Kisalföld logö

2018. 02. 19. hétfő - Zsuzsanna -5°C | 4°C Még több cikk.

100 napos a kormány - látványos hibák nélkül

Látványos hibák és érdeksérelmet okozó döntések nélkül telt a kormány első száz napja Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet elemzője szerint. Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa úgy véli: a kabinet kedvező megítélésének elsődleges oka, hogy a kormányzás szimbolikus intézkedésekkel vette kezdetét. Abban, hogy a kormánypártok változatlan népszerűségében az ellenzék gyengesége is közrejátszik, az MTI-nek nyilatkozó politológusok egyetértettek.

Mráz Ágoston Sámuel szerint három, a kormányzati munkára visszavezethető oka van az új kormány töretlen társadalmi támogatottságának. "Egyrészt a kabinet nem követett el látványos és emlékezetes hibákat a kommunikációjában. Másrészt a választás után sem változtatott korábbi üzenetein és ígéretein, így szavazói nem érzik becsapva magukat. Harmadrészt: az elmúlt száz napban egyetlen társadalmi csoport sem szenvedett el érdeksérelmet, nem sújtották őket sem adminisztratív, sem pénzügyi megszorító intézkedések" - összegezte véleményét.

A politológus emlékeztetett arra, hogy négy éve, az ősz kezdetén már a megszorításokról és a szocialisták választási ígéreteinek megszegéséről szóltak a politikai viták, most viszont pragmatikus, "a bosszúállást kerülő, a mindennapi problémákra koncentráló kormányzás képe bontakozott ki".
A kormánypártok népszerűségéhez ugyanakkor az ellenzék hiteltelensége és erőtlensége is hozzájárul - mondta Mráz Ágoston Sámuel. Kiemelte, hogy amíg a belharcokkal foglalatoskodó MSZP nem tudta helyreállítani hitelességét, a Jobbikot "a szélsőségesek és a radikálisok közötti" nézetkülönbségek kötötték le, az LMP pedig továbbra sem döntötte el, hogy baloldali pártként kíván-e megjelenni. Az aktív kormányzás miatt ráadásul egyikük sem tudott saját témákkal előállni.

Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője hasonlóan vélekedett: szerinte, mivel az ellenzék mind parlamenti arányát, mind mondanivalóját tekintve gyenge, a kormányzati cselekvésnek nincs világos alternatívája, és ezt fokozza az ellenzéki pártok megosztottsága.

Ez a kormánypártok számára rendkívül kedvező "kegyelmi állapot" aligha fog rövid időn belül megváltozni - tette hozzá Novák Zoltán.

A politológus úgy gondolja: a kormánypártok változatlanul kedvező megítélésének elsődleges oka a kormányzás "ritmusa", vagyis az, hogy a kabinet szimbolikus intézkedésekkel kezdte meg munkáját, míg a konfliktusos, a választói elvárásokkal esetleg ellenkező döntéseket elnapolták, vagy azok hatása még nem érezhető.

Példaként említette, hogy a kormány 29 pontból álló első gazdasági akcióterve visszalépés a Fidesz-KDNP azonnali és nagyarányú adócsökkentést kilátásba helyező választási ígéretéhez képest, az adótörvények részletei azonban még nem ismertek.

A Nézőpont Intézet elemzőjével némiképp vitatkozva Novák Zoltán elmondta: az elmúlt száz napban több vitatható, kétes kimenetelű személyi döntés és törvény született. Az utóbbiak között említette a médiaszabályozás átalakítását és a nemzeti együttműködésről szóló politikai nyilatkozat kifüggesztését elrendelő jogszabályt.

A Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa ugyanakkor a népszerű intézkedések közé sorolta a bankadó bevezetését, ami szerinte megfelel annak a széleskörű társadalmi elvárásnak, hogy a válság terheit a pénzügyi szektor is viselje. A legfontosabb elfogadott jogszabályok között kitért az állampolgársági törvénynek a szomszédos országokban élő magyarok kedvezményes honosítását megalapozó módosítására is.

Mráz Ágoston Sámuel az állampolgársági törvényen túl a lényeges döntések között említette az új Széchenyi-tervet, a közbiztonság javítása érdekében hozott intézkedéseket, valamint a gazdasági akcióterv azon pontjait, amelyekkel a mindennapi élet fölösleges, bürokratikus és betarthatatlan akadályait kívánta megszüntetni a kabinet.

"Az első száz napban meghozott döntések, a választói elvárásoknak megfelelő elitcsere, valamint az alkotmányozás terve miatt biztosra vehető, hogy az utókor fontos korszakhatárként fog tekinteni a 2010-es kormányváltásra" - fogalmazott a Nézőpont Intézet vezető elemzője.
Novák Zoltán szerint is hosszú távon emlékezetes maradhat az a lendület, ahogyan a kormánypártok nekikezdtek a törvényalkotásnak, valamint a nemzeti együttműködés jelképrendszere is.

A Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője úgy véli: mivel az új társadalmi berendezkedés felépítésével indokolt intézkedések "küldetésjellege" segíti a velük való azonosulást, a nemzeti együttműködés jelszava a kormányzati ciklus végéig megmaradhat magyarázó erőként.

