Kisalföld logö

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 14°C Még több cikk.

Jótékony, vad motorosok

Van köztük rendőr, kőfaragó, népművész - ami közös, az a „motorosfeeling”, a szabadság.
Motoroznak, barátkoznak, éppúgy megtalálható soraikban tűzoltó, rendőr, víz- és fűtésszerelő, mint kőfaragó avagy bőrgyártó népművész. Még sincs közöttük társadalmi különbség, a „motorosfeeling", ami összetartja őket. Az életérzés természetes része a szabadság. S amikor egy motor „beböffen", s elkezd dobogni a fémszív, a nyeregben ülők szíve is együtt kezd dobogni vele. Nem adnák semmiért ezt az érzést.

A Győr és Környéke Motorosok Baráti Köre, mint egyesület, 11 taggal alakult tavaly év elején. Az alapítók – saját megfogalmazásuk szerint – már „99 éve" motoroznak együtt. Régóta dédelgették az ötletet, hogy egy társaságot hoznak létre, elsőként egy szabad, nem egyesületi formában.
– A motorozás, a kirándulások, a hazai és a külföldi találkozók és a munkánk mellett a jótékonyság az alapelemünk. A találkozókon nagyon sok esetben jut szerephez a másokon való segítés, amiről nem szeretnénk lemondani – jegyzi meg Villányi László, a Győr és Környéke Motorosok Baráti Körének elnöke.

A baráti kört három éve hívták életre. Az első, Győrújbaráton megrendezett jótékonysági motorostalálkozójuk után határoztak úgy, hogy egyesületi formában működnek tovább.
– Azért döntöttünk így, mert magánemberként a jótékonykodást csak nehezen lehet összefogni, és megfelelő szabályok között csinálni. Így alakult az egyesület. A győrújbaráti jótékony motorostalálkozónk hagyománnyá fejlődött. Idén harmadik alkalommal rendezzük meg május második hétvégéjén. Bízunk abban, hogy legalább olyan, de inkább még nagyobb sikere lesz rendezvényünknek, s folytatni tudjuk, amit elkezdtünk – mondja Villányi László, aki a mindennapokban víz- és gázszerelő vállalkozást működtet. Jelenleg egy Harley Davidson Softail Classic nyergében fújja a szél őt és feleségét.

A motorosok a 2003-as és a 2004-es találkozójuk után egy-egymillió forintot adtak át a rendezvény bevételéből a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház gyermekosztályának.
A motorozás kezdetére pedig így emlékszik vissza az egyesület elnöke:
– Rigával kezdtem tizennégy éves koromban, majd végigjártam az MZ-s, pannóniás lépcsőt. Amikor Magyarországon egy mély korszaka volt a motorozásnak, közel huszonöt évig nem volt motorom. Végül egy Kawasakira ültem vissza, amikor már a fiam kezdett el motorozni, és „visszafertőzött". Ma már az egész család együtt indul útnak, s annál szebbet nem tudok elképzelni, mint amikor a fiam és a lányom megy elöl, én a feleségemmel zárom a sort. Együtt tudunk örülni és rengeteg az új barát, akikkel a találkozókon ismerkedtünk össze.

A baráti kör, majd az egyesület megalakulásához nagy lökést adott egy megható történet. A Kisalföld című megyei napilapban olvasták a „fiúk", hogy egy házaspárt gyermekestől együtt ki akarnak lakoltatni, mert jelentős tartozásuk halmozódott össze. Ezt olvasva gyorsan körbetelefonálták egymást és összeadták a lakbérre és a villanyszámlára valót, s a számlát kifizették a bajba jutottak helyett. Ekkor érezték meg annak az ízét, mit jelent segíteni a hátrányban lévőkön.
– Megható volt, ahogyan fogadták az ajándékot, a levegő vibrált. Egy csőd szélén álló család azt várja, mikor rakják ki őket az utcára, ehelyett jön egy társaság, s rendezi az adósságukat – emlékszik vissza az esetre Tóth Imre, aki a helyzet tragikomikumát is elénk tárja:
– Most már jó és talán illik is elmondani, hogy amikor a két, megtermett motoros társunk bekopogott a családhoz, tar fejjel, bőrruhában, mint a behajtók, a háziasszony majdnem szívinfarktust kapott, amikor meglátta őket. Azt hitte szegény, hogy megjöttek a végrehajtók kilakoltatni a családot. A fiúk meg csak bizonygatták, hogy nem bántani akarják őket, hanem csak pénzt hoztak. Ekkor elsírta magát az asszony. De a férfiak könnye is kijött...

Tóth Imre régóta motorozik, 1988 előtt az NDK-ban, Lipcsében dolgozott. Akkoriban P 20-as Pannóniája volt, négy éve egy Yamaha Dragstar 1100A nyergében ül, ahonnét nem hiányozhat felesége sem. Foglalkozása bőrgyártó kézműves, 20 éve a népművészet mestere.
Máskor is szökkent könny a bőrruhás, meglett kemény férfiak szemében. Amikor a Győrújbaráton 2003-ban rendezett első jótékonysági motorostalálkozó bevételét, egymillió forintot átadták a győri Kórház gyermekosztályának, csillogó szemmel nézték, amint az inkubátorokban egy-másfél kilós koraszülött csecsemők az életükért küzdöttek. Érezték, a pénz ebben az esetben is jó helyre került.

