Kisalföld logö

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

96 évesen a szívkatéteres műtőben

A Petz Aladár Megyei Oktató Kórház szívcentrumának eddig katéterezett legidősebb betege sikeresen túl van a műtéten.

Az 1911-ben született Maglódi Ernő valószínűleg nem csak Győrben, hanem az országban is az egyik legkorosabb beteg, akinél koszorúér-tágítást végeztek. A 96 éves férfinél nemrég úgy jelentkezett a baj, hogy nem kapott levegőt. A kapuvári kórházból szállították sürgősséggel Győrbe. Azt mondta a férfi, még élni szeretne. Túl a katéterrel végzett szívműtéten, teljesen megszűntek a panaszai. Maglódi Ernő hallása ugyan már nem a régi, ám nem visel szemüveget, azt mondja, naponta elolvassa a sajtót.

– Feleségemet a Felvidékről, Pelsőcről hoztam, amikor arrafelé szolgáltam. Tíz évvel fiatalabb nálam. Egy esztendeje, amikor baj volt a szívével, itt, a győri kórházban katéterezte őt is Dézsi főorvos. Nahát, az életben, gondoltam, ez még nekem is sikerülhet. Látja, jól vagyok. Milyen a kórház? Le a kalappal! A legjobbakat mondhatom. Én mindig azt mondtam minden orvosnak, ha a kezébe kerültem: "Maga az iparos, én meg bízom önben."

"Kilencvenévesen még kertészkedtem"

– Kilencvenéves koromig a nagy kertemben még vidáman dolgoztam addig, míg állatokat is neveltem. Azután kapott el a gépszíj. Azóta ötször operáltak. Gyomorral, prosztatával, epével. Kizáródott a sérvem, szenvedtem borzalmasan. Most meg a szívemmel majdnem megfulladtam. De hát hálát adok a jó Istennek, hogy eddig is éltem... Hej, de sokat is megértem. Sokfelé jártam, sokat tapasztaltam. Sokat tanultam, sokat meg is őriztem belőle. Mielőtt elhoztak most Győrbe, előtte meggyóntam. Az ilyesmi előtt csak elgondolkodik az ember, hogyan is volt.

Csendőrség, láger, internálás

– A huszonkét éves parasztfiú, az voltam én, föld nélkül, lehetőségek nélkül. Így kerültem Sopronba, amikor bevonultam katonának. Hogy lesz, mint lesz, csak törte rajta az ember a fejét. Csúnya világ volt. Eljött a híre, megfestik a gabonát, hogy ne lehessen állat elé vetni, tengerbe öntik. Így indultam el arrafelé, amerre elindultam, aztán hordtam magamon tizenegy évig egyenruhát. A csendőrségnél kötöttem ki. Érd, Tata, aztán a felvidéki bevonulás után sorra következtek a városok: Losonc, Kassa, Pelsőc... De mindegyiket nem is sorolom. Küldtek Ungvárra, majd a következő állomás már Erdély, Gyergyótölgyes, Csíkszentmárton. Voltam Szombathelyen altiszti iskolában. Elhelyeztek a debreceni repülőtérre, aztán onnan indulás az oroszok elől: Budaörs, Pápa, Muraszombat. Lágerbe kerültem, sátor se volt a fejünk felett, szakadt ránk az eső, mint a gondatlan gazdánál az állatokra. Onnan hoztak a komáromi erődbe, internáltak később Sopronba.

"Dolgoztam szakadásig"

– Egy hónap múlva Sopronból szöktem meg. Veszkénybe kerültem. Ettől kezdve aztán voltam én minden. Boltos, kocsmáros. Ha életrajzot kellett írnom, sosem tagadtam le, hogy csendőr voltam. Dolgoztam szakadásig. A ház mögötti nagy kertben mi mindent termeltem, olykor még dohányt is. Elhiheti, kiszenvedtem a 96 évet. Anyám 88 évig élt, idősebb nővérem 88-at, még öcsém is megérte a 84-et. Nekem gyermekem nem lett. Bánom? Nem. A falumban van három hozzám hasonló, koros ember. Egyiknek három gyereke is van, de egy sincs az apjukkal. A jó szomszéd az nagyon fontos. Az enyémek, Raskó Andrásék, finom emberek. Asszonyostól többször is voltak itt nálam a kórházban meglátogatni. Hát így vagyunk, együtt a feleségemmel. Elmondhatom, hogy sokrétű volt az életem és mindig akkor voltam boldog, ha valakin segíthettem.

Lejegyezte: F. J.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tulipános nyílt nap

Győr. A Tulipános Általános Iskola (Rónay J. u. 4.) ma reggel 8 órától 10 óráig nyílt napot… Tovább olvasom