Olvasóink írták

58 hozzászólás
  • 58. czindi 2010. szeptember 07. 15:06
    „A szlogen u. az: "fájni fog!" csak a FIDESZ nem így mondta. Bankadó? Röhej az a pár milliárd forint, nekik zsebpénz volt. Már a hírre elkezdték emelni a költségeimet: az alapdíjat, a kártyadíjat, a befizetések díjait...csak két-három ft-al, szinte észre sem veszed, de tuti, hogy összességében többet zsebelnek be, mint az a 200 milliárd...Hibák? Ugyan már...Kósa "sejtetése" csak mintegy 600 milliárdba került...nekem, meg neked, vaksikám...IMF tárgyalások megszakadása újabb néhány-száz-milliárd... szinte semmi??? Nem kell a külföldi tőke, álljunk a saját lábunkra? Igen, csak az a baj, hogy már más áll rajta, és biz szűkös a hely...Egyik nagyvárosunkban - most számoltam össze - 14 - TIZENNÉGY!!! - gyárat szüntettek meg!? Ki vagyunk szolgáltatva, az országot eladták, most azon a kis maradék koncon folyik a marakodás...közben lelkületében is tönkretették a magyart... az a fény az alagút végén...nos az a szembejövő vonat!”
  • 57. load 2010. szeptember 07. 11:47
    „54. Túrabakancs
    " Ismétlem, a bankokat szidjuk, ők minden baj forrása. Szándékosan csinálták a válságot,..."
    Mindezt azért, hogy közülük több száz csődbe menjen.
    Nagyon logikusnak hangzik.

    "Van bankos ismerősöm, most van számukra a kánaánt, ezt ő maga mondta."
    Főleg mióta letiltották a devizahitelzéseket és bevezették a bankadót.
    Ez tényleg kánaán!
    :)”
  • 56. kolombela 2010. szeptember 07. 08:34
    „55. hozzászólás zeta62 2010.09.06. 23:37
    "Megvették őket is kilóra az izraeliták..."
    Pontosan erről van szó.”
  • 55. zeta62 2010. szeptember 06. 23:37
    „Azért az árfolyamot 265-ről 285-re nem a bankok tornászták fel...
    A többi stimmel. De miért nem regulázzák meg a bankokat? Talán csak nem nekik is tejelnek? Megvették őket is kilóra az izraeliták...”
  • 54. Túrabakancs 2010. szeptember 06. 22:57
    „kolombela!
    A Kánaánt nem emlékszem hogy említette volna a Fidesz a
    választások előtt, inkább azt emlegette, hogy hosszan tartó
    folyamat lesz a gazdaság rendbetétele, és ehhez a jobboldali
    szavazókat kérte, segítségül. A naggyűlésen lehetett ezt hallani O.V-től, hangfelvétel is van róla, meg lehet hallgatni. A közbiztonsággal kapcsolatban említették a "2-hét alatt rend lesz"-t, ebbe valóban bele lehet kötni. Szerintem ennyi belefér a nagyot mondásba. A forint ingadozott az utóbbi időben valóban, viszont összességében abban a tartományban mozog, ami a realitás ebben a gazdasági helyzetben. Ha 3-4-napra gyengülés tapasztalható, de visszamegy a forint abba sávba ahol volt előzőleg, az nem romlás. A bankok által megállapított havi törlesztőrészletek nem kimondottan az árfolyammozgások miatt magasak, hanem az egyoldalúan "CSak úgy" megemelt egyéb díjazások miatt következett be.
    Normális esetben "csak" 20-25%-al lehettek volna magasabbak a törlesztőrészletek az árfolyamgyengülés végett. Ismétlem, a bankokat szidjuk, ők minden baj forrása. Szándékosan csinálták a válságot, hiszen most még nagyobb a hasznuk mint a válság kirobbanása előtt. Van bankos ismerősöm, most van számukra a kánaánt, ezt ő maga mondta.”
  • 53. zeta62 2010. szeptember 06. 22:34
    „41. westi 2010.09.06. 17:12
    Lupo 2010.09.06. 16:43
    Hagyd már ezt az ócska dumát.A Forint tavaly tavasszal dőlt be.Nem emlékszel? Megduplázódtak a törlesztőrészletek.Csak az amnéziásokat fel kell ébreszteni.

    Igaz, de csak félig. Azóta szépen csökkent addig, amíg ez a meggondolatlan pár muksó el nem kezdte osztani az észt, azóta 21 000-rel nőtt újra a törlesztőm. Ezt nem kenhetik másra.”
  • 52. zeta62 2010. szeptember 06. 22:31
    „47. kolombela 2010.09.06. 21:25
    8. hozzászólás zeta62 2010.09.06. 11:55
    Hogy a Forint mennyire romlik, vagy a tőzsde milyen mértékben zuhan, azt leginkább a Soros féle spekuláns mocsadékoknak köszönhetjük, akik a mindenkori kormány gazdaságot érintő hülyeségeire azonnal ugranak.

