Kisalföld logö

2018. 05. 28. hétfő - Emil, Csanád 17°C | 27°C Még több cikk.

„ Bátyámról szólt Márkus István története”

„ Bátyám tudta, hogy az oroszok bejövetele után nem maradhat Magyarországon. Ezért ment el 1956 novemberében” – emlékezett testvérére a csornai Nagy Istvánné Margit néni.
„ A névtelen »kisemberek« előtt is fejet kell hajtanunk, emléküket méltó módon kell megőriznünk” – fogalmazott az 1956-os forradalom kapcsán a Kisalföld szeptember 20-i számában a csornai Márkus István. Hozzátette:

„ Azok előtt, akiknek életét örökre meghatározták a történések.” Pista bácsi 1956-os emlékeiről beszélt, például egy villanyszerelőről, aki – miután bejöttek az oroszok – elmenekült az országból.
A Kisalföld megtalálta az említett villanyszerelő testvérét, Nagy Istvánnét. Margit néni 84 esztendős, Csornán él. Meghatódva idézte fel emlékeit testvéréről.

Szemtanúja volt, amikor

az orosz tankok megjelentek


– Megremegett a kezemben az újság, amikor Márkus István visszaemlékezését elolvastam. Rögtön tudtam, hogy a bátyámról, Kiss Lajosról szól. Nagyon meghatódtam és bennem is előtörtek a régi képek, bátyám története – mondta Margit néni.
– Valóban, Lali villanyszerelőként dolgozott, és 1956 novemberében a laktanyából jöttek érte, munkára hívták. Tudtuk, milyen volt a politikai helyzet az országban, a városban, de testvérem soha nem politizált. Hiába kérte édesanyánk, hogy ne menjen a laktanyába, úgy gondolta, nincs mitől félnie és elindult. Szemtanúja volt, amikor az orosz tankok megjelentek és annak is, hogyan bántak a magyar tisztekkel a szovjetek.
– Lali a háborúból és a hadifogságból tudta, milyenek a szovjet katonák, ezért szerszámait hátrahagyva menekült el a laktanyából a mezőkön keresztül. Akkor már tudta, hogy nem marad Magyarországon, húgom is vele tartott, előbb Ausztriába mentek, onnan pedig Svájcba.

Hadifogságba került,

szénbányában dolgoztatták


Margit néni azt is felidézte, hogy bátyja miért is tartott a szovjetektől. Kiss Lajos 1938-ban vonult be katonának, kitört közben a háború, így nyolc évet volt távol a családjától. Megjárta a Don-kanyart, hadifogságba került, szénbányában dolgoztatták. 1946-ban tért haza testileg-lelkileg megtörve.
– Csont és bőr volt, amikor hazajött a fogságból, azt hittük, sohasem lesz ember belőle. Két évig ápoltuk, mire erőre kapott és dolgozni kezdett szakmájában, villanyszerelőként. Csornán érte 1956 is, ami teljesen megváltoztatta az életét. Nem volt maradása, ismerte a szovjeteket: tudta, milyen sors vár az országra. Svájcban szintén szerelőként dolgozott, húgommal és annak férjével lakott együtt. Nekem sikerült őket meglátogatnom, akkor mesélte el, mi is történt 1956 novemberében. Fájlalta, hogy el kellett jönnie, de tudta, hogy ebben az országban nem élhet tovább.

„ Ha nincs 1956, máshogy

alakul az élete”


– Egy szerencsétlen balesetben halt meg 1959-ben, a goldaui temetőben nyugszik. Egy gyár villamos berendezéseit szerelték, amikor leesett az állványról és beverte a fejét. Nem tudták megmenteni az életét. Az biztos, hogy sok jóban nem volt része rövid életében, de ha nincs 1956, biztosan teljesen máshogy alakul az élete – zárta beszélgetésünket Margit néni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

SVSE-GySEV: oda a veretlenség

Tovább olvasom