Az első saját találkozót motoros Mikulás, húsvétkor motoros nyuszi követte ugyancsak a gyermekosztályon. Közben a hajléktalanokról sem feledkeztek meg.
– Rendszeresen gyűjtünk – kinőtt, esetleg már nem divatos – ruhákat, s viszünk a hajléktalanoknak a győri Segítőházba – veszi át a szót Albert József, aki az erdélyi túrák főszervezője.

Az ő szervezésében jártak az egyesület tagjai Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, nyáron Kézdivásárhelyre szeretnének menni. A dévai árvákat is többször meglátogatták.
– Nyáron is ott voltunk, s úgy fogadtak bennünket, annyira ragaszkodtak hozzánk, hogy nem tudtunk továbbmenni. Megható volt, ahogyan a kicsi gyerekek simogatták a motorokat. Több kört is vittük őket, s az egyesület pólóját osztogattuk közöttük, vagy száz darabot. Kézdivásárhelyen elég gyerekcipőben jár még a motorostalálkozó szervezése, de oda el akarunk menni, segíteni, hogy nekik is összejöjjön – mondja Albert Józsi.
Ő fiatal korában Jawával, majd MZ-vel, illetve egy 50 köbcentis román motorral hajtott. Most Suzuki Intruder 1500-as dübörög alatta.
– Otthon, Erdélyben úgy neveztek, a „bolond motoros". Most, amikor ott jártunk, emlékezett rám az a rendőr, aki sráckoromban üldözni szokott, de az erdőbe nem tudott utánam jönni autóval. Megkérdeztem: „Béla bácsi, emlékszik, amikor a Maros-völgyben egy gyerek motorral menekült?" – mondja nevetve Józsi, aki jelenleg kőfaragással foglalkozik.

Az egyesület 11 tagja több ezer embert mozgat meg találkozóikon, az országból és külföldről is szép számban érkeznek motoros lovagok. De ők is mennek, a barátság nemzetközi, s ez kötelez.
– A távoli túrák közül az ausztriai Faaker See-túra az, amelyik a legnagyobb, amit nem lehet kihagyni. Több tízezer motoros gyűlik össze ezen a találkozón Európa minden tájáról. Magyarországon az alsóörsi, ahol mindenképpen képviseljük Győr és környéke motorosait. Idei első szervezett külföldi túránkra május végén – a mi győrújbaráti találkozónk után – indulunk Prágába – veszi vissza a szót Villányi László.

Még mielőtt tovább folyna a szó, egy vidám Faaker See-i emléken nevetünk. A győri motorosok olyan háznál szálltak meg, ahol a házinéni magyar volt, s még a hagyományos sparhelten főzött, abban sütött. Egyik reggel a sütőben melegítette a zsemléket, amikor egy fiatal motoros eléggé kapatosan hazatért az éjszakai, baráti italozásból. Villany-, vagy gáztűzhelyhez szokott emberünk, amint meglátta, mit tesz vendéglátójuk, felkiáltott: „Úristen, hova kerültem, itt zsemlével fűtenek!"
– Ha a bécsi motoros barátainkat említjük – folytatja Tóth Imre –, ismét visszaköszön a jótékonyság. Osztrák barátunk apósa Ybbsben iskolaigazgató, ő szervez tíznapos jótékonysági programot csernobili, rákos beteg gyerekeknek. Ezen a rendezvényen mi is részt veszünk, s az adománygyűjtéshez is hozzájárulunk. Idén is ott a helyünk.
Imre jól beszél németül, ezért barátai – az ara osztrák, a férj magyar – felkérték Alsóörsön, hogy tolmácskodjon az esküvőjükön.

– Megpróbáltatásnak tűnt, hiszen nem vagyok anyakönyvvezető. Ráadásul az alsóörsi találkozó színpadán is meg kellett ismételnem
ugyanazt. Indigó anyakönyvvezető lettem – mondja nevetve Tóth Imre.

A motoros télen a nyárra készül. A gépek nem porosodnak, felkészítés alatt vannak. Ez télire marad, mert ha nyáron rajta ülnek, nem lehet őket felkészíteni. Van, aki a fékeket újítja fel, vagy az ülést alakítja át, hogy a hosszú úton kényelmes legyen. Nyáron csak akkor áll a gép, ha defektet kap. A szezonban pedig nincs pihenő.
– Egy telefon és összeverődik a társaság. Sokszor vasárnap reggel fél kilenckor körbecsörgünk, hogy ugorjunk el egy halászlére. Előfordul, hogy Dunaföldvárra vagy Tihanyba megyünk. Elindul a „jó nép" és este visszaér – jegyzi meg Villányi László.

A motoros családokban már a gyerekek is be vannak „oltva", s nem csak a fiúk. Albert József 18 éves lányának az első útja Alsóörsre vezetett a jogosítvány megszerzése után, és már azon vitázik, milyen legyen az ő motorja. Villányiéknál a fiú után már a nővére is megszerezte a jogosítványt, s megérkezett a motorja is.
Tehát nem kell aggódni az utánpótlás miatt. Ami nem csoda, hiszen ha valaki egyszer megérezte a „motorosfeelinget", ismét nyeregbe vágyik. S szeretné érezni, hogy fújja a szél, vagy éppen elveri az eső. De a barátok között ez utóbbi harmadlagos probléma.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Autók elfelejtett törzskönyvei

Hatezer forintba kerül az új törzskönyv kiváltása, ha atulajdonosa eddig nem vette át a régit. Tovább olvasom