    Ezzel az a baj, hogy nekik a megtakarításaik( kósa, szíjj ártó petike stb.) devizában vannak, és sok sok millióval szaporodott.
    Nehéz feltételezni, hogy véletlen volt.
    Így pedig a saját érdekeik miatt beáldoztak sok százezer hitelest.
    Nem lenne baj, ha ésszel dumálnának. De még nem fogták fel, hogy kormányon vannak, és már következménye van annak, amit mondanak.”
  • 51. Dwatson 2010. szeptember 06. 22:29
    „Eddig csak sok apró hiba volt,a látványos hibákkal megvárják a választásokat!”
  • 50. zeta62 2010. szeptember 06. 22:28
    „40. sont 2010.09.06. 17:10
    zeta62 Mert a vezíred jobb lenne??? ---citromgyuri

    Ne kóstolgass, előbb olvass kiscsibe!
    Nekem nincs vezírem, van saját véleményem.
    Az átkosban is magasról lexartam az agitproposokat, most is így teszek.
    Faék.”
  • 49. kolombela 2010. szeptember 06. 21:37
    „Ezt azoknak ajánlom, akik csak egyoldalúan tájékozódna. Lehet rajta rágódni! Igaz hogy elég hosszú, de érdemes elolvasni.

    "Gúzsba kötve -mennyibe került Magyarországon a bankmentés?

