ezt bizonyára ön is figyelembe vette. Miért vágott bele mégis?
– Szerettem a horgásztanyákat, kedvemre volt, ha a tó közepén csónakból horgászhattam. Ilyenkor nemcsak arra adódott alkalmam, hogy csendesen beszélgessünk, hanem arra is, hogy megfigyeléseket
tegyek. Egy alkalommal azt mondta valaki ama látvány hatására, amikor a Badacsony megakasztott egy bárányfelhőt: „Az öreg Badacsony
megint pipál."
– Ez nagyon szép megfigyelés.
– Valóban szép, csak az volt benne a zavaró, hogy a megfigyelő hozzátette: „Az ősember mennyire félhetett itt, amikor vödörcsónakjában halászott. Szórhatta magára a kereszteket, amikor a Badacsony pipált." Az ősembernek se vödörcsónakja nem volt, keresztet sem vethetett,
legfeljebb félt. Ezért gondoltam arra, hogy érdemes itt pontos adatokkal erősített kultúrtörténeti barangolásokat tennem.
– Könyvének van egy erős történeti vonulata, dokumentációja és egyéni élményanyaga. Volt-e önnek valami más szempontja is, amikor írta?
– A fiataloknak szántam, akik csak a strandot és az éjszakai szórakozóhelyeket látják a Balatonból. Szeretném, ha észrevennék, hogy a helynek van szelleme, amit úgy nevezünk, genius loci. Mégsem a Balaton története csak ez a könyv, hanem regénye. Nemcsak tényekről van szó, hanem emberekről, akikről meg nem erősített történetek is keringenek.
– Ismert önről, hogy számos szakcikket írt itthon és külföldön. Hozzájuk képest mit ad önnek ez a könyv?
– Elégtételt. Cikkeim egy téglát jelentenek valahol „egy épületben" szétszórva. A Balaton regénye pedig együtt van, egy építményben, címlapján Trombitásné Gombos Mária festőművész képe, a Naplemente, amit nagyon szeretek. Mert az alkonyatok ragadtak meg legerősebben.
Elégtétel ez a könyv azért is, mert úgy érzem, A Balaton regénye mutatja, hogy életemnek volt látható tartalma.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kevés volt a piacon a gyümölcs

Közepes felhozatal és érdeklődés jellemezte szombaton a győri Dunakapu téri piacot. Összességében… Tovább olvasom