Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

595 éve született Szent Johanna, más néven Jeanne d’Arc

Ötszázkilencvenöt éve, 1412. január 6-án született Domrémy faluban Jeanne d’Arc lotaringiai parasztlány, Franciaország nemzeti hősnője, aki a százéves háború legválságosabb időszakában állt az angolok ellen vívott harc élére, és akit a Vatikán csak 1920-ban avatott szentté.
A XIV. század első harmadában az angolok és franciák között évtizedek óta folyó, az egyszerű népre iszonyatos szenvedést zúdító százéves háborúban az angolok álltak nyerésre. A francia trónon négy évtizedig egy őrült király, VI. Károly ült, s az angolok a dinasztián belüli ellentéteket kihasználva meghódították Franciaország északi részét. Még az sem tűnt kizártnak, hogy kettős monarchia jön létre egy angol királlyal. VI. Károly egyetlen életben maradt fia, a dauphin (a későbbi VII. Károly) reménytelen helyzetbe került: a koronázóváros Reims az ellene fordult burgundiak kezén volt, a Párizst is uraló angolok az utolsó kulcsfontosságú francia erősséget, Orléans-t ostromolták. Ekkor tűnt fel a színen a háború és a történelem menetét megváltoztató lotaringiai parasztlány.
Jeanne d’Arc írni-olvasni nem tanult, nem is tanulhatott, de korán kitűnt jámborságával és vallásosságával. Tizenkét éves korában látomása támadt: Szent Mihály arkangyal, az égi seregek vezére, továbbá Szent Margit és Szent Katalin vértanúk jelentek meg előtte, akik felszólították: verje ki az angolokat és vigye Reimsbe a dauphint, hogy ott megkoronázhassák. Jeanne a küldetést először 1428-ban próbálta meg teljesíteni, de hiába kérlelte a közeli francia helyőrség parancsnokát, az nem volt hajlandó ajánlólevelet adni neki. A belső hangok azonban nem hallgattak el, s Johanna hiába bizonygatta nekik, hogy ő csak egy szegény lány, aki sem lovagolni, sem harcolni nem tud, azt a választ kapta: Isten majd segít. Így újra felkerekedett és most már sikerrel járt: 1429. március 6-án katonaruhában, szerény kísérettel megérkezett Chinonba, a trónörökös udvarába. Károly szokásához hűen habozott, csak három nap után fogadta a lányt, aki az álruhába búj t királyt kiválasztotta az előkelőségek közül, jóllehet nem ismerte arcát. Jeanne térdre borulva közölte vele: „Nemes trónörökös uram, az egek királya általam üzeni, hogy majd királlyá kenik és megkoronázzák Reimsben.” Miután papokból és tudósokból álló bizottság megvizsgálta és igazolta hitét és erkölcseit, a cselekvés mezejére lépett.
Kölcsönfegyverzettel, maroknyi csapattal bejutott Orléans-ba, s – olykor a veterán katonák tanácsai ellen cselekedve – nyolc nap alatt felszabadította az ostromlott várost.
Az „Orléans-i szűz” felrázta a demoralizált, korábban vereségről vereségre tántorgó francia seregeket, kiűzte a táborból a prostituáltakat, elrendelte a templomba járást, betiltotta a káromkodást és a civilek fosztogatását. Jeanne d’Arc ezután az angolokat meglepve nem Párizs, hanem a kétszer olyan távol lévő, a megszállt terület mélyén fekvő Reims ellen fordult. Az útjában fekvő városok sorra adták meg magukat, az angol felmentő sereget megsemmisítette és július 16-án bevonult Reimsbe, ahol másnap megkoronázták VII. Károlyt. Ezután megkísérelte Párizs felszabadítását is, de kudarcot vallott, sőt, az ostrom során ő maga is megsebesült.
A győzelmek nyomán az új király hívei egyre szaporodtak, ezzel együtt megindultak az intrikák is, sokan attól tartottak, hogy a nép felszabadító mozgalmai parasztháborúba torkollhatnak. Jeanne 1430. május 23-án Compiegne váránál burgundi fogságba esett, s négy hónap múltán, 10 ezer arany ellenében továbbadták az angoloknak. (Nem bizonyított, de valószínűsíthető, hogy az udvarból árulták el, ám maga a király nem volt az összeesküvés részese.) Jeanne több alkalommal kísérelt meg szökést, de nem járt sikerrel és az angolok elutasították a kiváltására tett ajánlatokat is.
Az eretnekséggel vádolt Jeanne d’Arc bízvást koncepciósnak nevezhető pere 1431. január 9-én kezdődött meg

Rouenban, az angol kormányzat székhelyén. Az angolok meg akarták bélyegezni a francia felszabadító mozgalmat, így a per vezetőjének a velük szimpatizáló beauvais-i francia püspököt tették meg, aki szájuk íze szerint kezelte a vádat. Az eljárás jogilag és formailag is ezer sebből vérzett, így a szokástól eltérően tanúkat nem hallgattak meg, csak az írástudatlan vádlott vallomását vették figyelembe, akinek ügyvédje sem volt és az ítélet ellen sem fellebbezhetett a pápához. Az egyszerű parasztlány válaszaival többször is megszégyenítette az őt csapdába csalni akaró képzett teológusokat, de ez persze nem segített rajta. Halálra ítélték és 1431. május 30-án Rouen főterén nyilvánosan elégették, utolsó szavaival Jézust és a paradicsom szentjeit hívta. Szemtanúk szerint a jelenet még a harcedzett angol katonákat is megrendítette, sokan közülük sírva fakadtak. Maradványait összeszedték és újra elégették, majd a Szajnába szórták, hogy megakadályozzák az ereklyék összegyűjtését.
A háború még 22 évig folyt, és az angolok teljes vereségével ért véget. Jeanne d’Arc perét 1450-ben, VII. Károly utasítására felülvizsgálták és 1456-ban ártatlannak nyilvánították. A Vatikán 1909-ben boldoggá, majd 1920. május 16-án szentté avatta. Jeanne d’Arc, avagy Szent Johanna a XIX. század eleje óta Franciaország egyik jelképe, akit a második világháború idején a fasisztákkal együttműködő Vichy-rezsim és az ellenállás egyaránt zászlajára tűzött. (MTI-Panoráma – Vladár Tamás, Sajtóadatbank)

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Enyhe a tél, kevesebbet fűtünk

A meleg ősz jól jött a lakosságnak, de rosszat tett a tüzépeknek, mert a megszokott második roham nem indult meg decemberben. A kereskedők ebben a hónapban bíznak, jóllehet, ekkor a legtöbben kénytelenek legalább tíz százalékkal emelni az árakon. A cseh és lengyel kitermelők szerint az emelés mértéke így is elmarad nálunk a gáz áráétól. Tovább olvasom