    Az Óperencián túl bankreformmal küszködnek, nálunk bankadóval. Itt-ott lassan éledezik a politikusi bátorság. Az amerikai kongreszszus június 30-án egy bankreformtörvénnyel átláthatóbb és ellenőrzöttebb helyzetet teremt a Wall Streeten. Nagy a sírás-rívás, levelezés, panaszkodás a bankszövetségekben, ahol a különadó szóba került.
    Holott a kultúrállamok - mi is - alkotmányba iktatták, hogy minden természetes és jogi személynek a jövedelmi és vagyoni viszonyai szerint kell hozzájárulnia a közterhekhez. Csakhogy a pénzpiac hozzászokott, hogy jövedelme személytelen, a nemzetgazdaságok felett lebegve állandóan úton van, megfoghatatlan, az üzleti könyveket banktitok, offshore könyvelés, számítógépes algoritmusok teszik átláthatatlanná. Az adózás pedig amolyan nemzeti, polgári probléma. Ebből lett elege a politikának. Okkal. A magyar kormány a bankoktól évi 120 milliárd forint különadót kér három évre. Első pillantásra nagy összegnek tűnik.
    A miniszterelnöki érvelés szerint tisztességes, ha a sikeres pénzügyi szektor kisegíti a költségvetést a szűkre szabott hiány tartásában, hiszen ha kellett, a kormány is segített a bajba került hitelintézeteken. A bankszövetség azonnal cáfolt, nem kellett a segítség, a kormányfőhöz írt levélben veszélyesnek és károsnak minősítette a bankadót. Azóta levelek mentek fűhöz-fához: az Európai Központi Bankba, az Európai Bankszövetséghez, a valutalaphoz, a kormánnyal való egyezkedést pedig megszakították. ,,Bankmentésről szerencsére a válság legdurvább pillanataiban sem volt szó, Orbán Viktor ebbéli gondolatmenete tehát sántít" - zárja egyik riportját a Figyelő gazdasági szaklap. Téved.
    Tehát nem volt bankmentés? Volt, sőt van. Bizony, az egymást követő kormányok hatalmas konszolidációkat hajtottak végre, amelyek terhét még generációkon át viseljük. És ha a kért 120 milliárd forintot szembeállítjuk azzal, hogy mi, adófizetők mennyi pénzt pumpáltunk eddig a magyar kereskedelmi bankokba extra segítségként a költségvetés terhére, a banki különadó eltörpül mellette.
    Igaz, akkor, amikor az adófizetők vállalták a terheket, nem volt nagy felhajtás, mert az emberek nem is tudják, hogy az állam eladósodásában milyen nagy szerepet játszott a konszolidáció. Nem tudják, hogy emiatt drága a költségvetés finanszírozása, emiatt nagy az alapkamat, ami fékezi a gazdaságot.
    De mi is az a konszolidáció? A konszolidáció alatt azt értjük, hogy a tehetősebb, az erősebb segíti a gyengébbet a bajban: a bankkonszolidáció esetében az erős állam kisegíti a bajba került magánbankot.
    Erős állam, gyenge magánbank? Mintha fordítva éreznénk, de kérdezzük: kell-e a nagyközönségnek kisegítenie egy szűk csoportot? Általában nem. A csődbe ment vállalattal elvész a tudás, a munkahely, az adófizető - az állam mégsem avatkozik be. A bank vezetői viszont valahogy mindig meggyőzik a politikusokat, hogy a megmentésük közérdek. ,,Túl nagy, hogy bukjon" - halljuk. És általában azoktól halljuk ezt, akik hol politikusok, hol bankvezetők. Így lesz a hitelintézet nyeresége magán-, vesztesége közügy. Ezt a szemléletet már támadják világszerte, van mit behoznunk. De nézzük meg, Magyarországon mit is jelentett, illetve jelent a kereskedelmi (azaz magán)bankok konszolidációja az adófizetőknek!
    Kétezer-tíz március 31-i mérlegük szerint a magyar hitelintézetek 236 milliárd 581 millió forint konszolidációs államkötvényt birtokoltak. És hogy mi az a konszolidációs kötvény? Az ilyen kötvény a bankmentés vagy konszolidáció következménye: bankot menteni ugyanis nem pénzátutalással szoktak az államok, hanem kötelezvénnyel. Kötelezvénnyel, miszerint a központi költségvetés egy előre meghatározott összeget fizet majd a banknak sok-sok év múlva, de addig is negyedévente erre az összegre kamatot fizet. Tehát közpénzből járadékot fizet a költségvetés úgy, mintha kölcsönt vett volna fel a banktól. Pedig nem vett fel, csak kötelezte magát a bank helyett vagy valamiért a bank javára.
    A bank e kötelezvényt mint eszközt könyveli a mérlegében, és szembeállítja a veszteségével. A konszolidációs állami kötelezvények (kötvények) pedig adhatók-vehetők, biztos hozamuk és hosszú lejáratuk folytán tőkeként is kezelhetők. (Így tőkésítette fel az Antall-kormány a biztosítókat és a Horn-kormány a bankokat eladás előtt - még lesz szó erről.)
    A konszolidációs kötvények után jellemzően az állam három, illetve hat hónapos kincstárjegyek kamatát fizeti. A 2009. év végi banki mérlegekben ilyen konszolidációs vállalásként csupán 18,1 milliárd forint értékű kötvényt találunk. A válsággal eltűntek a konszolidációs kötvények a banki mérlegekből, csupán ez év tavaszán jelentek meg ismét. Bankjaink azonban 2006 és 2008 között tartósan és átlagban százmilliárd forint körüli konszolidációs kötvényt birtokoltak összesen (korábban valamivel kevesebbet, de az érték 30 és 124 milliárd forint között mozgott).
    Tehát bankkonszolidáció címén folyamatosan fizeti a költségvetés ezen kötvények hozamát. Menynyit? Nem könnyű kideríteni. Mint említettem, e konszolidációs kötvények a pénzpiacon keringenek, nem feltétlen találhatók a kedvezményezett mérlegében. Ezért nehéz megállapítani, az államadósságban mennyi a konszolidációs kötelezettség. Becslésem szerint mai vásárlóértéken számolva az elmúlt tíz évben csupán a banki mérlegekben található konszolidáció évi 24 milliárd forintjába, havi kétmilliárdba került a magyar költségvetésnek. Ennyit fizettünk a magánbankoknak e kötvények kamataként.
    Konszolidáció a rendszerváltás után
    Mivel a konszolidáció nagyobb részét már nem találjuk a banki mérlegekben, érdemes inkább a fizető állam oldaláról szemügyre venni a számokat. A rendszerváltás első bankkonszolidációja 1990-ben kezdődött: mintegy húszmilliárd forintos banki hiányt vállalt át az állam, ennek sorsa nehezen kibogozható. (Fogyasztói árindexszel ez a vállalás ma 16-szor nagyobb számmal egyenértékű, tehát mintha 320 milliárd forintos támogatást adtunk volna adósságátvállalás formájában.)
    Az 1991. december 1-jén hatályba lépett MNB-törvény előírta, hogy a költségvetést a jegybank nem hitelezheti, az állami kiadásokat a pénzpiacról kell finanszírozni. Természetesen a mohóság egekbe emelte a kamatlábakat, megindult az állami kötvénykibocsátás és eladósodás. A folyamat felpörgetésére először megengedett volt, hogy az államkötvények 85-90 százalékát a jegybank vásárolja, majd a piacon értékesítse. A húsz-harminc százalékos alapkamat az államot vészesen gyors eladósodásba sodorta, eladósította a vállalatokat, elinflálta a forgótőkét, az egymásnak tartozás rendezetlensége csődcunamit generált. Nemcsak vállalatok, munkahelyek és a piac vesztek el, a hitelek is törlesztés nélkül maradtak. A kormány kiengedte a pénzügyeket a kezéből, mégis úgy tett, mintha felelős lenne az előállt helyzetért, és sorra konszolidálta a bankokat. Hiszen csak egy A4-es papírra kellett kötelezvényeket írnia - még arra is volt példa, hogy kézzel!
    Az állam a magára vállalt kötelezettségek ellenében nem támasztott követelést a megsegített hitelintézetekkel szemben. A konszolidációs kötvények átadásán túl átvette a kifizetetlen kölcsönöket, de elfelejtette a mögöttük lévő fedezeteket is átvenni. (A számvevőszék igen ismert személyeket jelentett fel ezzel összefüggésben - eredménytelenül.) Mai szemmel elképesztő folyamatok zajlottak, horribilis állami tehervállalással, hiszen ,,csak" 17-20 éves lejáratú kötelezettségeket kellett aláírni a mindenkori piaci kamatok fizetésével, a kamatok fizetésére pedig természetesen újabb kötvények állíthatók elő.
    Így 1993-tól a bankrendszerbe ömlött a pénzt helyettesítő állami kötelezettségvállalás. Csoda-e, hogy a központi költségvetés a korábbi többletből hiányba váltott, az 1990-es 1384 milliárd forintos adósság (a GDP 66,3 százaléka) 1995 végére 4908 milliárd forintra (a GDP 89,4 százaléka) nőtt? A polgárokkal és néhány politikussal elhitették, hogy túlköltekeznek, ezért kell a Bokros-csomag.
    Ezerkilencszázkilencvenöt közepén az akkori bankok 343, más összesítésben 351 milliárd forint állami konszolidálásban részesültek. Ez a bankmentés mai vásárlóértéken 2000-2100 milliárd forint. E kötvények általában 17 éves futamidejűek, hamarosan esedékes a kifizetésük. Az eddig megfizetett kamatok kiszámítása szép feladat lenne (ennek mértéke kezdetben húsz százalék felett volt, majd egyre csökkenve átlag 10-15, mostanában 6-8 százalék). Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kamatok fizetésére is hiteleket vettünk fel, és ezeknek is van kamatuk, valamint beruházásokat, fejlesztéseket hagytunk el a hiányzó pénz miatt, akkor megérthetjük, mekkora terhet is jelent ilyen konszolidáció: többszöröse az eredeti névértéknek, már érezhető a generációkra hatás.
    A biztosítók és az MNB
    Ne feledjük a két nagy volt állami biztosítót! Ők is kaptak 50-50 milliárd forint értékű, zárt körben kibocsátott, húszéves futamidejű kötvénnyel támogatást 1990-ben, e támogatás tizedéért történt spontán privatizálásuk előtt. Mai vásárlóerő-értéke ennek az Antall-kormány adta hozománynak 600-600 milliárd forint. Érdemes lenne ennek az apanázsnak a következményeit is végigszámolni.
    Ugye érzékeljük az eladósodásban a szerepeket - holott messze még a vége.
    Ám a fentiek semmiségek a nemzeti bank mérlegében feltűnt hiányhoz képest. Egyesek indián kaszinót, olajfinomítót, londoni, bécsi, frankfurti átláthatatlan eseményeket emlegetnek. De mi ne kalandozzunk, támaszkodjunk a Magyar Távirati Iroda (MTI) és az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentésére! Az MTI 1997. szeptember 13-án azt közölte, adósságcsere történt az államháztartás két alrendszere, a költségvetés és az MNB között az 1996 végi parlamenti jóváhagyás szerint a gazdasági tisztánlátásért. A sajtó útján megnyugtatták a közvéleményt, ez ,,semmiféle veszteséget nem okozott, nem is okozhatott az államháztartásnak, az adófizetőknek egyetlen fillérjébe sem kerül".
    Az MTI egyszer csengetett, de háromszor tévedett. Egyrészt az MNB már hat éve nem volt az államháztartás része (alrendszere) a jegybanktörvény szerint. Másrészt horribilis árat fizetett és fizet az állam és polgára ezért a döntésért. Harmadrészt nem is történt adósságcsere - lejjebb látjuk.
    A hivatalos verzió szerint a Pénzügyminisztérium és az MNB megállapodott, hogy miután az állam devizaadóssága a forint árfolyamvesztéséből adódóan nagy többlethiányt mutat a nemzeti banki könyvelésben, mely többlethiányt eddig csupán könyvelési tételnek tekintettek, ezután valódi adósság lesz, és külön kamatozó és megfizetendő tételként tartják majd nyilván.
    Virtuális, mérleg szerinti adósságot azonban mérlegtechnikával kellett volna rendezni, amint az pénzügyi intézményeknél szokásos. (Például a követelést jelképes áron átruházni az államháztartásra, így az államháztartás követelése és kötelezettsége kioltja egymást.) Ehelyett az MNB kőkemény államadósságot generált. Ezen a címen az MNB saját javára szóló államkötvényeket vett át már 1995-96-ban tíz- és harmincéves (!) lejárattal, piaci kamatozással, előbb 112,1 milliárd, majd 315,9 milliárd forint kibocsátási értékben. Ezek a kamatozó eszközök - hogy érzékeljük értéküket - mai vásárlóerőn számítva 300, illetve 800 milliárd forintos adósságvállalásnak felelnének meg.
    Mindezen túl az államadósság-kezelők minden államkötvény-kibocsátásból és kincstárjegyeladásból ötszázaléknyit átadtak csendben az MNB-nek - e virtuális lyuk tömésére. Összesen mennyit? Kiszámítása komoly kutatómunkát igényelne. Azt azonban tudjuk, hogy ezeken túl 167,5 milliárd forint értékben privatizációs bevételt is az MNB javára írtak jóvá. (Megnézhető, hány nagyvállalat és munkahely ment rá erre az egyetlen juttatásra.)
    A polgár eközben azt olvassa, hogy ez egy fillérjébe sem kerül. A sikeres kormányzati együttműködésen és a tiltakozás elmaradásán felbuzdulva 1996 végén a parlament felhatalmazta a kormányt az MNB további konszolidálására. Az erős állam ezt a gyenge jegybankot így megsegítette 1749,6 milliárd (!) forint értékű több évtizedes kötelezettségvállalással. (Mai vásárlóerő-egyenértéke e vállalásnak kerekítve 5000 milliárd forint!) Ezek az összegek is beépültek az államadósságba, és ezekért is minden évben mindennap folyó költségként kamatot fizetünk.
    És miként látta mindezt az ÁSZ? Nem látta, bár az Országgyűlés kötelezte a megítélésre. A számvevők a parlamenti döntés előtt, 1996 októberében panaszkodtak, hogy a helyszíni ellenőrzéskor nem mutatták meg az MNB érvanyagát, az adósság okait és összetételét. Sőt azt írják az adósságcserének nevezett eseményről, hogy ,,az MNB az adósságátadás szimulálását tervezi, de nem kerül sor tényleges átruházásra [...], valószínűleg újabb nagy állami és (adófizetői) teherviselés mellett sem biztosítható a probléma végleges megoldása". A számvevők felhívták a törvényhozók figyelmét, hogy az elcserélendőnek mondott állományok között a közgazdasági tartalmukat tekintve nincs is közvetlen összefüggés. Kiemelik, át nem látható, pénzügyileg nem vállalható finanszírozási struktúra alakul ki - tehát éppen átláthatatlan a helyzet. A számvevők felhívták a törvényhozók figyelmét arra is, hogy a parlamenti felhatalmazással az MNB elnöke olyan konstrukció kialakítására kap biankó felhatalmazást, amelynek fontos elemei és kihatása ismeretlenek.
    Tizenhárom év után már látható, e döntés felel a központi költségvetés adósságának legalább ötödéért, azaz az eladósodás túlzott voltáért (a mai eladósodásból levonva ezt a becsült hányadot 64 százalékon állnánk, így uniós eljárás alá sem vontak volna bennünket).
    A társadalmi és gazdasági következmények tehát beláthatatlanok, de azóta sincs elszámolás - hiszen az MNB úgy értelmezi a jegybanktörvényt, hogy csak beszámolnia kell a parlamentnek, nem elszámolnia. Aligha van politikus, aki az ország pénzügyi állapotával bajlódva a bajok ezen igazi forrására gondolna.
    Az IMF-hitel
    Térjünk vissza a jelenbe! 2009. december 31-én a központi költségvetés 18 964,9 milliárd forint adósságot kezelt. Az adósságban 4573,3 milliárd forint volt a devizahitel, melyből 3550,7 milliárd forint adódik az IMF-EU hitelből (14,1 milliárd euró). A pénzügyi válság kirobbanása után kapott IMF-EU hitel célja pénzügyi jó hírünk helyreállítása, azaz jó sok devizatartalék felhalmozása. Azért kell, mert mások - a bankrendszer - érdekei ezt így kívánják. Még akkor is, ha ez nekünk igen sokba kerül.
    A ,,válságkezelés" során a bankrendszer stabilitásához történő állami hozzájárulás kötelezettségét törvénybe iktattuk a 2008. évi CIV. szám alatt. Tényleg nem volt bankmentés? Itt áll előttünk: törvényt alkottunk a bankmentésről, amely ma is hatályos. Tartalékot képeztünk euróban, jenben, dollárban, fontban 696,6 milliárd forintra átszámított értékben 2009. december 31-én, ami most sem kevesebb. A központi költségvetés egyébként is megemelte a tartalékait az MNB-ben a válság előtti, 2008. szeptemberi 419,3 milliárd forintról 2009 áprilisára 2007,9 milliárd forintra.
    A tartalékolás ebből az adósságból történik a bankok biztonsága érdekében, a kamatokat végső soron a költségvetés állja. Ugyanis az MNB kamatot fizet az államnak, de ezt a kiadást a következő évben meg kell térítenie a költségvetésnek.
    Tehát a megnövelt tartalék is egyértelműen banktámogatás a költségvetés terhére. A többi visegrádi országhoz képest most kétszer több devizát tartalékunk az IMF-EU hitel felhasználásával. Miért? Az adatok beszédesek. Az utóbbi években egyre több forró tőke érkezett külföldről a magánszektorba, főként pénzügyi intézményekbe a forint nagy kamatlábával szerezhető haszonért. Ez a tőke döntően az európai jegybankok (!), az Európai Központi Bank (EKB) (!) és más tartalékolásra kötelezett hitelintézetek itt parkoltatott és kamatoztatott pénzét jelenti. (2010. március végén kerekítve 4450 milliárd forint betét és 3550 milliárd forint felvett hitel.) Ezen túlzott arányú jelenlétükért szerzett jövedelmük biztonságos elviteléért kell az IMF-EU hitel. Ha nagy az alapkamat, miért ne üdüljön nálunk más ország tartalékának egy része? Illetve nem ezért nagy az alapkamat?
    És mit tesznek a magyarországi kereskedelmi bankok a külföldi forrással? Befektetik az MNB kéthetes kötvényeibe: a nagy hozam betonbiztos, a kötvények pedig felhasználhatók fedezeti és fizetési eszközként. (Ezért kötvény és nem betét.) És mit tesz az MNB a devizában érkezett, de a kamat miatt forintban könyvelt forrással? Visszaküldi külföldre devizában, mivel az MNB ott köteles tartalékolni. Igaz, jóval kisebb kamatot kap az MNB, mint amennyit a hozzá küldött külföldi pénzért fizet, de sebaj, a különbözetet a költségvetés megtéríti közpénzből!
    Hát ennek az idegen spekulatív pénznek a zavartalan távozását biztosítja az IMF a közvetlenül is érintett EKB közreműködésével. Ez év áprilisában több címen 5149,6 milliárd forint hevert a jegybankban a kötelező tartalékokon felül, aminek az éves kamata mai szinten 220 milliárd forint. Ezt téríti meg a közpénz, és fizeti az IMF-EU hitel kamatát is. Hol van a 120 milliárd forint banki különadó akár ehhez a tételhez képest is?! (E komplex követelésfolyam is megérne egy elemzést a Költségvetési Tanács részéről, hogy például ne az egészségügyben keressük eladósodásunk okait.)
    De nem csak biztonsági tartalékkal szolgál a kormány. Az államháztartási törvényt is módosítottuk, hogy az állam devizahitelt nyújthasson az OTP és az MFB részére, és az FHB-ben efelett még tőkét is emelhessen. Mindezt 445,4 milliárd forint értékben végrehajtottuk. Az OTP ez év március közepén visszafizette az állami kölcsönt, az FHB 106,5, az MFB 155,2 milliárd forinttal április végén még tartozott. Az IMF-EU hitelekkel azonban a fentieknél is nagyobb a probléma. A 3550,7 milliárd forintos lehívást alig használtuk közvetlenül a bankok meghitelezésére - e tekintetben igaza van a bankszövetségnek. Tartalékoljuk, de a lehívásból 2021 milliárd forintnyi hányadot államkötvények visszavásárlására használtuk. Ezzel feltétel nélküli kötvényadósságot cseréltünk le az IMF és az EU követelményeit tartalmazó feltételekkel működő hitelre. (Az államok világszerte hosszú lejáratra kibocsátott, kamatozó kötvényekkel jutnak pénzhez a piacról, ez a deficites költségvetés finanszírozásának bevett módja.) Az IMF-EU hitellel növekvő megszorításokat, a gazdaság lefékezését vállaltuk, és elzálogosítottuk a költségvetési bevételt, a maradék állami vagyont. Ahelyett, hogy mielőbb kiléptünk volna ebből az ölelésből, gúzsba kötöttük magunkat. Amennyiben most ki akarnánk lépni az IMF-EU hitelekből, 2000 milliárd forintért kötvényt kellene elhelyezni a pénzpiacon a visszacseréléshez. Ez aligha sikerülhet egy csapásra, tehát hosszabbításról kell tárgyalnunk.
    Akkoriban felmerült persze az érv: Magyarország pénzügyi stabilitása iránt megingott a bizalom, kötvénykibocsátással egy ideig nem lehet megbízhatóan finanszírozni a költségvetést. Nos, ez nem igaz. 2009. februárban, a válság közepén a próbaaukción is négyszeresen túljegyezték kötvénykínálatunkat, majd a meghirdetett terv szerinti tényleges kibocsátáskor is többszörös érdeklődés mellett történt az eladás. Ezzel azóta sincs gond. Tehát nem kényszerből cseréltük le a kötvényadósságot hitelre, és elképesztően hátrányos kényszerpályára lavíroztuk az országot. A hatalmas banktámogatás, az itt lévő spekulatív forrás kiszolgálása és védése óriási teher. Az így elmaradó fejlesztések miatt minket ért hátrányról nem is beszélve.
    Húsz éve beszélünk folyamatosan a költségvetés reformjáról. (A reform szó orwelli jelentése: a nadrágszíj meghúzása.) A pénzvilág ,,főfelügyelője", a Nemzetközi Valutaalap, az IMF az alapítói szándékot, a pénz regulázását feledve a költségvetéseket fegyelmezi. (Épp itt és most.) Húsz éve minden este, reggel olyan elemzők diktálják, hogy tessék a kiadásokat és az igényeket csökkenteni, akik a pénzpiacnak elkötelezettek. Le is pusztult minden, ékesen bizonyítva, hogy ha jól megy a bankoknak, az nem jelenti azt, hogy jól működik a gazdaság, a társadalom. Így épült be a tudatunkba: a bajokért a túlfogyasztó ember és a populista politikus felel.
    Amikor beütött a pénzpiaci válság, az euroatlanti országok bankjai jajveszékelve kértek megmentést az államtól. Az unió 27 tagállamában a kormányok gigantikus köztehervállalással kibélelték a bankok üzleti könyveit - a fejlődés és társadalmi béke reményében. De a fejlődés és a társadalmi béke várat magára. Amit most látunk, az még több pénzpiaci nyereség, még több állami eladósodás, amely gyógymódja ismert: tessék összébb húzódni!
    Tényleg az állam a tehetős, és a pénzügyi szektor a gyenge? Láttuk, gyenge állam szolgálta ki az erős érdekérvényesítő pénzszektort. Az erős szerez a gyengétől, ez nem konszolidáció, másként mondják: sarc. Most a bankrendszer beszél a különadó kapcsán sarcról. Mi miért hallgatunk?
    (Varga István)"”
  • 48. kolombela 2010. szeptember 06. 21:27
    „9. hozzászólás andor47 2010.09.06. 12:05
    mivel ezt a hsz-t délben írtad, ezek szerint te is közéjük tartozol”
  • 47. kolombela 2010. szeptember 06. 21:25
    „8. hozzászólás zeta62 2010.09.06. 11:55
    Hogy a Forint mennyire romlik, vagy a tőzsde milyen mértékben zuhan, azt leginkább a Soros féle spekuláns mocsadékoknak köszönhetjük, akik a mindenkori kormány gazdaságot érintő hülyeségeire azonnal ugranak.”
  • 46. kolombela 2010. szeptember 06. 21:22
    „6. hozzászólás Túrabakancs 2010.09.06. 11:17
    Nem szoktam veled ellenkezni, de egy dologban mégsem értek egyet. A választási kampányban a fidesz úgy adta elő a dolgokat, hogy amint hatalomra jutnak, itt azonnal Kánaán lesz. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy rengeteg birka választó ezt a maszlagot jól meg is ette.”
  • 45. kolombela 2010. szeptember 06. 21:18
    „Valóban, erre mondják azt, hogy csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.”
  • 44. hehe08 2010. szeptember 06. 21:10
    „még jó, hogy nem volt látványos hiba......
    mert akkor 500 forint lenne a frank.....

    még jó......

    vagy mégis volt????”
  • 43. Eva- 2010. szeptember 06. 18:21
    „Matolcsy 2013-ra ígér nagy gazdasági fordulatot

    MTI
    2010.09.03. 11:36

    Magyarország jelentős mértékben önfinanszírozóvá vált a megtakarítások növekedésével, amely egyrészt kedvező, de ez a pénz hiányzik a gazdaság dinamizálásához.

    Az idén a pénzügyi stabilizációra koncentrál a kormány gazdaságpolitikája, a 2011-12-es, még válság időszaknak feltételezhető éveket, Magyarország reformokkal fogja megnyerni, 2013-tól pedig a nagy fordulatok elindítását tervezi - ismertette Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) pénteki rendezvényén.

    Magyarország jelentős mértékben önfinanszírozóvá vált a megtakarítások növekedésével, amely egyrészt kedvező, de ez a pénz hiányzik a gazdaság dinamizálásához. Ezt a hiányt igyekszik pótolni az Új Széchenyi Terv, amelynek egyik következménye lesz, hogy a magyar gazdaság legnagyobb rejtett száma - a GDP és a GNI közötti rés - szűkül, ahogy az előző Orbán-kormány ideje alatt is történt. Akkor 9 százalékról 4,5 százalékra csökkent, most megint 8-9 százalék között járunk - tette hozzá.

    A miniszter 2011-12 között 10-15 erőteljes strukturális reform végrehajtását ígérte, amihez mint mondta vissza kell szerezni a nemzetközi piacok és befektetők, a belföldi piaci szereplők és a lakosság bizalmát. "Túl vagyunk a gazdasági pénzügyi mélyponton, most fordulatokra, reformokra van szükség" - hangsúlyozta a miniszter.

    " *
    Pénzügyi fogalmak
    o
    GNI

    A GNI (gross national income, magyarul bruttó nemzeti jövedelem) a GDP-ből származtatott mutató. Számítása során figyelembe veszik a külföldről kapott jövedelmeket és a levonják a kiáramlott jövedelmeket."

    *
    Pénzügyi fogalmak
    o
    GDP

    Fogalma:
    A GDP (gross domestic product, bruttó hazai termék) egy bizonyos terület (rendszerint egy ország) gazdaságának adott idő alatt (általában egy év alatt) mért teljesítménye. Az egy főre vetített GDP-t az ország életszínvonalának elemzésekor használják.
    Reál GDP-ről beszélünk abban az esetben, amikor az infláció hatását kiszűrjük egy bázisidőszaki árat figyelembe véve. Másik esetben pedig nominális GDP-ről beszélünk.
    Feltételezve a jövedelemazonosságot, a GDP nem csak az ország teljesítményét mutatja meg, hanem az ország jövedelmét és kiadásait is. Ennek oka, hogy egy jószág értékesítésekor az eladó jövedelemhez jut, míg a vevőnek kiadása keletkezik. Ezen tétel azonban nem minden esetben állja meg a helyét. Például a megtermelt, de még nem értékesített javak esetében. Itt azzal az egyszerűsítő feltevéssel szokás élni, hogy a készlet egyfajta beruházás és az előállítójának jövedelmeként és kiadásaként is számításba kell venni.

    Számítása:
    A GDP képlete a következőképpen néz ki:
    GDP = C + G + I + NX
    ahol C a háztartások fogyasztása,
    G a közösségi (vagy kormányzati) fogyasztás,
    I a beruházás,
    NX pedig a nettó export, amely az export és az import különbségeként jön létre.

    Meg a gazdaság is jó állapotú
    ez nem arcátlan optimizmus
    csak lopakodó centralizáció

    akkor az itteni kommentek mind hamisak Matolcsi szerint”
  • 42. sont 2010. szeptember 06. 17:25
    „westi Van belük bőven!”
  • 41. westi 2010. szeptember 06. 17:12
    „Lupo 2010.09.06. 16:43
    Hagyd már ezt az ócska dumát.A Forint tavaly tavasszal dőlt be.Nem emlékszel? Megduplázódtak a törlesztőrészletek.Csak az amnéziásokat fel kell ébreszteni.”
  • 40. sont 2010. szeptember 06. 17:10
    „zeta62 Mert a vezíred jobb lenne??? ---citromgyuri”
  • 39. zeta62 2010. szeptember 06. 16:50
    „Tipikus magyar hozzáállás, tipikus narancsvezír mondatokkal: oszt kit érdekel :D”
58 hozzászólás

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hatvanszor lepődött meg Varga Mihály

Körülbelül hatvan, a költségvetést terhelő tétel került elő "nem várt meglepetésként" az előző… Tovább olvasom